Box Office Hírek Előzetesek Kritikák Filmzene Főoldal

James "Jesus Christ" Caviezel (Passió), foglalkozását tekintve starship trooper, a gonosz rómaiak helyett ezúttal  egy mélytengeri halként villogó és fluoreszkáló alien ellen harcol, méghozzá a vikingek oldalán. A monster kinézetre keveréke a Cloverfield, valamint a koreai Host lényeinek. Howard McCain rendező első igazi nagy filmjében a pogány északra utazunk, hogy megtudjuk mitől félnek Odin gyermekei. Az Outlander egy igazi vérbeli hollywoodi sci-fi-akció lett, ami nem szűkölködik a látványban és még a díszletek is jók... Heja Vikings! Részletek hajtás után.

Szögezzük le az elején, hogy ez nem egy rossz film. A történet abszurditásától és néhány hollywoodi klisétől eltekintve egészen élvezhető és szórakoztató filmet sikerült összehozni. Tömören a lényeg: Kainan (Caviezel) aki valamilyen másik dimenzióból jött ember, lezuhan a mai Norvégia területén, méghozzá időszámításunk után 709-ben, így hát vikingekkel találja szemben magát. Kiderül, hogy a hajón volt egy morween, amik ellen az ő népe harcol. A kezdeti bizalmatlanság természetesen jóra fordul a jóságos Rothgar királynak (John Hurt) is köszönhetően, majd miután a két ellenséges viking törzs erősen megfogyasztja egymás nemzőképes férfiainak állományát, összefognak a lény ellen. Ezen a ponton jegyezzük meg, hogy az ellenséges törzs vezetőjét, Gunnart a mindig szimpatikus szerepet játszó, jóképű Ron Perlman alakítja.

Sci-firől lévén szó beszéljünk a látványról először! Panaszra semmi ok, igen látványos filmet sikerült összehozni, és nem csak a vizuális effektusok miatt írom ezt. A környezet igen autentikusra sikerült, összehasonlítva a Stellan Skarsgård-féle Beouwulf&Gendell taktaszadai kutricáival. Elhisszük, hogy tényleg egy nagyobb viking közösség  fűtetős házakból álló faluját látjuk, és az oly jellemző viking közösségi terem is szépre sikerült. A lény igazi felüdülés. Mondhatni a megjelenése után kezd a szürkeségből kitörni a film. Elképesztően jó ötletnek tartjuk ezt a fénykibocsátásra alkalmas testfelületet, egészen egyedivé teszi a lényt, és emlékezetessé a filmet. Amikor például a sötétből előlép a lény, és begyújtja a kis piros lámpásait, na az nagyon látványos... és akkor megérkezik a pap a kereszténységet hírdetve...

Az alakítások tekintetében sem nagyon lehet rosszat mondani, John Hurt tőle elvárható módon hozza a kötelezőt, és James Caviezel is megoldja a nem túl nehéz feladatot, ami tulajdonképpen igaz midnenkire. Freyát, Rothgar lányát egyébként a sorozatfüggők ismerhetik a Moonlightból, ugyanis Sophia Myles játsza őt. Ron Perlman pedig rutinból paraszt.

A zene tekintetében is kellemes csalódás ért minket, a történet alakulásához mérten hol a lágy dallamok járják be a fjordok gerincét, hol pedig a lüktető, ritmusos csataszólamok. Aki mindezt elkövette: Geoff Zanelli. Pacsi neki!

Összességében egy átlagosnál jobb, látványos, akciós két órát sikerült összehoznia az alkotógárdának, és a maga műfajában sikerült elkerülnie a B-kategóriás jelzőt.

 

Történet
50
68
IMDB logo 6,9
Rotten Tomatoes logo 26%
Alakítások
65
Rendezés
70
Látvány & hang
75
Zene
80
Összhatás
70

 

Címkék: kritika viking

A bejegyzés trackback címe:

https://alfaomega.blog.hu/api/trackback/id/tr35917237

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2009.02.10. 16:48:55

Nézhető, nézhető filmecske, a szörny pofás, Perlman brutális a két pöröllyel a kezében.
süti beállítások módosítása