A brit rendező, Danny Boyle, aki sosem hibázik, ezúttal Bollywoodba ment, hogy egzotikus környezetben, Mumbaiban forgassa le élete egyik legnagyobb művét, a Slumdog Millionaire-t (félve írom le a magyar címét: Gettó milliomos). A film újszerű, meghökkentő, elgondolkodtató, és feltárja szemünk egy számunkra ismeretlen világ felé. Mindezt teszi úgy, hogy az egész filmet belebújtatja korunk legismertebb kvízjátékának a bőrébe. Egy Oscar garantált a legjobb film, vagy legjobb rendezés közül. De csak azért egy, mert ott van még a Benjamin Button is... Lapozás után indul az utazás Indiába!

Jamal, aki Mumbai nyomortelepén nőtt fel bátyjával, bekerül a Legyen Ön is milliomos! játékba, ahol az életéhez kapcsolható kérdéseket kap. Minden kérdésnél egy újabb fejezet következik a történetéből, ám a központban mindig egy lány, Latika áll, akivel szintén gyermekkorukban ismerkedett meg. A két gyermek elszakad egymástól, de Jamal őt keresi, kutatja egész életében. A tartalma tulajdonképpen ennyi a filmnek, ugyanakkor nem lehet elmondani néhány sorban, hogy miről is szól valójában. Ha mégis megpróbálkozunk vele, akkor azt mondhatnánk, hogy az életről egy olyan országban, ahol predesztinált a társadalmi elhelyezkedés. Az indiai kasztrendszernek köszönhetően milliók sorsa pecsételődik meg a születésük pillanatában. Ezután a gyerekek csak a szerencsének köszönhetik, ha nem végzik egy emberkereskedő maffia kezei között, hiszen teljességgel védtelenek, és a társadalom támogatására sem számíthatnak, folyamatosan lenézik és kitaszítják őket maguk közül.

A rendezés egészen parádés, de ha vetünk egy pillantást Danny Boyle életútjára, mint direktor, akkor nem fogunk meglepődni. (Trainspotting, 28 Days Later, Sunshine) Tökéletesen találta meg az egyensúlyt a kvízes, illetve az élettörténetes részek között, és kellően elegendő időt tölt mindegyik életszakaszban. A kvízműsor bevállalása bátor tett volt, nem tudhatta előre, hogy elsöprő sikert arat ezzel a stílussal. Már csak ezért is jár neki az elismerés! No meg persze azért, mert megmutatta a világnak, hogy bizony ilyen részek is vannak a glóbuszon rejtve  szemünk elől, nem ám csak a csillogás. Ebből a szempontból még eszünkbe juthat a City of God(Istenek városa), ahol szintén kendőzetlenül mutatták be a brazil nyomornegyedben élők midnennapjait.

A látvány sem hagy semmi kivetnivalót maga után. Az egyszerűségében tökéletes, nélkülözve minden hi-tech dolgot, viszont remekül állítja szembe India természeti szépségeit az emberek életkörülményeinek szegénységével. A zene pedig igazi autentikus indiai népzene, keverve azért a hagyományos filmzenei elemekkel is.

A főbb szerepekben híres nagyágyúk helyett ezúttal fiatal tehetséges indiai színészeket láthatunk, akik persze hazájukban nyilván nagyobb ismertségnek örvendnek, bár van egy valódi bollywood-i megasztár Anil Kapoor személyében, aki itt az ügyeletes Vágó István. A felnőtt Jamalt Dev Patel játsza, míg Salimot Madhur Mittal alakítja. Mindketten tökéletes munkát végeztek, erőlködés nélkül játszák a szerepet. Megjegyzendő, hogy a két gyermek midnegyik életszakaszába kiváló gyerekszínészeket sikerült válogatni, úgyhogy mondhatjuk, hogy a castingos jó munkát végzett. Latikát, aki a nagybetűs NŐ Jamal számára, a csodálatos, lenyűgözően bájos Freida Pinto formázza meg.

Összességében egy egészen egyedi, és lenyűgöző élménnyel gazdagodhatunk, nehéz hibát, vagy fogást találni a filmen. Aki még nem látta, az sürgősen pótolja be a múlasztását!

Történet	95	92	8,7 94%
Alakítások	85
Rendezés	100
Látvány & hang	85
Zene	90
Összhatás	95