Eljött az az alkalom, hogy végre egy magyar vígjátékról írhatunk. Méghozzá egy valóban moziba való magyar filmről fogunk most nektek beszámolni. Volt szerencsénk látni az Orosz Dénes nevével fémjelzett szórakoztató ám ugyanakkor elgondolkodtató alkotást, ami Poligamy címmel került bemutatásra szerte az ország filmszínházaiban. A történet egy András (Csányi Sándor) nevű átlagos forgatókönyvíróról szól és szerelméről Lilláról (Tompos Kátya), akivel kapcsolata koránt sem hétköznapi ösvényekre jut.
Mint a komolyra fordult kapcsolatok java ez a történet is a közös lakásba költözéssel kezdődik és András gyermekáldással és házasodással kapcsolatos belső félelmeivel lendül tovább. Mint kiderül Lilla gyermeket vár Andrástól, ez önmagában még nem lenne elég izgalmas de a főhős forgatókönyvíró egyszer csak arra ér haza, hogy egy vadidegen nő van a lakásában, aki nem "az a Lilla" de mégis közös múltjuk van. Hogy a helyzet egy kicsit bonyolultabb legyen másnap egy másik nő mellett ébred a saját ágyában, nem azzal, akivel előzőnap lefeküdt. Ekkor elszabadul a nőinvázió jönnek a nők szépen sorban mindig más és más és úgy tűnik András élete ezentúl egy végtelen nőzés és partnerváltogatás. András barátja a krónikus nőhiányban szenvedő tv-rendező Kornél (Mészáros Béla), aki irigyli Andrást kalandjaiért de aggódik is a jó barát pszichés egészségéért. 
A nőkavalkáddal párhuzamosan főszereplőnk pszichológushoz (Péterfy Bori) jár, aki pszichoanalízissel (és egyebekkel) enyhíti panaszait. A történet kilenc hónap eseteit öleli fel, ami alatt a főhős igazi szerelmét Lillát keresi és önnönmagát. És a jó vígjátéki szabályszerűségeknek köszönhetően senkinek nem lesz poéngyilkolás, úgyhogy elmondom, hogy pozitív végkicsengetre számíthattok mert András visszatalál Lillához és felvállalja az apaság örömeit. Természetesen ez nem jön olyan könnyen mert közben meg kell bírkóznia általában a kapcsolatokat érintő tipikus nehézségekkel.
Orosz Dénes derék munkát végzett a forgatókönyvvel és a rendezéssel egyaránt, magyar viszonylatban első nagyjátékfilmesként igazán elfogadható filmet alkotott. Az alkotás humora a magyar vígjátéki hagyományokat követve a repetitív poénokkal operál, illetve az "elcserélt" személyiségek poénját alkalmazza kicsit átvittebb értelemben. Hogy a régi magyar humornak adózzanak még maga Liliomfi is feltűnik pár percre a színen.
A film látványilag semmi különös újdonságot vagy megoldást nem alkalmaz, egykét jelenet között lehet gyönyörködni a belvárosi háztetők hajnali sziluettjeiben. A díszletezés hozza a magyar standardot. A film meglepően kevés külső helyszínnel operál. Zene tekintetében sem a világcsúcs andalító bárzene és hazai alternatív-popslágerek váltogatják egymást és boldogítják a nézőket.
A színészi alakítások tényleg jók Csányi szépen hozza a vívódó szereplő megformálását. Mészáros tényleg kihozta a karakteréből, amit lehetett. Tompos Kátya nekünk úgy tűnt, mintha főszereplősége ellenére keveset szerepelt volna a vásznon, de azt nagyon profin.
A mellékszereplők Lillák és mások tényleg csak emelték a film renoméját. Külön kiemelnénk Péterfy Borit, aki tényleg és valóban izgalmasan alakított. A film vígjáték ugyan de nincsenek benne nagy komikusok vagy komikák, de nem is játssza túl a szerepét senki.
A történet két fő olvasata talán az is lehetne, hogy a vívódó apa jelölt mindig más nőben keresi az ő szerelmét míg végre vissza talál, vagy tulajdonképpen ugyanamellett a nő mellett él kilenc hónapig csak váltakozó dimenziókban alternatív jelenekben, hogy aztán tényleg visszatérhessen az igazihoz.
| Történet | | 54 |  | 4.1 |  | n. a. | |
| Alakítások | |
| Rendezés | |
| Látvány & hang | |
| Zene | |
| Összhatás | |
