Egy magyar rádióadásban feltették anno a kérdést, mit tennél, ha tudnád, csak egy napod van hátra. Különböző nációjú, életkorú lakosok annyi választ adtak, amennyit az ember csak elképzelhet. Egyesek féktelen bulikat, mások addig nem látott és tapasztalt dolgokat helyeztek kilátásba. Mindössze egyetlen értelmiségi adta azt a választ, hogy mindent csinálna tovább, úgy ahogy eddig, mivel semmiben sem szenvedett hiányt. Nos, valószínűleg ez nem vigasztalja a The Final Destination 3D főhőseit, akik egy Nascar-versenyen kerülnek közelebbi ismerettségbe a Kaszással.
Nicknek félelmetes látomása támad a mára hírhedtté vált versenysorozaton, mely szerint a pódium összes tagja véres és kegyetlen halált hal. A legendás Final Destination sorozat legújabb tagja megérkezett! Természetesen, amikor a fiatalok szembesülnek azzal a ténnyel, hogy a betonfödém hamarosan rájuk szakad, mindennel megpróbálkoznak, hogy megakadályozzák az elkerülhetetlent. Persze ez nem olyan könnyű, mint azt gondolnánk, hiszen a jó öreg Halál tarsolyában több dolog lapul, mint hinnénk. Meglazult csavarok, égő kocsik, illetve szanaszét repkedő testrészek várnak a nézőkre, akik ha többet nem is, azt megtanulják, ne dugjanak tampont a gyerekük fülébe, mert százakat ölhetnek meg vele.
A 3D-s filmek virágkorát éljük napjainkban, hiszen manapság minden érdekesebb, fontosabb produkció ezzel a technikával érkezik meg a világszerte megtalálható, az ezt támogató mozik millióiba. Az avatatlan szem fel sem fogja, mit jelent ez a kifejezés, hogy 3D, azonban a film előtt levetített Avatar előzetese minden kérdésre választ ad. A lehulló virágok a nézők között suhannak el, a karakterek pedig szinte a nézőtér fölött és körül mozognak. Néhány másodperc után leesik az embernek, ez bizony nagyobb élmény lesz, mint egy átlagos szuperprodukció. A verseny során történő baleset okozója, egy meglazult csavar süvölt a közönség felé, akik egy emberként húzzák be nyakukat, illetve hőkölnek vissza. Újra és újra átélhetjük azt, milyen lehet meghalni. Lángoló fahusáng, lezuhanó kerékabroncs zuhan felénk, a nézőtér szinte felrobban, a szétszakadó darabok pedig felénk repülnek. A látvány tehát leírhatatlan, azonban minden bizonnyal korántsem akkora élmény, mint amit James Cameron, az Avatar rendezőjének filmje alatt tapasztalni fogunk.
A történet ezzel szemben egyszerű, mint az 1x1, azonban a korábbi részekben fellelhető látványos halálnemek, és már-már gusztustalannak mondható holttestek ezúttal sem maradnak el. A kivégzéseknek egyedi hangnemet varázsolnak a horrorisztikus betétdalok, illetve a vérfagyasztó effektek is. Összességében tehát nem kapunk többet, mint egy megdöbbentően látványos, ötletdús, ám korántsem tökéletes folytatást, mely annak ellenére, hogy az elődei által meghatározott iránvvonalat követi, annál többet nem nyújt. Késő esti, vagy kora reggeli szórakozásnak tökéletesen megteszi, mely a fárasztó hét során kimerült agynak felüdülést jelenthet a mindennapok szürke egyhangúságában. A tanulság pedig annyi, hogy ne vegyük készpénznek azt, hogy holnap is itt leszünk, inkább ragadjuk meg azokat a lehetőségeket, melyeket a sors felkínál nekünk. Mert a Halál bizony akármikor eljöhet, hogy kamatostul visszavegye az Élet ajándékait.
| Történet | | 68 |  | 5.2 |  | 27% | |
| Alakítások | |
| Rendezés | |
| Látvány & hang | |
| Zene | |
| Összhatás | |
