Stephenie Meyer első könyve, műfaját tekintve romantikus vámpírtörténet, a Twilight 2005-ben jelent meg és a kezdeti siker, több folytatásban manifesztálódott. Amerikában a sorozat elég népszerűvé vált a fiatalok körében, így sokan a következő Harry Potterként emlegetik azt. Természetesnek tűnt hát, hogy a történetet megfilmesítsék. Az első film 2008. november 27-én érkezett meg a mozikba. A csupán 37 millió dollárból forgatott produkció világszerte 370 milliós bevételt hozott. Ez ha – sajnos, vagy inkább szerencsére – nem is jelent Harry Potter szintű sikert, egyértelművé tette, hogy könnyen pénzre váltható a sorozat megfilmesítése iránti igény. De vajon ez a film érdeme-e? A válasz szintén egyértelmű: biztosan nem.

A film története lényegében öt-tíz sorban összefoglalható lenne, emiatt csak kevésbé van értelme a spoilerek fogalmával foglalkozni. A fiatal Isabella "Bella" Swan ideiglenesen az északon, Washington államban lévő Forks kisvárosába költözik, rég nem látott apjához. Itt megismerkedik egy rejtélyes 17 éves fiúval, aki később megmenti az életét, és kiderül, hogy valójában ő egy vámpír. Innentől a film egy hihetetlenül felszínes "tiltott szerelem" jellegű évődéssel folytatódik, és egy szinte anti-klimax jellegű befejezéssel zárul. A történet szinte minden eredetiséget nélkülöz, a kevés eredetinek szánt elem pedig kínosan rossz és komolyan vehetetlen.

– You are asking me about the weather?
– Yeah, I... I guess I am.
– Well, I don't really like the rain. Any cold, wet thing, I don't really...

Nagy problémát jelentek az ehhez hasonló jellegű párbeszédek is, amik kezdetben túl buták, később pedig annyira melodramatikusak és adott esetben "sziruposak", hogy azt sehogyan sem bírja el a történet és a karakterek szinte nem létező alapozása.

Edward

A 17 éves képébe rögzült Edward Cullen a Cullen "család" egyetlen olyan tagja, akinek nem nyíltan szeretője a népes Cullen "család" egy másik tagja. Mivel fogadott testvérei közül ő az egyedüli "egyke", ezért természetes, hogy az iskola diákjai számára rögtön ő válik a legtitokzatosabbá és legrejtélyesebbé. Hogy pontosan miért nem próbál meg senki közeledni felé és feloldani ezt a rejtélyt, az sosem derül ki. Ekkor viszont megérkezik az új tanuló, Bella, aki rögtön felrúgná az íratlan szabályokat és kérdésekkel bombázza Edwardot, aki láthatóan még létezésének közel száz éve alatt sem szokott hozzá az emebrek közelségéhez. Tulajdonképpen ez nem csoda, hiszen komolyan veszi azt, amiért Cullenékkel él, vagyis átállt a "vegetáriánus" étrendre, azaz nem iszik embervért.

Először csak megmenti Bellát, majd kényszerűen a kilétét is felfedi neki. Aztán rájön, hogy egész életében Bellára várt, de előre fél attól, hogy ha közel engedi, egy óvatlan pillanatban ösztöneinek engedve megcsapolja a vérét. Ugyanakkor örül, hogy ez Bellát nem érekli, persze ő sem érti, hogy miért. Így a tökéletes semlegességből egy pár nap, vagy hét leforgása alatt eljut odáig, hogy már nem is tud nélküle élni. Az mellékes, hogy valójában már nem is él. Sajnos az őt alakító Robert Pattinson ennek a halott közönynek a visszaadásában túlságosan is jó, így már nem is marad ereje az érzelmesebb jelenetekhez.

Bella

Bella nem túl eredeti háttértörténete mindössze annyi, hogy egy időre apjához költözik a ködös amerikai kisvárosba. Edward kilétének kinyomozásába azonban, Ms. Marple-i vehemenciával veti bele magát. Ebben persze sokat segít az, hogy Edward megmenti őt egy balesettől, így fedve fel vámpíri szuperképességeit.

Miután már nyílt lapokkal játszanak, Bella félelem csepnyi jelét sem mutatja, sőt kapcsolatot kezdeményez Edwarddal. A kezdeti hűvös viszony, majd Bella számára kedvezőtlen megannyi fordulat után ő mégis Edwardnál is hamarabb eljut odáig, hogy nemhogy élni nem tudna Edward nélkül, de élni sem akar. Ilyen időtávban egyszerűen nehéz komolyan venni, azt hogy ilyen döntést hozzon egy olyan dolgokkal és lénnyel kapcsolatban, amiket addig nem is ismert. Még ha ez szerelem is, Bellánál sem találjuk meg annak jeleit, hogy ez többet jelentene puszta szavaknál. Kristen Stewart nem annyira rossz, mint Bella, legalábbis ő elhiteti, hogy Bella egyszerűen csak egy ilyen karakter. Talán egy ügyesebben megírt szerepben is jobban megállta volna a helyét.

A Cullen "család"

Cullenék a film igazi érdekességei. Szövetségük a "vegetáriánus", emberszerető életmódra épül, azaz tartózkodnak az embervértől. Ez egy vámpírokból álló, családnak látszó szövetség, amit kifelé adoptálássorozattal magyaráznak. Valahogy a látszatra mégsem adnak sokat, hiszen természetesnek tekintik, hogy a családon belül lényegében csak "párok" vannak. Talán éppen azt használják ki, hogy a napsütés nélküli, borúsabb időjárás reményében nem a konzervatívabb délre költöztek.

Családi szórakozást is kitaláltak maguknak. Ez nem más, mint a vámpírképességekkel felturbózott baseball. Igen, baseball, Amerika egyik legnépszerűbb sportja. Hiszen, ha már a néző számára is egyértelmű, hogy ezt sehogyan sem tekinthetjük egy igazi családnak, akkor mi lehetne a legegyszerűbb eszköz arra, hogy Bella számára is egyértelművé váljon, hogy Cullenék milyen barátságosak és mennyire haladnak a korral. Persze a filmben a Kvidiccs felhangoktól sem mentes játék a nézők lelkesítésére szolgálna, ám inkább mulatságos, mint hatásos, és ahelyett, hogy mélységet adna a mellékszereplőknek inkább csak kihangsúlyozza egysíkúságukat. Itt külön ki kell emelnünk Jackson Rathbone-t, aki valóban félelmetesen rossz, mint Jasper, a kezdő vegetáriánus vámpír, és fehérben tündöklő, döbbent arckifejezésén a néző is osztozik (közben esetleg a rendezőnőre gondolva).

A veszélyes ellenségek

A történetben a leggyengébb láncszemet mégis a békés vámpírszövetség ellenfelei jelentik. Az ősellenségek, az indián törzs közösségéből álló vérfarkasok lényegében csak említés szintjén jelennek meg a filmben. Sőt, tulajdonképpen csak utalások történnek rájuk, és egyértelmű, hogy csak az esetleges folytatásokban lesz jelentőségük. A forgatókönyv ezen a téren sem barátságos a könyveket nem ismerő nézőkkel.

Ami igazán nevetséges, és egyben valóban B-kategóriás érzetet kölcsönöz a filmnek, az a nomád, "vad" vámpírokkal kialakuló, szinte teljesen véletlenszerű és értelmetlen összetűzés. A három vámpír, akik félmeztelenül, de kabátban, egyfajta hippi vándorkommunaként járják a vidéket, éppen a kisváros környékén szedik áldozataikat. Szinte nincs is jelentőségük addig, amíg a történet eljut addig a pontig, ahol már nem fokozható az érdektelenség. Látszólag valóban Cullenék ártatlannak tűnő vámpírbaseball-ja a film kulcspontja, hiszen a három hippi ekkor vet szemet a tápláló Bellára. Különösen egyikük, akit nemes egyszerűséggel csak Jamesnek hívnak. Ő lenne tehát a "főgonosz", aki valamiért, amint "szagot fogott" Bellára, már csak az ő vérével olthatja szomjúságát. A motivációja tehát gyakorlatilag csak egyfajta állatias ösztön, tekintete ennek megfelelően az értelem csíráját is nélkülözi. Ettől akár még félelmetes is lehetne, és más módon valamennyire az is, hiszen az előle való menekülés jelentené a film csúscspontját. Ám végül ez a vonal tökéletesen feleslegesnek bizonyul, hiszen a két szerelmes, Edward és Bella, már jóval ezelőtt eljut odáig, hogy meghalnának egymásért.

Még nincs vége

A film a semmilyen "végső harc" után természetesen lezáratlanul ér véget. Amúgy is végig olyan érzetet kelt, mintha egy kevésbé érdekes televíziós sorozat bevezető epizódját látnánk, mind srtrúktúrájában és sajnos minőségében is.

Lehetséges, hogy a könyv okosabb, eredetibb és mélyebb, mint a film, de ezesetben az adaptációt nem a megfelelő emberekre bízták. Ez azért is probléma, mivel a film sikerén felbuzdulva már két jövőbeni folytatás is tervbe van véve, nyilván nagyrészt azonos alkotókkal. Nem jó jel, hogy ezek évente fogják követni egymást, így a következő rész, a New Moon, már 2009-ben a mozikba kerül. A kapkodás ellen a rendezőnő is tiltakozott, meg is lett az eredménye, igaz az ő távozása talán csak reményt adhat az emelkedő minőségre.

Történet	35	40	6,1 49%
Alakítások	40
Rendezés	35
Látvány & hang	45
Zene	50
Összhatás	35