A The Hangover című film talán a legfelkapottabb vígjáték napjainkban. Négy barát, egy esküvő. Doug (Justin Bartha) feleségül készül venni élete nőjét. Talán ismerős a koncepció, ugyanis az I love you, Man is ugyanezzel a problémával foglalkozik. Itt azonban az esküvő előtti bonyodalmak egy másik, fő kérdésével találkozunk. Ez pedig a legénybúcsú. Féktelen, sztriptíz táncosokkal és persze italozással töltött mulatságról beszélünk.
Így a négy teljesesen eltérő személyiség kocsiba pattan — még pedig nem is akármilyenbe — és elutaznak Amerika talán egyik legcsillogóbb helyére, Las Vegasba. Elfoglalják szálláshelyüket, elindulnak a neonfényes éjszakába. Isznak pár kortyot a hotel tetején, elkezdődik az ünneplés. Azonban amilyen gyorsan belecsapnak a lecsóba — a mi szemszögünkből — ugyanolyan tempóban véget is ér a buli. Egy képszakadás után a szétdúlt szobában találjuk magunkat, ahol szétcsapott hőseink próbálnak magukhoz térni. Ugyanis körülbelül annyira van fogalmuk az elmúlt estéről, mint nekünk, nézőknek. Aggodalmaikat még inkább fokozza az, hogy a fürdőszobában egy vérszomjas tigris néz velük farkasszemet. Még rémisztőbb azonban, hogy találnak egy kisbabát a szekrényben.
Azt gondolván, hogy ennél rosszabb már úgysem jöhet, tovább merengenek a legénybúcsún történteken. Valami azonban hiányzik, így gyorsan népszámlálást tartanak. Rá kell jönniük, hogy óriási slamasztikában vannak, ugyanis Doug, a leendő férj eltűnt. Így útra kelnek, Alan viszi a babát, Stu pedig keresi a fogát. A hotelből kilépve meglátják a tetőn szobájuk egyik ágyát, így ekkor végképp bepánikolnak. Mégis hogy került oda? Megrántják vállukat, bepattannak rendőrkocsijukba — amit előző este találtak — és felkerekednek, hogy megtalálják Doug-ot és felelevenítsék a meglehetősen durvára sikeredett legénybúcsú eseményeit.
Nos, ezért nem érdemes többek közt szétcsapnunk magunkat. Mert a másnap nagyon fájhat. Ezt tökéletesen adják vissza a The Hangover szereplői. Döbbenten üvöltöznek, bedagadt szemekkel, a semmibe révedő tekintettel üldögélni, nevetnek saját magukon és kétségbeesetten keresik elveszett pajtásukat. A színészgárda sokszínűsége tehát ráteszi bélyegét a cselekményre, az amúgy is érdekfeszítő történetet még fogyaszthatóbbá téve ezzel.
Ezúttal azonban korántsem beszélhetünk romantikus filmről, ugyanis cseppet sem csöpögős, ha egy nehézsúlyú boxoló egy jól irányzott jobb egyenessel kiterít. Itt azonban minden előfordul, csak bírjuk levegővel. A helyszín, mint mindannyian jól tudjuk, Las Vegas. A csillogás, a gyönyörű nők és játékgépek Mekkája. Egy hely, mellyel szemben senki sem képes semleges maradni. Van aki imádja, mások pedig gyűlölik. A látvány azonban magáért beszél. A korántsem hétköznapi helyet pedig még inkább feldobja a film közben szóló zeneszámok változatossága. Hallhatunk hip-hopot, rockot, popot, metalt, azaz mindent, mi szem-szájnak ingere. Az összhatás tehát, úgy mint a film többi része is, üt. Nem kicsit, nagyon. Igaz, hogy sokkalta jobban hype-olt darab, mint a Spancserek. Így az elvárások is sokkal magasabbak. Azonban ezeket hellyel-közzel sikerült teljesítenie az alkotóknak, így aki kihagyja ezt a remekművet, ne lepődjön meg, ha a legénybúcsúját követő reggelen számos kellemetlen meglepetés éri majd.
| Történet | | 75 |  | 8.2 |  | 79% | |
| Alakítások | |
| Rendezés | |
| Látvány & hang | |
| Zene | |
| Összhatás | |
