Napjainkban tényként kell kezelnünk, hogy világszerte hódít a 3D-s technika. A mozikba érkező filmek egyre nagyobb hányada készül ezzel a gyártási módszerrel. Talán senkinek sem kell már bemutatnunk ezt a technikát, azonban a mozikba tévedők igen kis hányada tapasztalta már meg és tudott róla beszámolni, hogy milyen az, amikor egy autóról leváló csavar homlokon találja az embert.Elég ha James Cameron Avatarjára, vagy a Végső állomás franchise negyedik részére gondolunk, máris egyértelművé válhat, hogy ezek az alkotások, különösen az első, sokkal kevesebbet érnének a 3D-s technika megléte nélkül.
Személy szerint én néhány héttel ezelőtt tapasztaltam meg a mozizás efféle élményét és szerencsére, a másfél óra letelte után teljes elégedettséggel vettem le a szemüveget magamról. Azonban, ahogy hallottam később, nem mindenkivel ez a helyzet. Létezhet, hogy vannak olyanok, akik egyszerűen képtelenek ennek a technikának a befogadására és a 3D-s filmeket olyan laposnak látják mint egy darab papírt? Igen érdekes kérdés ez, melyet valószínűleg csak egy orvos válaszolhatna meg, mégis elgondolkodtató és dühítő lehet, ha valaki kifizet egy rakás pénzt a filmért és — természetesen önhibáján kívül — egyszerűen képtelen élvezni azt.