Ari Folman rendező bátor volt. Filmre vitte azt, ami a saját nemzetére szégyen. Egy olyan nemzetre, mely hasonlót átélt a történelem során. Az 1982-es libanoni háború eseményeit dolgozza fel a Vals im Bashir ( Libanoni keringő) animációs dokumentumfilm, ahol Folman a saját emlékeit keresi, kutatja. Elbeszélget régi bajtársaival, háborús veteránokkal, hogy kitisztuljon számára a kép. A kép, melyet nem szeretne vélhetően egyetlen izraeli sem tisztán látni.

Tovább haladván a megkezdett úton, ezúttal az Entre les murs, azaz Az osztály című filmet tekintettük meg, melynek rendezéséért Laurent Cantet elnyerte az Arany Pálma-díjat Cannesban, és persze a legjobb külföldi film kategóriában is megméretett az Oscar gálán. Egy párizsi középiskolában egy olyan osztályt követhetünk nyomon egy tanéven keresztül, ahol különböző származású és etnikumú gyerekek tanulnak, ami kellően sok konfliktusforrást hordoz magában. A történetet pedig a főszerepet játszó Francois Bégaudeau írta saját feljegyzései alapján. Ítélet a továbbiakban.

Folytatván az idei Oscar-jelölt külföldi filmek mustráját, ezúttal a német Der Baader Meinhof Komplex (A Baader-Meinhof csoport) című filmet vesézzük ki, amely a hírhedt Vörös Hadsereg Frakció terrorista csoport  60-as évek végi, de főként korai 70-es évekbeli tetteiről szól. Az erősen szélsőbaloldali egyesülés történetét Uli Edel vitte filmre Stefan Aust nem-fikcionális bestsellere nyomán. Antikapitalista találkozó a továbbot követően!

Valamit tudnak a sógorok, amit mi nem, és itt most nem arról beszélek, hogy átlépjük a határt, és azonnal zöldebb lesz a fű, hanem a filmgyártásról.  Zsinórban másodszor szerepelt esélyesként osztrák mű az Oscar-gálán legjobb külföldi film kategóriában, igaz, a tavalyi győzelmet nem sikerült megismételni, ám ettől függetlenül egy pazar lélektani drámát kerekítettek elénk. Götz Spielmann rendező-forgatókönyvíró filmje, a Revanche azért bezsebelt tíz díjat különböző fesztiválokon a tengerentúlon és Európában.

Folytatva a nem amerikai filmek megtekintésének soha meg nem hírdetett misszióját, ezúttal a japán Okuribito (Departures) kerül alapos vizsgálat alá, annál is inkább, mivel a  Takita Yojiro rendező által jegyzett film nyerte az idei Oscar-gála legjobb külföldi film kategóriáját. A mű bizony csalódást okozott, méghozzá pozitív értelemben, nem is kis mértékben. Takita gyönyörűen játszik az érzelmek hangszerén, és veleszületett természetességgel vegyíti filmjében a könnyfakasztó drámát, a könnyed romantikát, és a már-már szinte gyerekes humort. Tradíció és társadalmi helyzetjelentés a felkelő nap országából.

Gus Van Sant életrajzi drámáját nyolc Oscar-díjra jelölték idén. Ebből kettőt meg is nyert a legjobb forgatókönyv és legjobb férfi főszereplő kategóriákban. Sean Penn formálja meg az Egyesült Államok első jelentős tisztségbe megválasztott, nyíltan meleg politikusát, Harvey Milket. A Milk egyértelműen egy politikai kinyilatkoztatás, ugyanakkor lényegében a történelem egy szelete elevenedik meg a néző szemei előtt. Van Sant nem akarja ráerőltetni a nézőre a véleményét, de egyértelműen áll ki a tragikus sorsú Harvey Milk törekvései mellett.

Good evening Ladies and Gentleman, we are tonight's entertainment...

Korunk társadalmának egyik szaftos témája kerül ezúttal  terítékre a Doubt (Kétely) című film segítségével. A katolikus egyház körül egyre gyakrabban felmerülő pedofil papok okozta problémát boncolgatja a film olyan formában, hogy nem vádol, nem rágalmaz, és nem is bizonyít. Azonfajta kétely kerül előtérbe, amely az élet hasonló, vagy más területein szerzett tapasztalatokra épül, és az emberek egymás iránti bizalmatlanságára alapul. Aloysius nővér megvádolja Flynn atyát, hogy leitatta és elcsábította az iskola fekete diákját. A film közben folyamatosan lebeg felettünk a kérdés, hogy mi is történt valójában, és a nézőt is menthetetlenül elfogja a kétely. Nem mellékes, hogy a filmet 5 Oscarra jelölték, ebből négyet(!) a színészek alakításaiért kapott. Ne legyenek hát kételyeid, kattints a továbbra! Ámen.

