Box Office Hírek Előzetesek Kritikák Filmzene Főoldal

Geoff Boucher a Los Angeles Times riportere James Cameronnal készített interjút az decemberben mozikba érkező Avatarról. A Hero Complex címen futó három részes interjú első fejezetében Cameron arról beszél, hogy kihívást jelent számukra, hogy az Avatar közeledtére felhívják a nagyközönség figyelmét. Nem lesz egyszerű dolguk, mivel ez az idegen bolgyón játszódó sci-fi film nem egy már létező franchise tagja, így egy teljesen új márkanevet kell teremteniük maguknak.

GB: Meg kell mondanom, hogy üdítő érzés volt egy olyan grandiózus, speciális effektusokra nagyban építő filmet látni, ami nem egy népszerű könyvön, képregényen, játékfigurákon, vagy egy régi televíziós sorozaton alapul. Ez ritka manapság, és igazi csemege egy olyan filmre beülni, ahol fogalmad sincs róla, hogy milyenek a szereplők és hova vezet a történet.

JC: Ez egyszerre a film egyik erőssége de egyben lehetséges gyengepontja is. Nincsen ismert márkanevünk. Létre kell hoznunk a saját márkanevünket. Az „Avatar” szó most csak azon keveseknek jelent valamit, akik tudják, hogy hamarosan a mozikba érkezik a film. A közönség maradék 99%-a számára ez a szó semmit sem jelent, és abban kell reménykednünk, hogy sikerül megismertetnünk velük. Igaz, nem feltétlenül ismeretlen számukra a szó – de a márkanevek tekintetében nem köthetik semmihez. Sőt, emellett van egy talán számunkra kis mértékben negatív következménye is, mivel többen hallottak már a szombat reggelente futó rajzfilmről (Avatar: Az utolsó léghajlító), az animéról, mint erről a filmről. A semmiből, az alapoktól kell felépítenünk a márkanevünket. Más részről viszont hosszabb távon talán ez a film legnagyobb erőssége. Egy ideje már csak a nagy kasszasikert jelentő franchise-okhoz tartozó filmek érnek el nagyobb sikert, mint a Star Trek, Star Wars, vagy akár a Harry Potter, és a néző és stúdió egyaránt tudja, hogy mire számíthat tőlük. De ezekben a filmekben nem lehet sokkolóan új dolgokat bemutatni. Rég volt olyan újszerű film, ami megragadt minket a gallérunknál fogva és kirángatott az ajtón, hogy egy meglepő utazásra vigyen minket.

GB: A Mátrix jut eszembe elsőre.

JC: Igen, igen, ez egy nagyon jó példa. Abban az esetben sem igazán tudhattuk, hogy miről fog szólni az a film, és tényleg egyszerűen csak magával ragadott minket egy nagyszerű kalandra.

GB: És csakúgy mint A Mátrix, ez a film is egy magával ragadó élmény. Az idegen világ és a technológia, amivel elmeséli ezt a történetet, ez egy grandiózus film...

JC: Ez egy karakter orientált film. A történet kibontakozását leginkább a szereplők szemszögéből látjuk. Jake-et kísérjük végig az útján. Tulajdonképpen kifejezetten kis léptékekben kezdődik. Az elején egészen közel vagyunk Jake-hez, a lakásában, és a látóterünk a történet előrehaladtával egyre csak egyre tágul.

GB: Mosolyogtam a „Már nem Kansas-ben vagy” mondaton, amikor a főszereplő először lép ki az idegen világba. Tényleg az Óz a nagy varázsló-béli utazást idézi, amikor a történet elérkezik a Pandora bolygóhoz.

