Az öt legjobb animációs film Oscar-jelöltjei között találhatunk egy olyan alkotást, amiről lássuk be, nem sokat tudtunk, hallottunk korábban, míg a lista nyilvánossá nem vált. Mondhatni, a Secret of Kells surranópályán osont be, pedig igenis megállja a helyét a többi induló között. A mára már szinte szokatlanná vált egyszerű rajzstílus bájossá, és lenyűgözővé teszi a kelta legendákon és mítoszokon alapuló mesét. Magyar népmesék ír köntösbe bújtatva.
Az ír-francia-belga kooprodukció egy kis faluba utaztat bennünket, ahol halálos félelemmel építik a viking támadásoktól megvédő szent falat, miközben ájtatos türelemmel másolják a keresztény kódexeket a különböző világokból importált szerzetesek. Ebben a tizedik század előtti időszakban az északi "barbár" törzsek uralkodtak, és hódították meg a világot, véres kardjukkal jelezvén útjukat Turisasnak, a hadistennek, miközben kürtjeik győzelemért sírtak. Kells egy tipikus kelta falu. Az apát irányítja, aki egy toronyban él, mely a fűtetős házak fölé magasodik. Szigorúan neveli unokaöccsét, Brendant, és megtiltja neki, hogy a falakon kívülre merészkedjen, pedig ott aztán igazi misztikus, varázslatos és elbűvölő világ várja. Amikor Aidan, egy kódexmásoló Kellsben kér menedéket a vikingek elől, Brendan élete megváltozik, hiszen Aidan írja a világ legszebb és leghíresebb könyvét. Az idős szerzetes megkéri Brendant, hogy segítsen neki bogyókat szerezni a festékkészítéshez, amihez a falakon túl tud hozzájutni...
Ezután kezdődik természetesen a mitikus, álomszerű rész, az erdő, mint egyfajta utópia jelenik meg itt, boldog, gondtalan színorgiájával és végtelenül békés, lassan folyó életével. Brendan összebarátkozik a gyermeki külsejű, ám kortalan erdei tündérrel, az erdő oltalmazójával Aislinggel. Egyes értelmezések alapján Aisling maga Danu istennőt takarja, aki a természet és mágia fő istennője a Tuatha de Dánnán mondakörben. A tündér segít a vörös kisfiúnak, és idővel egyre szorosabbá válik a kötelék közöttük. A pogány horda eljövetele az apokalipszist hivatott beteljesíteni, a vadak mindent lerombolnak, mi addig jó volt és idilli, ám csak részben az ő hibájuk a pusztulás, hiszen Cellach apát makacs és konok hozzáállásása a falhoz is elősegíti a tökéletesen biztos pusztulást. Egy kis érdekesség még: Aidan testvér macskáját Pangur Bánnak hívják. Pangur Bán egy nyolcadik századi óír vers, melyet egy szerzetes írt a macskájáról.
Grafikailag a bevezetőben a Magyar népmesékhez hasonlítottam a rajzfilmet, és nem véletlenül, ugyanis hasonló elemeket használtak itt is a készítők, mint nálunk tették a rajzolók. ráadásul a film vezető animátorát Balajthy Lászlónak hívták, aki igen aktívan tevékenykedett a fent említett rajzfilmsorozaton... Nyilván modernebb és technikásabb kivitelezésről van szó, valamint manapság a számítógép is besegíthet a képi világot felturbózni, viszont tényleg üdítően hat egy ilyen hagyományos technikával készült rajzfilm az animációs filmek világában. Ráadásul úgy, hogy még a szemnek is igen tetszetős. A másik stílus, amire emlékeztetett a rajz, az Dargay Attila karakterei voltak. Ezek után remélhetőleg a sok tehetséges magyar animátornak megjön a lelkesedése és igenis megmutatják, hogy nem kell számítógépes animációnak lenni ahhoz okvetlenül, hogy eséllyel induljon egy film az Oscaron. Például kiváncsian várjuk az Egill című izlandi vikinges filmet, melyet a Nyócker készítői hoznak majd egyszer tető alá remélhetőleg.
A zene a másik olyan eleme a mesének, mely igen masszív gerincet kölcsönöz az alkotásnak. A filmben végig mitikus kelta népzenét hallhatunk a tradicionális hangszerekkel, mint például duda, vagy furulya. A film történetének hangulatához igazodva követik a dallamok a cselekményt, tökéletes harmóniát alkotva a látottakkal. Ráadásul nem csak a zene volt szinte tökéletes, hanem a betétdal is, amit Aisling énekel gyermeki csilingelő hangján. A muzsikát értékelve összességében nézve az egészet olyan, mintha egy Lord of the Dance koncerten lennénk, melyekről pont a kommersz kereskedelmi sablonosságot sikerült volna lehámozni. Mindezen fent említett audionális élvezetet Bruno Coulais-nek köszönhetjük. Összességében a film egy üdítő, és kellemes meglepetést okozó alkotás, melyről ha rosszat kellene mondani, akkor talán a hosszából fakadóan elkapkodott történet lehetne, hiszen 70 percnyi varázslat után már jön is a végefőcím.
Egy kis pontosítás a magyar vonalhoz: konkrétan a film felét a Kecskeméti Rajzfilmstúdióban készítették, nem csak Balajthy... :) De amúgy jó a cikk is, meg a film is, mindenkinek csak ajánlani tudom.
