A Biblia és szereplői sok filmben számítanak kényes témának, az egyik legviccesebb feldolgozás volt a Brian élete című klasszikus vígjáték. A zsidók és rómaiak életét és szokásait kifigurázó film a mai napig bármikor elővehető darabnak számít egy-egy unalmas délutánon. A Kezdet kezdete szintén ezt a vonalat képviseli, azonban Jack Black és Michael Cera játéka és karaktere a képzeletbeli dobogó első helyére repíti a művet.

A történet szerint valamikor a kezdet kezdetén járunk, amikor egy ősközösség tagjai tengették mindennapi életüket. Gyűjtögettek, vadásztak, halásztak, pont ahogy a történelmet tanulmányozó könyvekben olvashatjuk. Balfékek azonban minden idősíkban voltak és lesznek is, így tehát nem feledkezhetünk meg Zedről és Ohról, akik szabadidejükben teljesen felforgatják törzsük életét, ha pedig éppen unatkoznának, dárdákat hajigálnak társaik hátába. Zed kétbalkezes karakterénél csak Oh szánalmasabb, akit nem hajlandóak észrevenni a nők, még ha erősen kupán csapják őket, akkor sem. Két főhősünk élete azonban egy pillanat alatt megváltozik, amikor Zed eszik a tudás fájának gyümölcséből. Természetesen nem lesz okosabb, társai azonban száműzik őt és egy véletlennek köszönhetően Oh is vele tart.

A kalandorok ekkor - más választás híján - útnak indulnak és átkelnek a világ végén, hogy tanúi lehessenek Káin és Ábel történetének. Miután a szelíd testvér többször is belefut a Káin kezében lévő kavicsba, hőseink egy gyomorforgató száguldás után a bibliai történet kellős közepén találják magukat. Mivel semmi sem készteti maradásra őket, illetve a testvérpár apja féktelen haragra gerjed, továbbállnak és lepacsiznak Ábrahámmal, aki éppen idegesítő fiát, hát Izsákot próbálja örök álomra édesgetni. Miután csontijuk veszélybe kerül, Zed és Oh a bűnők fellegvárába, Szodomába veszi az irányt, hogy megmentsék kedvenc rabszolgáikat. Számos kaland után jutnak el az elátkozott városok egyikébe, azonban hogy sikerrel járnak-e, a film bő másfél órás játékideje után kiderül.

Rendkívül jó történetet agyaltak ki a készítők, ugyanis az Ó-testamentum legfőbb állomásait végigjárja a cselekmény, az más kérdés, hogy a vallásos emberek legjavából felháborodást válthat ki a film, azonban arra kell gondolnunk, hogy mindez csak poén, komolyan venni egy percig sem szabad. Más kérdés persze, hogy van olyan, amivel nem szabad viccelni. Az alakítások rendkívül jól illeszkednek a film hangulatához, hiszen Jack Black kellően ügyetlen, és ehhez képest aránytalanul magabiztos, Michael Cera pedig ismét hozza az orra alatt fennkölt igazságokat motyogó, már-már megszokott karakterét. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk a mellékszereplőkről sem, Olivia Wilde egész egyszerűen elbűvölő, Christopher Mintz-Platze, alias Mc-lovin'-t sem érheti panasz, Vinnie Jones pedig eddigi szerepeihez méltóan ismét badass.

A rendezés néhol csapkodó, bár igazán jól elrendezett, hiszen ezek a történetek eltérő idősíkokban játszódtak, mégis ahogy Harold Ramis összerendezte őket, már-már zseniálisnak mondható. A látvány magáért beszél, hiszen egy pillantás elég Cera elképesztő imidzsére, illetve az ehhez társuló arckifejezésre és máris szakadhatunk a nevetéstől. Szodoma városának képe, illetve az őskori tábor száz százalékig tükrözi azt, amit az akkori emberek láthattak, persze ebbe a képbe némi irónia is vegyül, elég ha a szűz-égető kemencére gondolunk. A zene különösképpen nem hagyott bennem mélyebb nyomokat, hiszen a Year One nem musical, így a különféle hanghatások eltörpülnek az elhangzó poénok és ügyefogyott karakterek özöne mellett.

Összességében egy üdítő, a hétköznapok szürke egyhangúságából kiemelő darabról beszélünk, mely igazság szerint rétegfilmnek számít, vagyis örülhetünk, ha minden harmadik embernek tetszik majd, mégis megtekintésre ajánlott, mert nem valószínű, hogy ilyen sztárgárdát ismét együtt láthatunk a közeljövőben.
 

Történet	70	68	5.1 15%
Alakítások	70
Rendezés	65
Látvány & hang	65
Zene	65
Összhatás	70