Box Office Hírek Előzetesek Kritikák Filmzene Főoldal

Milyen lehet egy vadidegen emberrel közölni, hogy meghalt a gyermeke, férje, testvére? A következő iromány egy olyan filmet hivatott bemutatni, melyben erről (is) szó lesz. Miután végignéztük a The Messenger című filmet, elgondolkoztunk több dolgon is. Egyrészt miért csak Woody Harrelsont jelölték Oscarra az alakításáért, másrészt miért nem fér be a 10 legjobb film közé ez? Az Egy lányról című film helyett például... A The Messenger egy megindító, emellett lebilincselő film meggyötört lelkű katonákról, meggyötört lelkű hozzátartozókról, és az emberi kapcsolatok különbözőségéről.

Will Montgomery törzsőrmester iraki háborús hős, aki megmentette bajba jutott társait, és aki alatt felrobbant egy bomba. Rehabilitációja után a szolgálati idejéből fennmaradt három hónapot az Egyesült Államokban tölti, mivel átvezénylik az Értesítési osztályra. Ez nem más, mint az elhunytak hozzátartozóinak 24 órán belüli értesítése. Felettese-mentora Tony Stone százados, aki sokat átélt már a munkája során, és hűen követi a viselkedési és verbális szabályokat. Will nehezen szokja meg az új feladatát, hiszen kiszámíthatatlan, hogy ki hogyan reagál a rossz hírre. Egy alkalommal megtetszik neki az egyik elhunyt bajtárs özvegye, és egyre többször kezdenek találkozni egymással. Eközben Tony-val is igen hullámzóvá válik a kapcsolatuk.

A film leginkább egy poszt-háborús drámának titulálható, melyben a lelki regenerálódás, a halálhoz való viszonyulás,és a testi, illetve érzelmi kötődések közti különbségek kerülnek előtérbe. Willt hősnek tartják, ám ő egészen másként gondol vissza a történtekre. Tony sincs másképpen, lényegében neki is önbecsülési problémái vannak erősen, csak ő magára öltötte a sebezhetetlen kemény katona álcáját. A film alatt szép lassan azonban kiderül róla egy s más, és velük együtt az, hogy ő sem feltétlenül az igazat mondja magáról. Olivia, az özvegy fél belemenni egy kapcsolatba, mivel attól tart, hogy őt kurvának nézik, míg Willt pedig azért szólják meg, hogy kihasznál egy gyászoló özvegyet. Az ő kapcsolatuk a legérdekesebb abból a szempontból, hogy teljes megértés és lelki harmónia van közöttük, sőt, vélhetően testi vonzalom is, ám a morális értékek és erkölcsi normák győzedelmeskednek az érzelmek fölött, így tulajdonképpen annak ellenére, hogy igen közel kerülnek rengetegszer egymáshoz, egy csók sem csattan el a filmben közöttük.

Ben Foster (3.10 to Yuma, Pandorum), aki Willt alakítja, meggyőzősen játszik, ám a három fő karakter közül ő alakítása nevezhető a leghalványabbnak, de nyomatékosan hangsúlyozzuk, ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne, sőt. Samantha Morton nem jelölése az egyik legérdekesebb kérdés a filmmel kapcsolatosan. Az angol színésznő elképesztő, gyakorlatilag veleszületett természetességgel alakítja az őrlődő fiatal özvegyet. A legnagyobb és legemlékezetesebb azonban egyértelműen Woody Harrelson játéka. A mostanában agyonfoglalkoztatott Harrelson ismét bebizonyította, hogy nem felejtette el a színészmesterséget. Leginkább a film utolsó harmadában dominálja le a filmet, az utolsó jelenetben pedig a zsenialitás határát súrolja az alakítása. A filmben feltűnik Steve Buscemi is, akinek két rövid jelenete van. Ő egy apát alakít, aki először nagyon rosszul reagálja le a fia halálhírét. Noha egyik jelenet sem hosszú, Buscemit mégis azért szeretjük, mert pár perc leforgása alatt emlékezeteset tud alkotni.

A rendező Oren Movermannek azért járhat külön gratuláció, mert elsőfilmes rendezőként ilyen filmet tudott összehozni. Az igazi vastaps azonban az operatőré, -említsük meg a nevét- Bobby Bokuwskié ez esetben, aki nagyon professzionális, és lenyűgöző snitteket vett fel. A legtöbb esetben az értesítéses jelenet egy, vagy néhány vágásból áll. A hosszú snittek alatt a kamera körbeforogja a szereplőket, a helyszínt, ezzel élethűvé téve, és belevonva a nézőt is a feszült kommunikációba. A film egyetlen gyengébb része a zene, ami tulajdonképpen a szokásos katonákhoz köthető kemény rockból áll, illetve a komponált zene olyan halk, és elenyésző, hogy szinte fel sem tűnik, hogy van. A forgatókönyv Moverman és Alessandro Camon nevéhez fűződik, mely szintén egyedi és ötletes. Csodálkoztunk is, hogy eddig miért nem nyúlt senki ehhez a témához. Movermanék nagyszerűen járják körbe, és jól mutatták be a lehetséges eseményeket is, melyek az ilyen jellegű munkákkal járnak. Munkájukat díjazta is az akadémia egy legjobb eredeti forgatókönyv jelöléssel.

Összességében egy olyan filmet láthattunk, mely szerintünk simán felvehette volna a versenyt a legjobb film kategória jelöltjeivel az Oscar-gálán, de erre valamilyen oknál kifolyólag nem lesz lehetősége, mivel nem kapott jelölést ebben a témában - hibásan.

 

Történet
92
85
IMDB logo 7,6
Rotten Tomatoes logo 90%
Alakítások
95
Rendezés
85
Látvány & hang
85
Zene
62
Összhatás
90

Címkék: kritika oscar 2010

A bejegyzés trackback címe:

https://alfaomega.blog.hu/api/trackback/id/tr451805506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gárivkám (törölt) 2010.03.03. 15:02:05

Kedvet hoztál ehhez a filmhez.:)

duckit · http://gonduzo.blog.hu/ 2010.03.05. 14:18:48

Nekem egy kicsit lassú volt a film, de igazán nem is vártam semmi pörgőt, mert nem illet volna a film jellegéhez. Érdekes, gondolkodtató film volt.
80%
süti beállítások módosítása