(Az viszont szintén megérne egy misét, hogy itthon se moziba, se a dvd-forgalmazásig se jutott el, ami elég gáz.)
Az öt legjobb animációs film Oscar-jelöltjei között találhatunk egy olyan alkotást, amiről lássuk be, nem sokat tudtunk, hallottunk korábban, míg a lista nyilvánossá nem vált. Mondhatni, a Secret of Kells surranópályán osont be, pedig igenis megállja a helyét a többi induló között. A mára már szinte szokatlanná vált egyszerű rajzstílus bájossá, és lenyűgözővé teszi a kelta legendákon és mítoszokon alapuló mesét. Magyar népmesék ír köntösbe bújtatva.
Az ír-francia-belga kooprodukció egy kis faluba utaztat bennünket, ahol halálos félelemmel építik a viking támadásoktól megvédő szent falat, miközben ájtatos türelemmel másolják a keresztény kódexeket a különböző világokból importált szerzetesek. Ebben a tizedik század előtti időszakban az északi "barbár" törzsek uralkodtak, és hódították meg a világot, véres kardjukkal jelezvén útjukat Turisasnak, a hadistennek, miközben kürtjeik győzelemért sírtak. Kells egy tipikus kelta falu. Az apát irányítja, aki egy toronyban él, mely a fűtetős házak fölé magasodik. Szigorúan neveli unokaöccsét, Brendant, és megtiltja neki, hogy a falakon kívülre merészkedjen, pedig ott aztán igazi misztikus, varázslatos és elbűvölő világ várja. Amikor Aidan, egy kódexmásoló Kellsben kér menedéket a vikingek elől, Brendan élete megváltozik, hiszen Aidan írja a világ legszebb és leghíresebb könyvét. Az idős szerzetes megkéri Brendant, hogy segítsen neki bogyókat szerezni a festékkészítéshez, amihez a falakon túl tud hozzájutni...
Ezután kezdődik természetesen a mitikus, álomszerű rész, az erdő, mint egyfajta utópia jelenik meg itt, boldog, gondtalan színorgiájával és végtelenül békés, lassan folyó életével. Brendan összebarátkozik a gyermeki külsejű, ám kortalan erdei tündérrel, az erdő oltalmazójával Aislinggel. Egyes értelmezések alapján Aisling maga Danu istennőt takarja, aki a természet és mágia fő istennője a Tuatha de Dánnán mondakörben. A tündér segít a vörös kisfiúnak, és idővel egyre szorosabbá válik a kötelék közöttük. A pogány horda eljövetele az apokalipszist hivatott beteljesíteni, a vadak mindent lerombolnak, mi addig jó volt és idilli, ám csak részben az ő hibájuk a pusztulás, hiszen Cellach apát makacs és konok hozzáállásása a falhoz is elősegíti a tökéletesen biztos pusztulást. Egy kis érdekesség még: Aidan testvér macskáját Pangur Bánnak hívják. Pangur Bán egy nyolcadik századi óír vers, melyet egy szerzetes írt a macskájáról.
Grafikailag a bevezetőben a Magyar népmesékhez hasonlítottam a rajzfilmet, és nem véletlenül, ugyanis hasonló elemeket használtak itt is a készítők, mint nálunk tették a rajzolók. ráadásul a film vezető animátorát Balajthy Lászlónak hívták, aki igen aktívan tevékenykedett a fent említett rajzfilmsorozaton... Nyilván modernebb és technikásabb kivitelezésről van szó, valamint manapság a számítógép is besegíthet a képi világot felturbózni, viszont tényleg üdítően hat egy ilyen hagyományos technikával készült rajzfilm az animációs filmek világában. Ráadásul úgy, hogy még a szemnek is igen tetszetős. A másik stílus, amire emlékeztetett a rajz, az Dargay Attila karakterei voltak. Ezek után remélhetőleg a sok tehetséges magyar animátornak megjön a lelkesedése és igenis megmutatják, hogy nem kell számítógépes animációnak lenni ahhoz okvetlenül, hogy eséllyel induljon egy film az Oscaron. Például kiváncsian várjuk az Egill című izlandi vikinges filmet, melyet a Nyócker készítői hoznak majd egyszer tető alá remélhetőleg.
A zene a másik olyan eleme a mesének, mely igen masszív gerincet kölcsönöz az alkotásnak. A filmben végig mitikus kelta népzenét hallhatunk a tradicionális hangszerekkel, mint például duda, vagy furulya. A film történetének hangulatához igazodva követik a dallamok a cselekményt, tökéletes harmóniát alkotva a látottakkal. Ráadásul nem csak a zene volt szinte tökéletes, hanem a betétdal is, amit Aisling énekel gyermeki csilingelő hangján. A muzsikát értékelve összességében nézve az egészet olyan, mintha egy Lord of the Dance koncerten lennénk, melyekről pont a kommersz kereskedelmi sablonosságot sikerült volna lehámozni. Mindezen fent említett audionális élvezetet Bruno Coulais-nek köszönhetjük. Összességében a film egy üdítő, és kellemes meglepetést okozó alkotás, melyről ha rosszat kellene mondani, akkor talán a hosszából fakadóan elkapkodott történet lehetne, hiszen 70 percnyi varázslat után már jön is a végefőcím.
