Viszonylag fordulatos és izgalmas, ám mindenképp felettébb hangulatos Romero-remake került a mozikba egy kisvárosról, ahol az ivóvízbe került szennyeződés kifordítja önmagukból az embereket, és eszetlen élőhalottként gyilkolják egymást. Ogden Marsh a csendes, nyugodt, törvénytisztelő kisváros pillanatok alatt egy kihalt, kaotikus és rendszertelen szellemvárossá változik, miközben a kíméletlen hadsereg és a félzombi őrültek is tizedelik az épen maradt lakosságot. Hangulatos jelenetek színesítik a filmet, melyek olykor mosolyra fakasztanak, olykor pedig a vért is megfagyasztják a nézőkben. A tébolyultak (The Crazies) egy kellemes kikapcsolódást ígérő klasszikus stílusú horrormozi.
George A. Romero neve a horror rajongóinak nem cseng ismeretlenül, sőt, szinte kötelező alapfilm a "...the dead" sorozat minden kis zombikalóznak.Egyértelműen ezek a horror-mester fő művei, azonban nem szabad megfeledkezni az 1973-as Craziesről sem, amely sokkal hihetőbb, és valóságosabbnak eladható történetbe foglalja azt, amit a zombis sorozat is szándékozott, azaz miként reagál egy társadalom, a lakosság, a nemzetbiztonság egy halálos járvány, vírus elterjedésére. Hollywood is rákapott a témára, és bizony feldolgozták Romero The Crazies 
(A tébolyultak) című művé. A történet egy békés iowai kisvárosról, Ogden Marshról szól, ahol egyik pillanatról a másikra őrülnek meg az emberek. Kiderül, egy lezuhant amerikai katonai repülőgép szállított egy titkos, biológiai fegyvernek való toxikus anyagot, mely így bekerül a városka ivóvízkészletébe. A sereg is rájön a hibára, és próbálják elkülöníteni a lakosságot, legalábbis látszólag. A helyi seriff, Dave és felesége, valamint Dave orvos felesége és asszisztense néznek farkasszemet a megtébolyult farmerokkal, illetve a kapkodó, pánikban lévő hadsereggel.
Maga a film alapvetően elég jól sikerült, de ne várjunk tőle kultuszteremtő minőséget. A mad worldös előzetes ritka jól sikerült, megadta a hangulatot a megtekintéséhez, de azért film közben nem ez a jellemző...sajnos. Néhány jelenet viszont kifejezetten jó és hangulatos lett. Gondolunk itt például a karanténzónában a vasvillás emberre, az autómosóra, vagy Dave-ékre, amikor visszatérnek az elhagyott családi házukhoz. Persze egy horrorfilmen nevelkedett néző pontosan tudni fogja, hogy mi történik, szóval nem hoz a történet kiszámíthatatlansága bizonytalansági apokalipszist a fejekre, de mindenképpen jól lehet szórakozni. És ha belegondolunk, miért is ne történhetne meg egy ilyen, legalábbis katonai oldalról? Bizonyosan így reagálnák le, ha kezd kicsúszni a kezükből az irányítás. A karakterek teljesen hétköznapiak, ami nem is baj, hiszen egy átlagos amerikai kisvárosról van szó, vidéki kertésznadrágos farmerokkal, és illegalitásban vadászó buta redneckekkel.
Az ilyen filmeknél elsősorban nem a színészi alakításokat szoktuk árgus szemekkel figyelni, hanem leginkább a körömrágó-faktort, ám azért mindenképpen említsük meg a film szereplőit, akiknek nem volt világrengetően nehéz dolguk. A törvény kisvárosi keze Dave sheriff Timothy Olyphant nevéhez fűződik. Olyphantot a Die Hard-széria negyedik részében ismerte meg a világ leginkább, de láthattuk nemrég a Pokoli édenkert című thrillerben is. Feleségét Radha Mitchell formálja meg, akire a The Surrogates című igen félresikerült sci-fiből emlékezhetünk. Joe anderson alakítja Russelt, a sheriff helyettesét, aki legutóbb például az Amelia című életrajzi filmben szerepelt. A filmet Bratt Eisner rendezte, és vele kapcsolatosan mindenképpen érdemes megemlíteni pozitívumként, hogy sokak szerint a remake jobb és izgalmasabb lett, mint az eredeti Romero-film, ami nem kis teljesítmény.
A film látványa az egyik legerősebb pozitívum. A fentebb már többször említett hangulatosság ugyanis nagyon fontos egy horrorban, hogy egyedivé, emlékezetessé tegye, és az A tébolyultak mindenképpen egy ügyes próbálkozásnak minősül ezzel kapcsolatosan. A film marketingje is megragadta a lényeget, hiszen kiemelték, és plakáton is fő motívumként szerepelt a vasvilla, ami az egyik legjobb jelenethez köthető. Érdekes, a túlzott sötétséggel itt nem operálnak, egyszerűen csak a félhomályból és a kezek közé kerülő eszközökkel operálnak, mint például csontfűrész. Visszatérő helyszín a pajta, több fontos esemény is ott játszódik le, és így a pajta felértékelődik utolsó mentsvárnak, miközben az üres házakat feltúrják a katonák. A zene sajnos semmi kiemelkedő élményt nem nyújt, szinte a megszokott kissé hatásvadász horrorzene megy végig hirtelenkedő éles és erősödő hangokkal. Összességében azonban mindenképpen megéri megnézni a filmet, az ilyen unalmas esős szürke esős napokon pedig okvetlenül.
| Történet | | 67 |  | 6,9 |  | 72% | |
| Alakítások | |
| Rendezés | |
| Látvány & hang | |
| Zene | |
| Összhatás | |
