Jelöltél már be idegeneket a Facebookon, hogy nagyobb tekintéllyel bíró játékosa légy a Mafia Wars-hoz hasonló alkalmazásoknak? Elgondolkodtál már ismeretlenekkel való chatelés közben, vajon tényleg az-e a beszélgetőpartnered, akinek kiadja magát? Netán te magad is chateltél már hamis identitás mögé bújva? Töprengtél már azon, milyen szórakoztató lenne számítógépes játékok hőseinek bőrébe bújni, és minden érzékszerveddel, de valódi veszély nélkül átélni kalandjaikat? Ha bármelyik kérdésre igen a válasz, a Gamer jó eséllyel megszólít téged.

A Mary és Max egy rendhagyó történet két különböző nemű, korú, nemzetiségű emberről, akik éveken át leveleznek egymással, ezáltal szoros barátság alakult ki köztük. Adam Elliot animációs gyurmafilmje keserédes alkotás, csipetnyi finom humorral fűszerezve, és nagy koncentrátumú elvontsági szinttel megspékelve. Az élvezeti faktor kiemelkedősen magas, megtekintése megértési okokból a felnőtt korosztálynak ajánlott.

Megan Fox a modern filmvilág egyik legvitatottabb és sokak számára legellenszenvesebb színésznője. Mi tagadás, ha nem beszélnek róla, szereti felkavarni az állóvizet maga körül, ezért pedig mindent elkövet. Legutóbb Michael Bayt nevezte a filmes világ Hitlerének, aztán arról se szabad elfeledkeznünk, hogy beszámolt képzelt, vagy valós depressziójáról. Most pedig a mozivásznakon próbál ismét valami maradandót nyújtani, ezért pedig bemutatja, bármire képes, ha kell pengeéles fogait is használja. A cél szentesíti az eszközt, azonban a másfél óra letellte után látni fogjuk, hogy ez a mondás mennyire igaz. Jennifer teste ugyanis bárkit megbabonáz.

Kellemes vasárnapi téma gyanánt újra egy koreai filmet mutatunk be, mely ismét igen erősen bebizonyítja, hogy a távol-keleti ország filmipara igenis nagyon erős alkotásokat tud összehozni. Ezúttal Park Chan-wook rendező prezentálásában a Bakjwi (Thirst- Szomjúság) című produkciót vesézzük ki (lehetőség szerint spoilermentesen), amely egy kényes és tabu témákat feszegető művészi horrorfilm, melyben egy katolikus pap egy véletlen folytán vámpírrá lesz, ezáltal megnő minden olyan dologhoz való vonzódása, melyet vallása tilt. A főszerepben a Hostban is látott, zseniálisat alkotó Song Kang-ho ,illetve Kim Ok-vin, aki kevésbé játszott rosszul. A Cannes-i Filmfesztivál Zsűri Nagydíját is bezsebelő filmről alant olvashattok.

Robert Zemeckis a 21. század első éveit kizárólag olyan animációs filmeknek szentelte, amelyekkel — a színészek játékát a képzelet szülte figurákra ültető — motion capture technika határait próbálta kitágítani. Legújabb filmje, a Charles Dickens klasszikus történetét elmesélő Karácsonyi ének is egy ilyen alkotás, ahol a színészek már nem csak feltétlenül stilizált kinézetük alapján, hanem modorukban, mimikájuk megszokott nüanszaiban is felmerhetők. A lényeg azonban természetesen a karácsony szelleme és annak szeretetet hordozó üzenete.

Eljött hát az éppen aktuális világvégefilm. Hazánkban is moziba kerül Roland "kino-meister" Emmerich legfrissebb alkotása a 2012 című apokaliptikus látomás. Első blikkre a film promóciós honlapja alapján úgy tűnik, hogy akkor most minden néző megkaphatja a maga tudományos és fantasztikus katasztrófafilm, jutalomfalatját.

Valamilyen szinten azt kell ,hogy mondjam, csalódtam a Pandorumban, legalábbis az előzetes és a mozgó plakát alapján. Egy nyomasztó, brutális, hátborzongató alkotás helyett viszont egy több film stílusát, karaktereit és rémeit felhalmozó produkciót kaphattunk, ami szórakoztatás szempontjából bőven megállja a helyét. Fanyalgás és méltatlankodás helyett igazából csak élvezni kell a filmet. Kaptunk egy, szokásosnak mondható sci-fi-horrort, ami semmivel nem rosszabb akció szempontjából, mint a korábbi próbálkozások. Elemzős-hasonlítgatós kritika alant.

A tavalyi Titanic fesztiválon győztes Vérvonal rendezője volt az idei hasonló seregszemlén a zsűri elnöke, azaz idén az izlandi Baltasar Kormákúr hirdette ki a fesztivál fődíjasát. Az eredményhirdetéskor kicsit viccelődve megjegyezte, hogy az Eurovíziós Dalfesztiválon is egymásra szavaznak úgyis, utalva arra, hogy a rokon/szomszéd nemzetek bizony nem a teljesítményt nézik. Ezek után kihirdette, hogy a norvég Rune Denstad Langlo filmje az idei győztes, mely a Nord (Észak) címre hallgat. A film megtekintése után azonban elillanhat minden kételyünk, ami akkor támadt, amikor az eurovíziós poént ellőtte, ugyanis a film megérdemelte a sikert.

