A tavalyi Titanic fesztiválon győztes Vérvonal rendezője volt az idei hasonló seregszemlén a zsűri elnöke, azaz idén az izlandi Baltasar Kormákúr hirdette ki a fesztivál fődíjasát. Az eredményhirdetéskor kicsit viccelődve megjegyezte, hogy az Eurovíziós Dalfesztiválon is egymásra szavaznak úgyis, utalva arra, hogy a rokon/szomszéd nemzetek bizony nem a teljesítményt nézik. Ezek után kihirdette, hogy a norvég Rune Denstad Langlo filmje az idei győztes, mely a Nord (Észak) címre hallgat. A film megtekintése után azonban elillanhat minden kételyünk, ami akkor támadt, amikor az eurovíziós poént ellőtte, ugyanis a film megérdemelte a sikert.

Az Észak egy hagyományos értelembe vett road-movie, ami az első negyed órán kívül nem szól másról, mint, hogy a történet főhőse más és más emberekkel ismerkedik meg északra tartó útja során. A történet röviden: Jomar Henriksen Trondheimben él, és egy sípályát tart karban. Egyedül, magányosan él és nem is igényli mások társaságát. Depressziós hajlama mellett pánikbetegség is gyötri, egyedül a pszichiátriai intézetben érzi kényelmesen magát. miután onnan eljön, meglátogatja egy régi barátja, aki anno elcsábította tőle a kedvesét. Lasse elmondja, hogy a nőnek van egy fia, ami Jomar gyermeke. Az asszony a messzi északi Tarmok-völgyben él. Jomar kis hezitálás után felgyújtja  szolgálati lakását és nekiindul a nagy útnak egy motoros szánnal.

Útközben különböző korosztályú és fajtájú emberrel ismerkedik meg. Egy közös van bennük, mindannyian elszigetelve élnek, a hegyek között az erdő szélén. Lotte, a tizenéves lány, akit nagymamája nevel keresi a barátot és talán az apát is Jomarban, aki megszáll náluk néhány napra, miután hóvakságot szenved. Ulrik, a vidéki traktoros homofób, akinek szülei Thaiföldön nyaralnak, és ő is Jomar barátságát keresi, miközben sajátos részegedési technikát mutat meg a férfinak. A legérdekesebb karakter Ailo, az agg lapp, aki családja kérése ellenére sem hajlandó házban lakni, hanem nomád módon egy befagyott tó jegén, jurtában tengeti időskori napjait. Talán nála érezhető a legjobban az izoláltság érzése, abszolút távol minden modern, civilizációra emlékeztető dologtól (leszámítva a hómobilját), de a különbség az, hogy ez az ő döntése, melynek tradicionális okai is vannak. Ulrik érzi a magányt, ám elfogadja és csak társra vágyik, míg a legifjabb, Lotte gyűlöl a semmi közepén lakni, és kérleli nagyanyját, hogy költözzenek le a faluba.

Jomar utazása egyfajta szimbolikus jelentőséggel is bír, ugyanis nem csak fiát és egykori szerelmét kajtatja, hanem önmagát is keresi a végeláthatatlan havas tájon. A lenyűgöző, ám gyilkos módon hideg tájak megigézik a nézőt. Miközben a keserédes történetet figyeli az ember, északi fény cikázik az égbolton, néha meg embert próbáló hóvihar kerekedik. A tűz is nagy szimbólummal bír. Jomar jellemfejlődését mutatja be. A kezdetben ő maga gyújtja fel lakóhelyét, később, amikor talál egy üres menedékházat a vadonban, véletlenül felgyújtja. Szépen lassan kigyógyul a menekülésből, és a maga utáni emlékek elpusztításából.Langlo nagyszerűen dirigálta az emberi kapcsolatok és belső vívódások kavarodását. A Titanic Fesztiválon kívül még négy díjat nyert Európa-szerte a film.

Anders Baasmo Christiansen formálta meg Jomart, aki jó munkát végzett, és abszolút hitelesen alakította a céltalan életet élő, ám célt lelő férfit. A film egyik érdekessége volt az idős Ailo, akit Lars Olsen alakított, aki maga is lapp nemzetségből származik, és a filmben hallhatjuk is számi nyelven beszélni a lányával. A zene a film hangulatához mérten váltakozik , lényegében hegedűt hallhatunk szinte végig, hol komorabb, hol vidámabb témákat húzva. Összességében egy kellemes egy és negyed órát okoz a film, már csak a táj miatt is kikapcsolja az embert, és könnyedén megfeledkezik a körülötte zajló őrült világról a halálosan nyugodt északot elnézve.
 

Történet	70	73	7,1 N/A
Alakítások	80
Rendezés	75
Látvány & hang	60
Zene	75
Összhatás	75