Patrick Lussier horrorrendező (Sikoly 2-3, A szem, Dracula 2000) ezúttal egy 1981-es film remake-jével riogat a mozikban, méghozzá három dimenzióban. A főszereplők közül igazából talán csak Jensen Ackles ismert, aki a Supernatural, egyeseknek Odaátként ismerősebb sorozatban játszik. A My Bloody Valentine, avagy Véres Valentin egy csendes kisvárosban játszódik, ami, mint tudjuk, ideális színhely egy baráti vérengzéshez. A film története eléggé kaotikus, ráadásul az összes létező klisét sikerül ellőni benne, megspékelve a 3D okozta kétségbeesett, ám de felesleges kényszerrel. Valahol azonban mégis szórakoztató a film, a horrorrajongók szeretni fogják, hiszen mégiscsak megvan benne minden aminek egy ilyen stílusú filmben lennie kell. Szóljon hát Demjén Ferenctől a Darabokra törted a szívem című klasszikus!
Harmony egy csendes kis bányászvároska valahol az Egyesült Államokban, ahol oltári nagy vérengzés zajlott a múltban. Harry Warden egy bányászbalesetben lemészárolta társait, majd egyedüli túlélőként a kómából feléledve a fél kórházat lecsáklyázta, hogy aztán a bányánál mulatozó fiatalok között is rendet tegyen. Harry előszeretettel műtötte ki precíz finomsággal az áldozatok szívét kis bányászeszközével. A gyilkost lelőtték ugyan, ám tíz évvel később az egyik fiatal túlélő, Tom Hanniger (Ackles) a bánya tulajdonosának fia visszatér a városkába, hogy apja halála után eladja a bányát végleg. A gyilkosságok 
azonban újra elkezdődnek. A többi túlélő közül Axel (Kerr Smith) a város helyi seriffje, felesége pedig Sarah (Jaime King), aki szintén ott volt a valentin napi vérengzésnél, ám akkor még Tom barátnője volt. Irene, aki Axel asszonykája volt... na róla nem sok mindent tudunk meg, mert egy ötperces jelenetben pucéran szaladgál kúrás után, hogy az újkori gyilkosságok idején az elsők közt halhasson meg. Egyébként ez például a film egyik humoros része volt, ugyanis a Véres Valentin ötvözi a horrorok különböző stílusait a trash horrortól kezdve egészen a tinihorrorig. Pucérkodás, rettegés, vér.
A rendezés alapvetően szépen végigviszi a forgatókönyvben leírtakat, megvalósításilag nincs is gond ezzel, ám a forgatókönyv kegyetlenül megbélyegezte a filmet. Néhol egészen elképesztő baromságok vannak benne, logikátlan lépések, és szájbarágó, amolyan "hülye a néző, értse meg biztosan" típusú befejezés. A horrorfilmekben használt fordulat sem üt akkorát, ugyanis viszonylag hamar, a film közepén leredukálódik úgy legfeljebb kettőre a lehetséges elkövetők száma. Patrick Lussier-en nem múlt a dolog, hiszen nála tapasztalatból nincs hiány hasonló kategóriában, ám ő sem tett semmiylen kiemelkedő, újító jellegű dolgot, dolgozott a meglévő anyagból, és szépen tette-vette egymásra a jeleneteket, mint egy szorgos kisiparos. A látványra nyilván nem lehet panasz, a 3D miatt sem, de ez is például a történetvezetés rovására ment. Olyan snittek voltak benne, amik láthatóan csak azért kerültek bele, mert jól néznek ki háromdében. Ugyanakkor ha már három dimenziós filmről van szó, jobban kihasználhatták volna, hogy horrort forgatnak, és lehetett volna például sokkal több néző arca felé fröccsenő vér.
Színészileg nehéz bármit is mondani, semmi extra nem volt az alakításokban, teljesen átlagosnak mondhatók, és mint a Supernatural lelkes nézője, azt kell hogy mondjam, hogy Jensen Ackles is tud jobban, és egyedibben játszani ennél. A színészek védelmére mondjuk el, hogy az ilyen jellegű horrorfilmek közül még senkit nem jelöltek Oscarra alakítás miatt. Zeneileg szintén nem hozott kiemelkedőt, a szokásos ijesztgetős zene volt, néhol egy-két dallamosabb résszel.Összességében a film kuriózum olyan értelemben, hogy háromdimenziós horror, ám ha nem az lett volna, vélhetően annyi pontot sem kapna, mint amennyit így kap tőlünk.
| Történet | | 58 |  | 6,4 |  | 60% | |
| Alakítások | |
| Rendezés | |
| Látvány & hang | |
| Zene | |
| Összhatás | |