Az elmúlt hetekben régen látott dolgok történtek Hollywoodban, ugyanis a bevételi listákat heteken át vezette egy kézikamerával forgatott horrorfilm. Ilyesmire utoljára az 1999-es Blair Witch Projectnél volt példa. A Paranormal Activity azonban még az Ideglelés rekordját is megdöntve szárnyalt a halhatatlanság felé. 15.000, azaz tizenötezer dollárból forgatták, és jelenleg ezen sorok írása közben a százmilliós határt ostromolja. Erről korábban cikkeztünk is, most azonban meg is tekintettük az alkotást, láttuk mind a két befejezést, és igazából összességében pozitív benyomást tett ránk. Elemző kritika a hálószoba sötétjéből a tovább után.

Summer és Tom. Egy férfi és egy nő. Szeretik egymást, csak máshogyan. A 500 Days of Summer egy rendhagyó romantikus film a szerelem kegyetlen, tekervényes ösvényeiről. Tom Hansen (Joseph Gordon-Levitt) reménytelenül szerelmes munkahelyének titkárnőjébe, Summer Finnbe (Zooey Deschanel). Összejárnak, lefekszenek egymással, úgy tűnik egy párt alkotnak, ám a lány nem így gondolja, csak barátként tekint Tomra, amiből egy idő után elege lesz a fiúnak, amikor rádöbben, hogy ez a kapcsolat, ha meggebed sem vezet az ő szemszögéből semmilyen pozitív irányba. Figyelem spoilerek és érzelmi csapások várhatók a kritikában, ugyanis sokunkban felmerülhet az olvasása közben, vagy akár a film alatt is, hogy ez bizony velem is megtörtént...

Azt mondják, a művészet utat talál bárhova és nem válogatja meg eszközeit. Ugyanis az írók, zenészek, költők, mind-mind csupán eszközök egy magasabb eszme kezében, feladatuk nem más, mint a gyönyörködtetés, illetve saját maguk kifejezése. Sok ideig kellett arra várni, hogy például az írásból, mint hivatásból meg lehessen élni. Így volt ez a kultúra legtöbb ilyen ágával is, ugyanis a legtöbb művész egy fűtetlen lakásban, vagy esetleg egy szekrényben tengette életét a történelem során.

Mivel igen régen írtunk a távol-keleti filmgyártás egyik legjobb képviselője kapcsán, ezúttal egy koreai filmet tekintettünk meg, és nem is bántuk meg. A Chugyeogja, avagy The Chaser (Az üldöző) egy elsőfilmes rendező lebilincselő, brilliáns thrillere, melynek a középpontjában egy zavarodott sorozatgyilkos és egy stricivé lett nyomozó áll. A gyilkos hiába van rendőrkézen, míg nem vall, csak elzárásban részesíthetik, mely 12 órát jelent. Joong-ho exrendőr pedig elindul flekutatni az eltűnt alkalmazottját, ám az idő fogytán...

A Biblia és szereplői sok filmben számítanak kényes témának, az egyik legviccesebb feldolgozás volt a Brian élete című klasszikus vígjáték. A zsidók és rómaiak életét és szokásait kifigurázó film a mai napig bármikor elővehető darabnak számít egy-egy unalmas délutánon. A Kezdet kezdete szintén ezt a vonalat képviseli, azonban Jack Black és Michael Cera játéka és karaktere a képzeletbeli dobogó első helyére repíti a művet.

Darren Shan neve a kétezres évek elején lett ismert, amikor szerte a világban megjelentek az úgynevezett Vámpír-könyvek. Az álönéletrajzi koncepción alapuló természetfeletti ifjúsági könyvek sikere viharként söpört végig majd' minden kontinensen. Hollywoodnak nem kellett 10 év sem, hogy filmre vigye a sikerkönyvet. A Paul Weitz rendezte Rémségek cirkusza: A vámpír inasa egy szórakoztató, vidám és kreatív film, amit többnyire az eredeti könyvnek köszönhet, azonban olykor felesleges jeleneteket tartalmaz és kapkodónak tűnik. Prók és kontrák a továbbiakban.

Valamivel az északi sarkkör alatt fekvő Izlandon megszokott látvány, hogy nyáron a nap nem kúszik a horizont alá. Mint minden északi népnél, Szent Iván napja hatalmas mulatságot, vidámságot jelent. Az év leghosszabb napján számos esküvőt időzítenek erre a napra, mivel úgy tartják, hogy ezen a misztikus napon, ahol a fény uralkodik a sötétség felett, szerencsét hoz egybekelnie a fiatal pároknak. Baltasar Kormákur izlandi író/rendező legújabb filmjében e köré a szokás köré építi fel keserédes, szatirikus történetét, mely egy középkorú, enyhén őszülő egyetemi tanárról szól, aki házasságot készül kötni egy volt tanítványával. A Brúðguminn, avagy angol címén White Night Wedding olyan, mint egy brit romantikus vígjáték. Csak szelesebb az idő, és fanyarabb a humor.