There's somethings wrong with Esther, azaz Valami gond van Estherrel-szól a várva várt film mottója. Az utóbbi idők egyik legeredetibbnek és legjobbnak mondott horrorját sikerült végre megtekinteni, a tavalyi év egyik legnagyobb vitákat kiváltó filmjét, az Orphan (Árva) című thrillert. A Paris Hilton-ölő Jaume Collet-Serra rendező újabb filmje egy magas döbbenetfaktorral és egy csipetnyi brutalitással megfűszerezett családi dráma egy gyilkos gondolatokkal megáldott kislánnyal a középpontban.  Egy biztos, Damien az Omenből, vagy a Macaulay Culkin-féle "jófiú" csak egy Barbie-házban bohóckodó szeretnivaló kisded a pszichó-tekintetű Estherhez képest, aki kreativitását különböző szerszámok és eszközök bevetésével éli ki.

Adott egy gödörből kilábalni próbáló házaspár, akik elvesztették harmadik, születendő gyermeküket. Úgy döntenek, hogy csak úgy tudnák feldolgozni a tragédiát, ha örökbe fogadnának valakit. Elmennek az árvaházba, ahol a 9 éves Esther azonnal elrabolja a szívüket. Esther csendes, visszafogott, művészi hajlamú, jól nevelt gyermek. Annyit tudni róla, hogy orosz származású, és a szülei egy tűzvészben haltak meg. Miután hazaviszik a kislányt, a problémák elkezdenek megjelenni, Estherrel van valami probléma. Nem is kicsi. Esther egy ügyes kis manipulátor, aki semmitől nem riad vissza, céljai elérése érdekében. A család élete összeomlani látszik, mivel a férj John nem hisz feleségének, Kate-nek, aki érzi, hogy valami nem stimmel a család új tagjával.

Noha néhány logikátlanság megakasztja a folyamatos élményt, alapvetően egy élvezhető, pörgős, abszolút fogyasztható alkotást láthattunk, a végső fordulat pedig eléggé a "wow" kategória. Amikor logikátlanságról beszélek, itt arra gondolok, hogy például az egy dolog, hogy a kis Max csendben és megfélemlítve tűrte a terrort, de Daniel, a nagyobb testvér vajon miért nem volt képes figyelmeztetni a szüleit, illetve miért ennyire későn próbálta csak meg ezt megtenni. Az apa, John is elég váratlanul változtatja meg a véleményét, bár mondjuk ez még betudható az akkori események hatásának.

Jaume Collet-Serra rendező, aki korábban a House of Wax-et rendezte- amiben Jared Padalecki szerepel, no meg Paris Hilton (de jól át is döfik a fejét) - alapvetően jó munkát végzett, néha túl soknak találtuk a nézők direkt ijesztgetését a klasszikus eszközzel, mint például visszahúzzuk a tükröt, mögöttünk áll valaki, becsukjuk a fridzsider ajtaját, és nem áll ott senki dolgok. Collet-Serra szerencsére nem félt realisztikus mennyiségű vért használni, néha már talán számunkra is megdöbbentő termsézetességgel mutatva be néhány történést. A színészi gárda szinte végig jól teljesített, a három főszereplőt idevéve. Vera Farmiga és Peter Sarsgaard általában mindig jók, itt is nagyszerűen adták vissza vívódó, zsákutcába futott kapcsolatuk okozta kételyeiket és érzéseiket. Az igen kellemes meglepetés, az abszolút amerikai Isabelle Fuhrman, aki elementáris lendülettel és tehetséggel alakította eléggé összetett Esther-karakterét. A család gyermekeivel azonban már voltak gondok, sajnos nem mindig sikerült hitelesre a megfélemlítettség érzete.

Ami nekünk nagyon tetszett, az az operatőri munka, ugyanis nagyon szép a fényképezés, jól eltaláltak a szögek és pozíciók. Az autós felvétel pedig egyszerűen zseniális, amikor az operatőr a kocsiból filmezi a közeledő kereszteződést maga mögött, meg az előtte a kocsit kergető színészeket. jegyezzük meg a film utolsó negyedében látható Esther-sminket is, szintén megérdemel egy tapsot. A zene jól illeszkedett a filmbe, feltűnés nélkül fokozta a az amúgy is növekvő feszültséget. Az Orphan egy feszültséggel teli jó thriller, avagy horror- kinek mi tetszik, az átlagnál jobb színészi játékkal és látvánnyal. A végső fordulat pedig olyan igazi állkapocs összeszedős. Isabelle Fuhrman-re pedig érdemes lesz odafigyelni a jövőben, vélhetően azért hallunk még majd róla.

Történet	75	78	7,2 55%
Alakítások	78
Rendezés	75
Látvány & hang	82
Zene	80
Összhatás	80