Megan Fox a modern filmvilág egyik legvitatottabb és sokak számára legellenszenvesebb színésznője. Mi tagadás, ha nem beszélnek róla, szereti felkavarni az állóvizet maga körül, ezért pedig mindent elkövet. Legutóbb Michael Bayt nevezte a filmes világ Hitlerének, aztán arról se szabad elfeledkeznünk, hogy beszámolt képzelt, vagy valós depressziójáról. Most pedig a mozivásznakon próbál ismét valami maradandót nyújtani, ezért pedig bemutatja, bármire képes, ha kell pengeéles fogait is használja. A cél szentesíti az eszközt, azonban a másfél óra letellte után látni fogjuk, hogy ez a mondás mennyire igaz. Jennifer teste ugyanis bárkit megbabonáz.

Az Isten háta mögött járunk, az Ördög Katlana nevű Minnesotai városkában, ahol az emberek az unalom mellett saját mocskukban fulladoznak napról, napra. Itt él a két jóbarátnő, Needy (Amanda Seyfried) és Jennifer (Megan Fox). Elválaszthatatlan spanoknak ismerjük meg őket, ők a "kézenfogva járunk a wécére is" típusú csajok mintapéldányai. A film egy rendkívül érdekes jelenettel kezd, melyben láthatjuk, hova is jutottak végül el főhőseink. A fordulópont akkor következett be ugyanis a cselekményben, amikor egy botcsinálta, ám annál gonoszabb fiúzenekar érkezett a kis faluba, hogy felforrósítsák a hangulatot.

A történet ezen pontjáig a Jennifer's Body, azaz Ördög bújt beléd egy tipikus, középszerű tinivígjáték, melyben a jócsaj lecsap mindenkire, a középpontban villogva tölti szürke hétköznapjait, a nerd pedig irigykedik társára, miközben a könyveket bújja. A zenekar érkezése azonban kitereli medréből a cselekményt, mely egy hasonlóan tipikus tinihorrorba csap át, hiszen az elvártakkal ellentétben - miszerint a geek megszépül és legyalázza Jennifert - a címszereplő drasztikus változásokon megy át, melynek köszönhetően méretes agyarakat növeszt és vadászni kezd az erősebbik nem - ebből a szempontból nem is annyira kemény - tagjaira. Be kell vallanunk, a trailerekkel és poszterekkel ellentétben a mű nem mutat annyi újdonságot, mint amennyi potenciál a filmben rejtőzött. Egy-egy előzetest megtekintve kirajzolódhat mindenki előtt a lényeg és a főbb jelenetek. A sajtó is igen eltemette a filmet, azonban minden rosszban van valami jó.

Az egyik ilyen maga a díva, Megan Fox látványa. Az efféle alkotásokra a nézőközönség java már akkor is beülne, ha csupán őt mutatnák mozdulatlanul másfél órán keresztül. Természetesen itt azért többről van szó, még ha a cselekmény egyszerű is, mint az 1x1. Fox kisasszony ugyanis rendkívül jól alakítja a butácska, ám annál nagyképűbb tinibábú mintafiguráját, aki Hannah Montana óta mindenkit elkábít. Egy alkalommal közelebbi kapcsolatba kerül a Needyt alakító Amanda Seyfrieddel is, mely igencsak szatírikusra sikerült jelenet, hiszen minden második produkcióban manapság ellövik a leszbikus poént. Igaz, ami igaz, sokan vevők erre, így ez csupán hab a tortán. A kivégzések látványosak és amint hallhatjuk, "She's evil... and not just high school evil". Ez tökéletesen igaz, ugyanis az élőhalott pomponlány mintafigurája kegyetlenül megzabál minden útjába kerülő fiút és szarkasztikus beszólásaival igen nagyon lendít a cselekményen. Adam Brody is zseniális az emós, magába keseredett figuráját játszva és hogy a tiniszál ne vesszen oda, gondoskodik rólunk a szöszke felfedezett, Seyfried-kisasszony, aki a filmvásznon cseperedik nővé.

A felcsendülő zeneszámok gondoskodnak a darkos hangulatról, az új Maroon5 démoni tagjainak tolmácsolásában. Negatívumként nyugodtan felvethetjük, hogy egy-két előzetesen beharangozott jelenet kimaradt, hiszen Megan sem járta el előttünk a monokini számát és néhány, a trailerekben felhangzott beszólása is kimaradt, amik rendkívül hiányoztak. Reményeim szerint ezeket pótolják majd a hamarosan megjelenő "unrated" változatban, addig azonban be kell érnünk ennyivel.

Óriási hype övezte a filmet, mely nem meglepő módon képtelen volt felnőni a feladathoz, azonban ezért nem a színészeket tenném felelőssé, hanem inkább az írót és a rendezőt, akiknek több kreativitással és átéléssel kellett volna a sztorit tálalniuk. Mindenesetre ha komolyabban be kéne határolnunk az alkotást, leginkább a szatírák közt volna helye, ugyanis görbe tükröt állít mind a tinivígjátékoknak, mind a gyengébb horrorfilmeknek is. Efféle karikatúra a Zombieland is, habár azt minden bizonnyal idehaza is bemutatják majd a mozik, így a túlélés szabályait itthon "nagyképernyőn" élvezheti a közönség. Addig is érdemes csekkolni Jennifer testét is, hiszen van mit nézni rajta, így ha az agyunk megcsömörlött a fárasztó nap után, bőven kárpótolhat minket ez a démoni alkotás.
 

Történet	65	60	5.5 45%
Alakítások	60
Rendezés	50
Látvány & hang	65
Zene	70
Összhatás	65