Én lennék a nem rajongó. Azért valamennyi lövésem van a témáról, például a Voyagert még nézegettem is úgy ahogy, bár az sem kötött le igazán. Ezért is fordulhat elő, hogy számomra egy Chakotay ismertebb, mint egy Sulu. Valahogy sosem vonzott a hatvanas évekbeli Űrszekerek névvel megcsúfolt sorozat. Lehet, hogy azért, mert ilyen címmel futott. Mindenesetre a tegnap éjféli vetítésen már erősen meresztgettem a csillagflottás népekre a szemem. Előljáróban csak annyit mondok amúgy, hogy tetszett ez az új Star Trek, annak ellenére, hogy nem igazán van összehasonlítási alapom a régi karakterekkel. Részletesebb kritika a tovább után.
Szóval hát beültem a moziba, vélhetően a leggyengébb láncszemként tegnap este, ami a Star Treket illeti, Tyrannummal és még néhányan. Kezdjük azzal, hogy Tyrannum írásait úgy ahogy elolvasgattam a Star Trekről, bár számomra a borg többet mond annál, hogy romulán, és az asszimilációt is nagyobbra tartom, mint a teljes kiírtást. Szóval a film alaptörténete szerint a romulánok üldözik Spockot, akivel együtt 
sodródtak át egy fekete lyukon, így egynehány évvel korábbra kerültek vissza. Nero (Eric Bana) főromulán, főnyavalyás, az öreg Spockot (Leonard Nimoy) üldözi, de aztán rádöbben, hogy a jelenben élő fiatalabb vulkáni (Zachary Quinto) is megteszi neki. Kirk-kel (Chris Pine) karöltve szembeszállnak az elfajzott vulkáni-leszármazott romulánokkal a USS Enterprise fedélzetén, megerősítve magukat Suluval, Chekovval, Scottyval, Uhurával.
A színészek jók voltak, bár Chris Pine szerintem kicsit egysíkúan adta a nagyszájú fiatal Kirköt. Amennyit láttam a régi Spockból, Zachary Quinto nem tűnt elhibázott döntésnek, bár nehezen vonatkoztattam el attól, hogy a Hősökben hétről hétre a földkerekség leggenyóbbját alakítja. Scotty vicces volt, akit Simon Pegg alaktott, a többiek azt mondták, ő hasonlított legjobban a régi karakterre. Durva arc lehetett ez a Scotty régen is... Leonard Nimoy megjelenése a filmben habozó, kósza, ámde bátortalan tapsot csalt ki 
két emberből, valahol mögöttünk. Az ő szerepe a békefenntartó konfliktuselrendező, bölcsességmegmondó, jelent jó irányba terelő Spockban merült ki, meg persze ellőtt egynehány vulkáni köszönést is. A legnagyobb humorforrás mondjuk egyértelműen Anton Yelchin volt, aki a korábbi Chekovhoz hasonlóan elővette az ízes orosz kiejtést, és az angol szófordulatokat olyan gyönyörűen görgette nyelvének balalaikájával, hogy azt még Gary Oldman is megirigyelte volna az Air Force One-ban. Összességében a színészek szórakoztattak, szerintem nem volt gond ilyen téren.
Sőt, azt kell hogy mondjam, semmilyen téren nem volt gond. A rendezés is jónak tűnt, J.J. Abrams hollywoodi sorozatok polihisztora, így azért volt merítenivalója a rutin medencéjéből. A zene szó szerint lenyűgözött, Michael Giacchino remekül komponált a film alá. A látványban pedig még szép, hogy nem csalódtunk. A romulán hajó megjelenítése nagyon jó lett, az Enterprise meg hát...maradjunk annyiban, hogy nehezebb dolguk volt, mert meglévő anyagból kellett dizájnosat alkotni, ami azért hellyel-közzel sikerült is. 
Viszont összességében tetszett, mint önálló film, enyhe észrevétel, hogy ha nem olvasgatok előtte utána, meg nem kérdezek meg dolgokat, akkor nem biztos, hogy megértem, hogy kik ezek, mit akarnak, és különben is. Látványosak és élvezetesek voltak az akciójelenetek, simán lekötött bő két órára a film. Mondjuk késztetést nem érzek, hogy ezekután végigdaráljam az Enterprise kalandjait, de ha lesz folytatása ennek a filmnek, azt biztosan megnézem. Ha pedig egy igazi true Star Trek-ismerő kritikájára vagytok kíváncsiak a filmmel kapcsolatosan, akkor kattintsatok ide!
| Történet | | 79 |  | 8,3 |  | 95% | |
| Alakítások | |
| Rendezés | |
| Látvány & hang | |
| Zene | |
| Összhatás | |
