Tegnap végre Magyarországon is bemutatták a nyár nagyon várt föld alatti krimi-thrillerét, Tony Scott The Taking of Pelham 1 2 3 című alkotását. A film John Godey regényének történetén alapszik, ami 1974-ben Walter Matthau főszereplésével került vászonra, 1998-ban pedig Edward James Olmossal főszerepben láthattak a tévénézők. (Posztomban eltekintek a regény valamint a feldolgozásokkal való összehasonlítgatásoktól.)

A rendező nem lacafacázott hosszú bevezetővel, pár percnyi szaggatott kameramozgással és képúsztatással színesített képsor után a történet közepében találjuk magunkat. Az 1:23-kor a New Yorki Pelham állomásról induló metró szerelvényt irányítása alá veszi egy négytagú fegyveres csoport, túszul ejtve az utasokat. A metrószakasz forgalomirányítója Walter Garber (Denzel Washington) felveszi a kapcsolatot az alagútban veszteglő metrókocsival, ahonnan a túszejtők főnöke Ryder (John Travolta) válaszol és ezzel kezdetét veszi a hétköznapi közlekedési alkalmazott és a nagystílű bűnöző túsztárgyalási interakciója. A tét a túszok élete 10 millió dollár gyors kézbesítése ellenében, ám az egyszerűnek nem nevezhető helyzet mögött Ryder egy nagyobb szabású kaszálása sejlik fel.

A film első fele a két erős karakter rádión keresztüli párbeszédei köré épül fel. Ryder a magabiztos, hirtelen haragú bűnöző érzelmileg erősen motivált döntések elé állítja a forgalomirányítót és környezetét így bukik ki az is hogy Garbernek vaj van a fején ráadásul a napra kell állnia. A helyzet drámaisága ellenére mintha valamiféle fura egymásrautaltság alakulna ki a két főszereplő között. A feszültséget növeli Travolta a tőle megszokott pszicho előadásmódban tálalt szabad színészi játéka. Washington pedig, az „ahogy jó túsztárgyalóhoz illik igyekszik nyugodt maradni és hárítani amíg tud” szerepet adja elő teljesen korrekten.

A film designja erősen igyekezik igazi New York hangulatot társítani a filmhez, ami mind látványban mind zenében egyaránt sikeresen vett feladat. A két ötven feletti elhízott érdekes szőrképletekkel tarkított arcú főszereplő öltözete is teljes ellentétet sugall Garber a konszolidált irodai munkás világos, meleg színű öltönyében feszít a csili-vili high-tech diszpécserközpontjában; míg Ryder  a rosszfiúk fekete bőrkabátjában gubbasztva osztja káromkodással tűzdelt parancsait a metró párás vezetőfülkéjéből. Scott, hogy a hosszabb párbeszédek ne tűnjenek nagyon statikusnak, küldetésének gondolta, hogy mindenféle kameraszögből daruzva, kocsizva lebegtetett kameramozgatással támassza alá az egyes mondatok súlyosságát, amit előszeretett merevít ki egy-egy  „pontos időjelzést adunk” képsor erejéig vagy típusra leolvasható márkájú karórák mutogatásával. A film egésze a rendezőre jellemző jellemző zöldes átszínezést kapott ami jól illeszkedik a  földalatti világába. Ryder és Garber párbeszéde általában erősen ironikus hangvételűek, ez néha furcsa poénokat szül ami ellentétben áll a helyzet véres komolyságával.

A mellékszereplők között megtalálható a biztos humorforrásnak szánt tohonya polgármester és a szikár rendőrségi túsztárgyaló a pikkelő főnök, anya gyermekével, szerelmes tinédzser srác valamint a „néma fegyveresek”. Ami kicsit furcsa érzetet okoz az az, hogy nincsen olyan női szereplő aki három mondatnál többet kapott volna, de ez a moziban nem tűnt annyira szembeszökőnek.

De, hogy a „vérpistikék” se aggódjanak súlyos, vértfröcsögtető agyon és szétlövésekkel van megtűzdelve a film. Az akció vonalat erősíti az időre történő közúti pénzszállítás nehézségének jól megkomponált vászonra vitele és mint az a jó akcióhoz illik természetesen a metrókocsi sem vesztegelhet örökké. A film jó feszesre lett vágva úgyhogy garantáltan nincs üresjárat.

A zene teljesen modern és klasszikus elemeket ötvözve fokozza fel a film hatását, némelykor a képhez kapcsolódó hangeffektekkel összeszőve.

A film amúgy Scott módra az utolsó félórában még inkább felpörög megkezdődik a végjáték, ami több szálon futó fokozódó hajszához vezet gyors döntési helyzetekkel.

Travolta és Washington simán hozza a hozzá fűzött elvárásokat, akinek tetszettek Tony Scott rendezői munkái annak biztosan tetszeni fog.

Történet	70	75	6.8 55%
Alakítások	75
Rendezés	75
Látvány & hang	80
Zene	80
Összhatás	75