James Cameron népes stábjával évek óta dolgozik Avatar című filmjén és a napokban eljött az ideje, hogy fellebbentse a fátylat a filmről. Az interneten is elérhetővé vált az első előzetes, az augusztus 21-i Avatar Day keretében pedig egy 15 perces összeállítást lehetett megtekinteni a filmből ingyenesen, a világ néhány IMAX 3D és digitális háromdimenziós vetítésre alkalmas mozijában. Magyarországon ezt a Cinema City Aréna tette lehetővé. Most, hogy azt is láttuk, milyen lehet majd a film háromdimenziós formájában, már jobban összefoglalható, hogy mik a tapasztalatok és mit is várhatunk a decemberben debütáló filmtől.

Az interneten megjelent előzetes nyújtotta sokak, vagy inkább a túlnyomó többség számára az első bepillantás lehetőségét a film vizuális világába. Az előzetest nézve az eddigi elvárások és személyes elképzelések ütköztek meg Cameron képzeletével, illetve szándékaival, valamint a Weta Digital és megannyi más vizuális effektus műhely eddigi munkájával. Tény, hogy az előzetest látva még a legelégedettebb nézőt is olyan érzés foghatja el, hogy valami megfoghatatlan dolog még hiányzik belőle. Hogy micsoda, az a 15 perces összeállítás megtekintése után már egyértelműnek tűnik: a háromdimenziós élmény, a film valódi közege az, ami igazán beszippanthatja a nézőt ebbe a világba.

A legszembetűnőbb különbség talán annál az előzetesben is szereplő jelenetnél mutatkozik meg, amiben Jake Sully először ébred fel az avatarjának testében. Ami az előzetes képsorain képletesen szólva csupán egy sziluett, az a film háromdimenziós változatában egy valódinak ható lény, ami ugyan földöntúlian kék bőrű, de teljesen hihető a körülötte sündörgő emberek társaságában, és abszolút nem lóg ki a valódi díszletekből. A szereplők élethű mozgása és alakjuk mélysége megadja a valódi jelenlét érzetét, ami a hagyományos, kétdimenziós végeredményt adó kompozitálással nehezen érhető el. A figurák ruháiról szinte nem is gondolná az ember, hogy nem valódi anyagokról van szó, az interakció ilyen téren is tökéletesnek mondható. Az érzelmek valóban egészen jól, talán minden eddiginél jobban tükröződnek a figurák arcain, ahhoz azonban most keveset láttunk, hogy kijelenthető legyen, hogy a színészek alakításából egyetlen arcrezzenésnyi sem veszett el.

Maga a Pandora bolygó sűrű dzsungeleivel és lebegő szikláival meglepően életszerű, ha nem is kijelenthetően, tökéletesen fotorealisztikus. Akár könnyedén vetekedhetne a valódi földi helyszínekkel, ha ugyan hasonlók léteznének ebben a formában a mi bolygónkon is. A világ a legapróbb részletekig kidolgozott és tökéletes interakcióban áll az azt benépesítő lényekkel. A néző úgy érezheti, hogy maga is ezt az idegen világot járja és akár megérinthetne egy faágat, habár az összhatás mégis inkább egy a valóságot enyhén eltorzító álomképre emlékeztet. A napfény és tűz fizikailag is nagyon pontosan tükröződik vissza mind a környezetről, mind pedig a szereplőkről, ami tovább növeli a valóságérzetet. A bolygó éjszakájában derül ki igazán, hogy Cameron mit értett azon, hogy a látvány álomszerűnek hathat majd. A biolumineszcens, világító növények és állatok tényleg földöntúli atmoszférát kölcsönöznek ezeknek a jeleneteknek, ami már-már szürreálissá válik, de ezzel együtt elég élethű marad. Összességében a világ remek háttérül szolgál a cselekményekhez, sőt inkább részese azoknak és a nézőnek nem okozhat gondot, hogy megszokja ennek látványát és elmélázzon benne.

Már érthető, hogy Cameron kezdetben miért szerette volna, hogy filmjét csak háromdimenziós formában vetítsék majd a mozik. A film, legalábbis a látványt tekintve, két dimenzióban egyértelműen csak féllábú és félkarú óriás lehet. Természetesen ha a történet elég megávalragadó, annak a hagyományos vásznakon és képernyőkön is működnie kell, de vitathatatlan, hogy nem a teljes élményt nyújtja azoknak, akik ilyen formában tekintik majd meg a filmet. A kérdés pedig innentől az, hogy decemberig a többségében monitorokon és televíziókon keresztül megtekinthető előzetesekkel sikerül-e az embereket tömegesen meggyőzni arról, hogy egyáltalán elmenjenek megnézni a filmet, és lehetőleg ezt az alkotás eredeti formátumának szánt háromdimenziós vetítés keretében tegyék. Aki viszont egyszer már eljutott egy ilyen vetítésre, nagyon kicsi az esélye, hogy legalább részben ne érintse meg Pandora idegen világa és annak lakói. Ha Cameron ígéretéhez híven a történet is olyan "ismerős, de mégis új" jellegű lesz, amivel a néző azonosulhat, akkor szinte garantált, hogy a film tényleg maradandó élményt fog nyújtani.