JC: Igen. A kedvenc filmem, be kellett szúrnom valahová. Valójában a látványtervezőnk, Rick Carter emelte ezt ki. Eszébe jutott, hogy sok szempontból mennyire hasonlít Dorothy utazásához. Nekem ez elsőre nem tűnt fel [amikor megírtam]. Íróként gyakran teszünk olyan tudatalatti dolgokat, amik fel sem tűnnek. Én mindig szívesen írtam inkább ösztönösen, mert ilyenkor általában öntudatlanul is olyan archetípusokból merítek, amik szélesebb közönséget érintenek meg. Ha a végeredményt jónak érzem, akkor nem kérdőjelezem meg azt, amit csinálok. Lehetnek még más olyan utalások is benne, amikről én nem is tudok.

GB: Csaknem 15 éve írta meg a film történetének első vázlatát. Kíváncsi vagyok, hogy mennyi maradt meg abból legelső változatból, és hogyan alakult át, miközben arra várt, hogy a technológiai fejlettség elérjen egy olyan pontra, hogy az megvalósítható legyen.

JC: Valóban át kellett írnom, hogy megvalósíthatóvá váljon. Az első vázlat annyira terjedelmes és regényszerű volt, hogy le kellett kopasztanom, hogy egyáltalán olyan léptékű legyen, ami már filmvászonra vihető. Ez a film epikus skálán mozog, de mégis egy hollywoodi film keretein belül kellett megvalósítani. Rájöttem, hogy egy forgatókönyv helyett inkább egy regény vázlatát írtam meg, és egyszerűen túl sok háttértörténet, túl sok mellékszereplő került bele... de nézze, néha csak kipattan a szikra és akkor muszáj leírni mindent, kifejteni amit lehet. Jobb később kigyomlálni a felesleges cselekményszálakat, mint elszalasztani egy jó ötletet. Lényegében ez volt a leghosszabb forgatókönyv, amin dolgoztam, olyan értelemben, hogy mennyi időbe telt eljutnom az első  filmre vihető verzióig. Amikor először próbálkoztam meg vele több mint 200 oldalnyi lett, így vissza kellett térnem az elejére és hosszú részeket kidobnom, emiatt sok ötlet kikerült belőle. De azt kell, hogy mondjam, mindegyik főtéma lényege megmaradt, és ennek igazán örültem.

GB: Ugyan nem egy adaptációról van szó, de a film körüli misztikusság és a témája elég komoly érdeklődést szült a filmrajongók körében. Ez egyértelmű volt a Comic-Cont megelőző felhajtásból is. Úgy érzi most kell megnyernie a rajongókat ahhoz, hogy olyan sikert érhessen el a filmmel, mint amilyet szeretne?

JC: Azt gondolom, hogy ennek nem lehetnek negatív következményei, mivel minket nem tudnak úgy előre megítélni, mint a Watchment, vagy akár egy Batman vagy Pókember filmet, mivel a mi esetünkben nincs meg az a korábbi történelem, a mögé felépült hatalmas mitológia, aminek meg kellene felelni. Senkit se fogunk feldühíteni, mivel még nem tudják, hogy ez micsoda. Senki sem olvasta regényként, vagy képregényként, nem az elvárások ellen kell játszanunk. Nem fognak minket előre elítélni vagy csalódásnak tekinteni még mielőtt a film egyáltalán elkezdődne. Ez egy ajtó és nem tudhatják, hogy mi vár rájuk a másik oldalon. Mi fogjuk kinyitni előttük.

Sokan rajongói az ehhez hasonló sci-fi és fantasy jellegű filmeknek, és ez elég jó táptalaj számunkra. Nem akarok úgy hangozni, mint ,de azt hiszem ezek a rajongók mögöttünk állnak. Úgy vélem a szélesebb közönséget nehezebb elérni, akiknek nem annyira szokásuk előre várni és keblükre ölelni egy filmet, mint mondjuk a fantasy és sci-fi rajongóinak. És a Comic-Conos rajongók is fontosak. Amikor oda megyek, akkor lényegében a haverjaim között vagyok. Remek helyszín arra, hogy a nagyközönség előtt is leleplezzük az Avatart.
 

Címkék: interjú avatar

A bejegyzés trackback címe:

https://alfaomega.blog.hu/api/trackback/id/tr411303314

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása