Sárkánynevelés a vikingek misztikus világában

Észak, hideg, sötétség, sárkányok. Na persze nem úgy, ahogyan azt sokan gondolnák, hiszen egy meséről van itt szó. Hangyányi lemaradásunkat sikerült bepótolni, és megtekintettük az Így neveld a sárkányodat (How to Train Your Dragon) című legújabb DreamWorks animációs filmet. Rögtön ezután sopánkodtunk, toporzékoltunk és tajtékzó szájjal üvöltöttünk, hogy miért is maradt ki eddig eddig ez a mese az életünkből, hiszen ez a könyvadaptációra épülő viking-kori kaland egyszerre bájos, szórakoztató és persze ifjúságnevelő hatású is. Hablaty és Fogatlan barátsága ugyan a gyerekeknek szól, de a felnőttek is nyugodt szívvel megtekinthetik, és elgondolkozhatnak a mondanivalóján.

Hablaty egy igazi anti-viking. Noha a törzsfőnök fia, nem rajong a harcért, öldöklésért, és mindezek mellé még tehetségtelennek és érdektelennek is mutatkozik mindennemű harcászati tantárgyban. A vikingek legfőbb ellenségei a sárkányok, amik előszeretettel tizedelik a falu bárányállományát, így az északon a semmi közepén található sziget lakosainak elengedhetetlen, hogy képesek legyenek megbirkózni a különböző típusú fenevadakkal. Egy támadás alkalmával Hablaty megsebesíti a leggyorsabb és legrettegettebb fajtából származó fekete sárkányt, ám ahelyett, hogy megölné, egyre közelebbi barátságba bocsátkozik vele. Fogatlan az éjfúria fajtájú sárkány pedig mindinkább közelebb engedi magához a srácot, akit eközben a faluban sárkányölésre okítanak. Mivel Hablaty igen jól szót ért a hüllőkkel, a gyakorlóarénában mindenki őt csodálja, hogy fegyver nélkül is elbánik a különböző méretű repülő szörnyekkel. Egy napon, amint Hablaty Fogatlanon repül, megtudják a sárkányok klánjának titkát, hogy miért is vannak rákényszerülve, hogy az emberek nyájait támadják meg.

A film alapvető mondanivaló a "ne ítélj elsőre" szálat követi, de persze a barátságról és különbözőség elfogadásáról is szép értekezéseket lehet találni benne. Mint az a bevezetőben is elhangzott, az animációs film elsősorban ezúttal tényleg a gyermekeket célozta meg, ezt alátámasztja a rajzstílus, a szövegezés és történetvezetés is. Ezen kár is vitatkozni, ugyanis a film Cressida Cowell ifjúsági regényére épül, aki egy egész regényfolyamot írt Hablaty kalandjairól. Az Így neveld a sárkányodat az első ezek közül. Neki is köszönhetjük ezt a világot, illetve a sárkányok tömkelegeinek megalkotását. Ugyanis kétségtelenül az egyik leghumorosabb pontja a történetnek a különböző fajtájú és képességű sárkányok bemutatása és ábrázolása szép színes külsőbe bújtatva. Van amelyik mérgezett nyilakat lő, van amelyik kétfejű és az egyik fej gázt bocsát ki, míg a másik közben felgyújtja a gyanútlanul kóválygó ellenfelet. Az írónő szárnyaló fantáziáját ügyesen adoptálták a vászonra, és egy szép kerek egész mesét kaptunk. A sárkányok kedves hátassá avanzsálása mellett azt is elérték, hogy a véres, kegyetlen és megalkuvást nem tűrő vikingekre egy, ugyan egyszerű, de jó fej és barátságos népként tekintsünk (csakúgy, mint a gallokra az Asterix esetében).

A látványvilág igen aprólékosan megtervezett, gondos munka gyümölcse. Az első előzetesnél kicsit nehezen értettük, hogy most komolyan gondolják-e ezt a fajta animációt, ám a filmet végignézve azt kell, hogy mondjuk, tökéletesen illik a történethez a kissé bugyuta, esendő, szerethető, klasszikusabb karakterábrázolás. Fogatlannak pedig muszáj volt bájosnak és szerethetőnek lenni, hiszen gondoljuk el, mennyire tudtak volna azonosulni a gyerekek egy cserzett pikkelyű, forradásos éles fogú fenevaddal... Az apróbb részletekre is nagy figyelmet fordítottak, a falu házai, a háttérben rohangáló lakosok mind mind növelik az összképről való benyomást a látvány tekintetében, de egyértelműen a sárkányok viszik a hátukon a film ezen részét. Vicces, nevetésre fakasztó külsejű esetlen állatként ábrázolják őket, mindemellett jól elkülöníthető, más-más színnel rendelkező egyedeket teremtettek elénk, hogy a gyerekek könnyedén meg tudják különböztetni, hogy melyik fajról is van szó.

A zene terén ismét egy pozitív csalódásról kell beszélni, ugyanis John Powell egy nagyon összeszedett, fülbemászó és dallamos művet rakott össze, ami kiválóan követi a vásznon zajló eseményeket, de önálló zenei darabként is megállja a helyét. A népi motívumokat is ügyesen csempészte bele, jelezvén, hogy mégiscsak viking korban játszódik a történet. Úgy hisszük, hogy Oscar-gyanús alkotásról van itt szó, meglátjuk a jövő évi jelöléseknél emlékeznek-e még Powell munkájára.

Összességében egy rendkívül jól átgondolt, ügyesen adaptált animációs filmről van szó. Szórakoztató, izgalmas és a kisebbek számára tanító célzattal is felvértezett mese ez, amelyet a nagyobbak is ugyanúgy tudnak élvezni, és még a kacagásfaktor is be-beköszön néhány jelenetnél.

Történet	75	81	8,3 98%
Alakítások
Rendezés	80
Látvány & hang	80
Zene	85
Összhatás	85