Sacha Baron Cohen neve nyilvánvalóan sokaknak cseng ismerősen, és nem csak azoknak, akik olvasták korábbi Brüno beharangozóinkat, hanem azoknak is, akik tudják ki az az Ali G vagy Borat. Ők ugyanis Cohen alteregói, akiket arra használt fel, hogy a naiv amerikai népet nevetségessé tegye a világ szemében álinterjúival. A Borat sikere után nem volt kérdéses, hogy elkészül a nagyfilm az osztrák meleg riporterről is, aki Cohen harmadik karaktere, és Brüno névre hallgat. Enyhén szájhúzós kritika a továbbiakban.

Brüno meleg, mint egy frissen sütött almás pite az ismert gyorsétkezdében, és emellett egy osztrák televízió divatműsorának házigazdája. Miután kirúgják munkahelyéről, elhatározza, hogy Los Angelesbe megy, hogy celebritássá váljon, kerül amibe kerül. Amerikába érkezvén rögvest próbára teszi a helyiek türelmét extravagáns ruháival és kínos cselekedeteivel. Afrikai kisfiú csereüzletétől kezdve meleg ketrecharcig mindent elkövet, hogy megbotránkoztassa az egyszerű amerikai népet. Elmebetegnél elmebetegebb ötletekkel rukkol elő, hogy végre híres lehessen, és mindeközben temérdek mennyiségű segglukat és himbálódzó péniszt láthatunk.

Nem mehetünk el amellett szótlanul, hogy párhuzamot ne vonjunk Borat és Brüno között. Brüno Borat extravagáns kiteljesedése. Mindaz, ami Boratnak már túl sok lenne, azt Brüno gátlástalanul megcsinálja. Brüno polgárpukkasztásán látszik a tökéletesen megtervezett precizitás, az előre megfontolt megbotránkoztatás. Sajnos ebből fakadóan néha túl izzadtságszagú a gag-halom, túl direkt, és már zavaróan pofátlan. Cohen azzal szeretett volna a Boratnál is nagyobb sikereket elérni, hogy minél több pucérkodást, és obszcenitást tesz a filmbe. Ezek mellett viszont a poénok nagy része már nem tudott akkora újdonsággal és meglepetéssel szolgálni, mint a Boratban.

Cohen alapvetően egy príma színész. Olyan szinten élethűen játsza el a melegfrontos kis szöszkét, hogy az ember néha tényleg elhitte, hogy valódi karakterről van szó. És persze ehhez az kellett, hogy gátlástalanul bevállalós legyen. Egy kis kitérő megjegyzést tennék ezen a ponton. Jómagam nem olvastam semmiféle anyázós kritikát azzal kapcsolatban, hogy a film központi karaktere egy kályhaforró úriember, és nem tette szóvá senki, hogy az ő önérzetét bántja, hogy a végén hosszasan smárol egy azonos neművel. A kérdésem a következő: Hogy is volt akkor a Túl a barátságonnál? Ja hogy mert ez vígjáték? Szóval visszatérve Cohenre egy összegzés erejéig: egészen komolyan le a kalappal előtte, hogy ezt így bevállalta, és a Borat legneccesebb része sem ér fel itt látható jelenettel. Wünderbar...

Ha már a poénokat picit lehúztuk, akkor viszont jegyezzük meg, hogy maga a történet és a rendezés sokkal komplexebb, átgondoltabb és világosabb volt, mint a korábbi Cohen-filmnél. Persze alapvetően nem a történet a lényeg, hanem az átverések, és a poénok, de ezt mindenképpen érdemes megjegyezni. A zene tökéletesen betalált, a kezdő képsorok alatti Scooter-Nessaja a bevillanó Brüno-pózokkal megadta az alaphangulatot a filmhez, de a későbbiek során is egészen stílusigenlő számokat használtak. Összességében szórakoztató, vicces, ám néhol már gusztustalannak is nézhető, fáradt, kiégett poénokkal teletűzdelt filmről van szó. Cohen miatt felértékelődik a film, mert Brüno karaktere tényleg nagyon jó.

Történet	75	76	9,4 69%
Alakítások	85
Rendezés	75
Látvány & hang	70
Zene	75
Összhatás	75