A legtöbb férfi életében eljön az a nap, amikor feleségül kéri élete szerelmét. Az I Love You, Man egyike a számos filmnek, melyek ezt a problémát boncolgatják. Peter Klaven (Paul Rudd), egy nem túl sikeres ingatlankereskedő is úgy dönt, beköti arája fejét és élete végéig elkötelezi magát a szeretett nő mellett. Azonban van egy kis gond. Peter mindig is lányokkal barátkozott. Sosem volt igazi haverja, így nincs senki, aki a tanúja lehetne. Ezért hát nincs más választása, testvére segítségével megpróbál egy igazi, közeli barátra szert tenni.
Ez azonban nem úgy sül el, ahogy ő szeretné. Kínosabbnál kínosabb szituációkba keveredik, néhány "barátjelölt" rámászik, de a legtöbben arra se lennének képesek, hogy egyedül becsavarjanak egy villanykörtét. Hősünk kezd reményvesztetté válni, úgy tűnik, a rá bízott házat sem képes egymaga eladni. Egy szép napon azonban találkozik a melák Sydney Fife-al (Jason Segel), a kitűnő emberismerővel, aki úgy tűnik hajlandó haverkodni vele. Ezek után kezdetét veszi az őrült tombolás. Együtt jammelnek, Rush koncerten tombolnak, Sydney megtanítja új barátját üvölteni, megverekednek Hulkkal, illetve elmennek egy igazán szerencsétlen golf-meccsre is. Számos, őrültebbnél őrültebb kalandot élnek át együtt. Az eljegyzési vacsora estéjén azonban elkezdődik a pokol. Sydney tószt közben halvány utalásokat tesz a leendő feleségnek arra, hogy többet is "megtehetne" Peterért, ha már összeházasodnak. Hősünk végül komoly dilemma elé kerül. Választania kell. Vagy a felesége, vagy a haverja.
Rendkívül kikapcsoló alkotásról van szó, melynek megtekintése közben bizony gyakorta lesz szükségünk rekeszizmunk használatára. Steven Segel alakítása zseniális. A többek közt az Így jártam anyátokkal című sorozat egyik címszereplője üvölt, énekel, morog, poénjaival a hátán cipelve ezt a korántsem hétköznapi vígjátékot. Paul Rudd pedig méltó társa ebben. Teljesen hihetően játsszák szerepüket, bárki megmondhatja, még az Isten is haveroknak teremtette őket. Kétbalkezesek, bugyuták, de jól elvannak. A Peter Klaven nejét, Zooey-t megszemélyesítő Rashida Jones karaktere szintén, az összes többihez hasonlóan szerethető, jól kidolgozott egyéniség.
A történet a szokásos (romantikus) filmekhez hasonlóan áll össze. A mű végén felfedezhető enyhe mélypont után a történések ismét derültebbé válnak. Ez minden amerikai vígjátékra jellemző. De ezért szeretjük őket. Tökéletes kikapcsolódást jelentenek egy-egy fáradt estére. A zenék jól eltaláltak és hangsúlyos szerepet is kapnak. A jammelések során, illetve azon a bizonyos koncerten üvölt a Rush, ügyesen megadva ezzel a film alaphangulatát. Összeségében tehát kihagyhatatlan élményt nyújtó vígjátékról van szó, mely még az edzett komédia rajongóknak is okozhat némi meglepetést.
| Történet | | 81 |  | 7.7 |  | 82% | |
| Alakítások | |
| Rendezés | |
| Látvány & hang | |
| Zene | |
| Összhatás | |