Két egyedülálló nő – egy fehér és egy indián – Ray és Lila viszontagságos mindennapjait mutatja be a Frozen River című független film az amerikai álom kellős közepén. Társadalmi igazságtalanságok, előítéletek, csempészés, egy oscar jelölés, egy sok mindent jelképező és sokféleképpen értelmezhető befagyott folyó. Ezek lehetnének a címkéi Courtney Hunt független filmjének, aki megmutatja az élet valós arcát a tengeren túlon büszkén lobogó csillagos-sávos zászló és "God bless America" nélkül. Őszinte, megdöbbentő, és elgondolkodtató. A rezervátumba való eljutáshoz kattints a továbbra!

A 81. Oscar-díjkiosztó gáláig már csak pár nap van hátra, így mi is közzé tesszük a díjazottakkal kapcsolatos várakozásainkat, tippjeinket. A lista részben a saját értékeléseinket, részben a sajtóvisszhangot és a jelöltek eddigi díjait tükrözi. Saját választottjaimat vörössel, míg Turisas külön lieblingjeit sötétkékkel emeltük ki.

A Bolt (magyar címén Volt) a Walt Disney Animation első olyan animációs filmje, amit kimondottan a 3-D mozis rendszerre alkottak meg. Ez meg is mutatkozik a filmen, ami remekül mutat három dimenzióban, de a technológia használatával felesleges túlzásokba sem esik.

Bolt egy amerikai fehér juhászkutya, aki nem tud róla, hogy a világ, amiben ő egy szuperképességekkel rendelkező szuperkutya, valójában csak egy televíziós sorozat. Hűségesen védelmezi gazdáját, a tizenhárom éves Penny-t. Talán túl hűségesen is. Mivel a  gonosz tudós, Zöldszemű fenyegetését valósnak hiszi, mindig éber, rámordul minden neszre. Penny-t bántja a tudat, hogy emiatt Bolt sosem lehet igazi kutyaönmaga, sosem lehet igazán a barátja.

Az amerikai giccs egyik fellegvára a pankráció. Őrjöngő nép, őrült pankrátorokkal, akik nemzetiszínű alsógatyában lépnek a ringbe. Mímelt verekedés, imitált fájdalommal. A The Wrestler (A pankrátor) című film ebbe a világba kalauzol el bennünket Mickey Rourke főszereplésével, ám a film alapjában véve túlmutat ezen a közegen. Elgondolkodtató társadalmi szatíra, melyen még mosolyogni is tudunk, meglepően jó alakításokkal és mélyen szántó gondolatokkal. Pörgőrugások a tovább után.

Ismét újabb, több szempontból is Oscar-esélyes filmet veszünk górcső alá. A legjobb film, legjobb rendezés, legjobb női főszereplő, legjobb fényképezés és legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában is teljesen jogosan indított The Reader (A felolvasó) a második világháború utáni NSZK-ba kalauzol bennünket, ahol az ország szépen lassan ébredezik és revansra éhes a nácizmus bukása után. Ebben a világban ismerkedik meg egymással két ember, egy férfi és egy nő, akik között a húsz év korkülönbség ellenére is életre szóló érzelmek lobbannak.A kallernőt alakító Kate Winslet pedig végre talán szobrot kap... lapozz most!

David Fincher nonkonformitásáról híres vagy éppen hirhedt rendező, aki filmjeiben képes egyszerre szürreális és húsbavágóan realisztikus hangulatot teremteni. Két legismertebb filmjét, a Hetediket és a Harcosok klubját a mai napig a popkultúra legnépszerűbb filmjei között tartják számon. Két éve a Zodiákussal mutatta meg, hogy életrajzi, dokumentarista jellegű műfajban is megállja a helyét.

A Benjamin Button különös élete mégsem rendeltetésszerűen Fincher "gyermeke". F. Scott Fitzgerald novellájának története már a '90-es évek eleje óta megfilmesítésre várt, és az évek során a feladathoz több lehetséges rendező és színész neve is felmerült, amíg végül Fincher és Brad Pitt harmadik közös vállalkozása lett.

A brit rendező, Danny Boyle, aki sosem hibázik, ezúttal Bollywoodba ment, hogy egzotikus környezetben, Mumbaiban forgassa le élete egyik legnagyobb művét, a Slumdog Millionaire-t (félve írom le a magyar címét: Gettó milliomos). A film újszerű, meghökkentő, elgondolkodtató, és feltárja szemünk egy számunkra ismeretlen világ felé. Mindezt teszi úgy, hogy az egész filmet belebújtatja korunk legismertebb kvízjátékának a bőrébe. Egy Oscar garantált a legjobb film, vagy legjobb rendezés közül. De csak azért egy, mert ott van még a Benjamin Button is... Lapozás után indul az utazás Indiába!