Év elején, a tavalyihoz hasonlóan, újra nekilátunk átnyálazni az Oscar-esélyes filmeket, hogy mire eljő a gála hajnala, tisztán láthassuk az esélyeket. Ezt a sort az Egy lányról magyar címet megnyerő An Education-nel nyitjuk, melyben egy igen jellemzően konzervatív családban nevelkedő 16 éves leány életét követhetjük nyomon, amint elcsábítja egy nála majd' kétszer idősebb férfi. Sajnos a film nézése közben arra jutottunk, hogy ez a mű legfeljebb csak a színészi téren domboríthat a történet sablonossága miatt. A tovább után le is írjuk, hogy miért és mindezt igyekszünk anélkül tenni, hogy bármilyen dolgot lelőnénk a filmmel kapcsolatosan.
Hatvanas évek londoni külvárosa. Szigorú leányiskola, magas elvárású szülők, oxfordi egyetemi álomkép a jövőről. Jenny azonban mindennek eleget látszik tenni, kiváló tanuló, az iskola zenekarában is csellózik hobbiból, és nem él kicsapongó diákéletet. A szerencsétlen Graham udvarol neki az iskolából, ám apja nem kifejezetten szívleli, mert amolyan plüssmackó-fiúnak tartja. Egy szép esős napon Jenny-t hazafuvarozza egy harminc körüli férfi, amiből szép lassan egy bimbódzó románc alakul ki. A férfi, David impozáns életet él, bárokba jár, sportautót vezet és elit körökben mozog. Az ifjú hölgyet persze azonnal lenyűgözi ezzel, mi több, sikerül a szülők bizalmát is megnyerni szépen fokozatosan. Mígnem a végén természetesen jön egy fordulat, és paff, minden megváltozik...
A történet szempontjából semmilyen újdonsággal nem szolgál a film, a nabukovi Lolita-effektus erősen tombol, bár tegyük gyorsan hozzá a film nem arra a megbotránkozó reakcióra épít, hogy egy 17 felé döcögő leány egy 30-as férfivel kavar. A film lényegében ezt tökéletesen elsikálja, a nézőre
bízza, hogy egyáltalán felveszi-e ezt, mint inzultust. A sztori legerősebb eleme a manipuláció, avagy miképpen manipulálja David Jenny szüleit, és magát a lányt is. Sajnos az átlagos szürkeségből a történet még így sem tud kitörni, ami egy picivel a középszint fölé emeli, az Jenny apjának karaktere, aki egy tökéletes lenyomata a kor nyárspolgárának, egy igazi sznob, szűklátókörű, konzumrasszista arisztokrata-wannabe. Sajnos a végén a fordulat sem hozta meg nálunk a kívánt eredményt, eléggé visszafogottnak és kimértnek tartottuk a befejezést a maga puritán valójában.
Színészileg viszont azért már ódacsökevények is kizuhanhatnak a szánkon, és itt most talán meglepetésre nem a Jenny-t alakító Carey Mulligant emelném ki, és nem is a Davidet megformáló Peter Sarsgaardot, hanem a folyamatosan jó teljesítmányt nyújtó, kiváló és pazar Alfred Molinát, aki Jenny apját, a vaskalapos Jacket játsza. szerintünk esélyes egy legjobb férfi mellékszereplő jelölésre. Carey Mulligan sem volt rossz, kérdéses, hogy ez a játék elég e a női főszereplő díjra, vagy jelölésre, ugyanis annak ellenére, hogy jól játszott, néha lehetett azért érezni, hogy bizony nem 16-17 éves színésznőről van szó. Sarsgaard szerepe egyszerűbb volt, és kevésbé érzelemdús, így róla csak annyit tudnánk mondani, hogy hozta a kötelezőt. David barátait, Danny-t és Helent Dominic Cooper (Mamma mia!) és Rosamund Pike (Surrogates) játszotta.
A látványra sem panaszkodhatunk, nagyon szépen adták vissza a hatvanas évek hangulatát, az atmoszféra helytálló, ruhák, járgányok rendben. Zeneileg nem nagyon maradt meg a komponált zene, inkább annyi, hogy nagyon gyakran hallhatunk a korra jellemző bárzenét jazz formában, de francia sanzon is sokszor felcsendül. A filmet Lone Scherfig dán rendezőnő jegyzi, aki hazájában ismertnek és tapasztaltnak minősül. Összességében egy jónak mondható, de nem kiváló filmet dobott össze, melynek a történeti egyszerűsége miatt legfeljebb színészi téren lesz esélye díjakat besöpörni.
| Történet | | 72 |  | 7,8 |  | 94% | |
| Alakítások | |
| Rendezés | |
| Látvány & hang | |
| Zene | |
| Összhatás | |
