James "Jesus Christ" Caviezel (Passió), foglalkozását tekintve starship trooper, a gonosz rómaiak helyett ezúttal egy mélytengeri halként villogó és fluoreszkáló alien ellen harcol, méghozzá a vikingek oldalán. A monster kinézetre keveréke a Cloverfield, valamint a koreai Host lényeinek. Howard McCain rendező első igazi nagy filmjében a pogány északra utazunk, hogy megtudjuk mitől félnek Odin gyermekei. Az Outlander egy igazi vérbeli hollywoodi sci-fi-akció lett, ami nem szűkölködik a látványban és még a díszletek is jók... Heja Vikings! Részletek hajtás után.
Szögezzük le az elején, hogy ez nem egy rossz film. A történet abszurditásától és néhány hollywoodi klisétől eltekintve egészen élvezhető és szórakoztató filmet sikerült összehozni. Tömören a lényeg: Kainan (Caviezel) aki valamilyen másik dimenzióból jött ember, lezuhan a mai Norvégia területén, méghozzá időszámításunk után 709-ben, így hát vikingekkel találja szemben magát. Kiderül, hogy a hajón volt egy morween, amik ellen az ő népe harcol. A kezdeti bizalmatlanság természetesen jóra fordul a jóságos Rothgar királynak (John Hurt) is köszönhetően, majd miután a két ellenséges viking törzs erősen megfogyasztja egymás nemzőképes férfiainak állományát, összefognak a lény ellen. Ezen a ponton jegyezzük meg, hogy az ellenséges törzs vezetőjét, Gunnart a mindig szimpatikus szerepet játszó, jóképű Ron Perlman alakítja.
Sci-firől lévén szó beszéljünk a látványról először! Panaszra semmi ok, igen látványos filmet sikerült összehozni, és nem csak a vizuális effektusok miatt írom ezt. A környezet igen autentikusra sikerült, összehasonlítva a Stellan Skarsgård-féle Beouwulf&Gendell taktaszadai kutricáival. Elhisszük, hogy tényleg egy nagyobb viking közösség fűtetős házakból álló faluját látjuk, és az oly jellemző viking közösségi terem is szépre sikerült. A lény igazi felüdülés. Mondhatni a megjelenése után kezd a szürkeségből kitörni a film. Elképesztően jó ötletnek tartjuk ezt a fénykibocsátásra alkalmas testfelületet, egészen egyedivé teszi a lényt, és emlékezetessé a filmet. Amikor például a sötétből előlép a lény, és begyújtja a kis piros lámpásait, na az nagyon látványos... és akkor megérkezik a pap a kereszténységet hírdetve...
Az alakítások tekintetében sem nagyon lehet rosszat mondani, John Hurt tőle elvárható módon hozza a kötelezőt, és James Caviezel is megoldja a nem túl nehéz feladatot, ami tulajdonképpen igaz midnenkire. Freyát, Rothgar lányát egyébként a sorozatfüggők ismerhetik a Moonlightból, ugyanis Sophia Myles játsza őt. Ron Perlman pedig rutinból paraszt.
A zene tekintetében is kellemes csalódás ért minket, a történet alakulásához mérten hol a lágy dallamok járják be a fjordok gerincét, hol pedig a lüktető, ritmusos csataszólamok. Aki mindezt elkövette: Geoff Zanelli. Pacsi neki!
Összességében egy átlagosnál jobb, látványos, akciós két órát sikerült összehoznia az alkotógárdának, és a maga műfajában sikerült elkerülnie a B-kategóriás jelzőt.
Történet |
| 68 |
| |||||
Alakítások |
| |||||||
Rendezés |
| |||||||
Látvány & hang |
| |||||||
Zene |
| |||||||
Összhatás |
|