Box Office Hírek Előzetesek Kritikák Filmzene Főoldal

Robert Zemeckis a 21. század első éveit kizárólag olyan animációs filmeknek szentelte, amelyekkel — a színészek játékát a képzelet szülte figurákra ültető — motion capture technika határait próbálta kitágítani. Legújabb filmje, a Charles Dickens klasszikus történetét elmesélő Karácsonyi ének is egy ilyen alkotás, ahol a színészek már nem csak feltétlenül stilizált kinézetük alapján, hanem modorukban, mimikájuk megszokott nüanszaiban is felmerhetők. A lényeg azonban természetesen a karácsony szelleme és annak szeretetet hordozó üzenete.

Ebenezer Scrooge, az idős uzsorás hátralévő éveit pénze számolgatásával kívánja eltölteni. Retteg a nélkülözéstől, amit a viktoriánus kori Londonban élő üzletember gyakran lát maga körül, sőt kihasznál, és megveti azokat akiknek nem csupán a nyerészkedés a céljuk az életben. Abszolút nem hisz a szeretet erejében, ebből kifolyólag a közelgő karácsonyt is megvetendő eseménynek tartja. Unokaöccse megpróbálja jobb belátásra téríteni a magányos öreg urat, de úgy tűnik számára már nincs remény. Ám ekkor megjelenik hét évvel ezelőtt elhunyt, hasonlóan fösvény üzlettársának szelleme, aki arra figyelmezteti az utálatos Ebenezert, hogy még van esélye elkerülni túlvilági, örök őrületre kárhoztatott sorsát. Három szellem fogja meglátogatni, akik elhozhatják számára a megváltást. A vonakodó Ebenezer azonban ekkor még nem fogja fel, hogy ez nem olyan dolog, amit megvehet, vagy csak türelmesen ki kell várnia, hanem ennek belülről kell fakadnia.

Dickens története amellett, hogy mindenki számára egyszerűen érthető és a szereplőkkel az évszázados távlatok ellenére is könnyű azonosulni, a háttérben húzódó metaforákban is gazdag. A regényt maga Zemeckis adaptálta forgatókönyvvé, de nem sokat változtatott rajta, inkább csak saját képzeletén futtatta azt végig. Epizódszerűen követhetjük nyomon Ebenezer "megtisztulását", aki szembesül múltjával, jelenével és sötét jövőjével egyaránt. Kiderül, hogy részben fájdalmakkal teli múltja okolható azért, hogy a magányos, megtört öregember idáig jutott. Alulfizetett alkalmazottjának, Crachitnek nyomorgó családján keresztül megjelenik számára az is, hogy mitől fosztotta meg önmagát eddig a szeretet teljes kizárásával. A karácsonyok sorban megjelenő szellemi a már ismert üzenetet közvetítik számára: hiába hajszolja a jólét biztonságát, a pénz önmagában nem boldogít, csak az emberi kapcsolatok.

Annak ellenére, hogy animációs filmről van szó, mégis eshet szó a színészek alakításairól, hiszen a motion capture technikának köszönhetően az ő munkájuk gyümölcse is megjelenik a vásznon. Jim Carrey egyszerre vicces, néha rémisztő vagy éppen drámai Ebenezer szerepében, és a technika lehetőségeit kihasználva többek között az uzsorás fiatalabb kori alakjait is ő maga jelenítheti meg a filmben. Egy-egy csendesebb jelenet szinte színpadi alakításhoz hasonló, ahol az üres porondon, riadt monológokban tör ki elkeseredettsége. A kezdetben mogorva, és kelletlen majd rettegő és végül láncai alól felszabaduló alak az út végére nagy átváltozáson megy keresztül. A sokoldalúság és árnyaltság tekintetében hasonló igaz Gary Oldmanre, akinek alakítását Ebenezer alkalmazottján, Crachiten és üzlettársa szellemén Marley-n keresztül is láthatjuk. Az emberi játék megjelenítése ennek ellenére még nem tökéletes, de már olyan szintre lépett, ami nem taszítja el a nézőt, vagy vonja el figyelmét, hanem természetességével megkönnyíti a szereplőkkel való azonosulást.

A film vizuális világa karácsonyi képeslaphoz hasonlítható, de annak giccsessége nélkül. A cél nem az abszolút realisztikusság elérése volt, hanem a karácsony szellemét megragadó, régies, viktoriánus kori környezet megteremtése. Ugyanakkor ebben a világban is helye van a tél és halál ridegségének, amelyekkel Ebenezernek kell szembenéznie. A három dimenziós megjelenítésre termett látványt Zemeckis a harmadik dimenziót maximálisan kihasználva jeleníti meg, így a főszereplő gyakran repül és esik keresztül London felhős egén. Talán túlságosan is gyakran, hiszen a rendező láthatóan szeretné kihasználni a formátum adta lehetőségeket és jobban magával ragadni a nézőt, és ez többnyire sikerül is neki.

A zeneszerző Alan Silvestri régóta dolgozik együtt a rendezővel, például a szintén karácsonyi hangulatú Polár Expesszben is. A film zenéje a témához illően klasszikus, ünnepi hangzást képvisel, ám nem hiányoznak a főszereplők kálváriáját aláfestő csendesebb, vagy feszültebb dallamok sem. A filmzene remekül segít abban, hogy megteremtse a karácsonyi hangulatot és hogy a filmbe belefeledkezzen a néző, de talán pont az alkotás jellegéből adódóan nem teljesen eredeti.

A Karácsonyi ének új, animációs feldolgozása tehát egy olyan film, ami amellett, hogy a szeretet ünnepének szellemét egy érdekes és látványos világban tárja elénk, egy tragikus és tanulságos személyes sorsot mutat be, amelynek végén ott a változás és a megváltás reménye. Dickens regényének üzenete pedig nem feltétlenül csak karácsony idején aktuális.

Történet
80
78
IMDB logo 7,2
Rotten Tomatoes logo 56%
Alakítások
75
Rendezés
75
Látvány & hang
90
Zene
75
Összhatás
75

Címkék: kritika animáció

A bejegyzés trackback címe:

https://alfaomega.blog.hu/api/trackback/id/tr511524272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása