Képzeljünk el egy olyan alternatív világot, ahol az emberek képtelenek genetikailag hazudni. A már DVD-n is megjelent The Invention of Lyingban őszintén egymás képébe mondják, hogy mit gondolnak, mit csináltak, mit fognak csinálni. Egy szép napon azonban az egyik ember "felfedezi" a hazugság művészetét, és onnantól kezdve nem csak az ő élete fordul fel, hanem az őt körülvevő világé is. Humoros, ám ugyanakkor erős valláskritikával megáldott film Ricky Gervais-vel, de sajnos nem tudtunk neki maradéktalanul örülni.
Mark Bellison egy forgatókönyvíró, viszonylag rossz fajta. A világban, ahol él, nem tudnak hazudni az emberek, így ezt a tudomására is hozzák. Negyven környékén kétségbeesetten keres barátnőt, de mindig kikosarazzák. Munkahelyéről kirúgják, albérletéből pedig fizetésképtelenség miatt elküldik. Mark végül bemegy a bankba, hogy össze pénzét kivegye, de ott rendszerhiba miatt csak bemondásra tudják kiadni az összeget, és ekkora Mark agyában elpattan valami, ami elindítja a lavinát. Képtelenebbnél képtelenebb lódításokkal áll elő, ám egy idő után kezdenek kicsúszni a kezéből a dolgok. A szeretett nő viszont mindennek ellenére nem akar Markkal járni, mivel számára fontos a genetika is, és nem szeretne kicsi, kövér, piszeorrú gyerekeket.
A film elég kreatív abból a szempontból, ahogyan bemutatja milyen is lenne egy világ, ahol nincs hazugság. Nézzük például a filmgyártást. A film alapvetően hazugság. Ebből kiindíulva, szigorúan történelmi filmeket készítenek, a forgatókönyvíróknak ki vannak osztva a századok. Igen ám, de nem színészekkel forgatják le a jeleneteket, hanem egy színésszel felolvastatják, mint az Esti Mesékben Bánffy György tette Benedek Elek történeteivel. A másik kreatív, és már-már merész húzás, a vallás átvitt értelemben történő megkérdőjelezése volt, hiszen a mennyországot, poklot, Istent magát Mark találja ki az embereknek, ergo hazugságnak van beállítva. A kreatív világ mellett azonban sajnos vannak gyenge pontjai is a filmnek, mint például az eléggé ellaposodó, egysíkúvá váló történet, mely a végére szinte teljes egészében egy mezei, nyálas romantikus vígjátékká zsugorodik Markkal és Annával a középpontban.
A színészek viccesek és humorosak voltak, bár ez a hihetetlenül híres Ricky Gervais-től alapvetően elváradnó, de valahogy még mindig képesek vagyunk a hasunkat fogva röhögni a kis felháborodott hebegéseitől és motyogásaitól. Jennifer Garner itt valahogy nem tűnt olyan megnyerőnek, picit egysíkúnak hatott, de a karaktere vicces volt Markkal szemben, ahogy mindig a képébe vágta az igazságot. Mark fölényes, vadparaszt, sármőr kollégáját Rob Lowe formálta meg, akinek azért nem volt nehéz dolga. Egyébként két cameo is volt a filmben, akik a stáblistán nincsenek feltüntetve, Phillip Seymour Hoffmann szakállas barátságos csapost alakított, míg Edward Nortont rasszista, bajszos rendőrként láthattuk egy-egy jelenet erejéig. Jason Batemannek is van egy nyúlfarknyi szerepe, mint orvos, de ő fel volt tüntetve a stáblistán.
A filmet maga Ricky rendezte és írta is, Matthew Robinsonnal karöltve. A poénokról el tudom képzelni, hogy Gervais nevéhez fűződnek, mivel kellően beteges, kétértelmű, sikalmós és angolos lett. Amit persze imádtunk, és a film első felében halomra dőltünk a röhögéstől.
- You're early! I was just masturbating...
- That makes me thinking of your vagina.
Viszont történetileg, főleg a vége felé vannak problémák, de erről már írtam fentebb. A látványt nehéz értékelni egy ilyen filmben, semmi extra nincs benne, a zene pedig a tipikus, minden filmhez, és minden jelenethez passzoló pop-rock, leszámítva a minimális komponált csilingelést. Összességében egy nagyon jó alapötleten nyugvó alkotást hoztak tető alá a készítők, ami sajnos elklisésedett és elsüppedt a hétköznapi romantikus filmek mocsarában.
| Történet |
| 67 |
| |||||
| Alakítások |
| |||||||
| Rendezés |
| |||||||
| Látvány & hang |
| |||||||
| Zene |
| |||||||
| Összhatás |
|
