Sandra Bullock nevét mostanában igen sűrűn emlegetjük, hiszen egyetlen színész vagy színésznő sem volt képes arra, hogy ugyanabban az évben a mennyet és poklot is megjárva előbb a szakma lehúzó szavait hallgatva süllyedjen el, majd a drámai hangvétellel rendelkező The Blind Side című filmben látott teljesítményéért Oscar-díjat kapjon. Mert bizony a művésznő képes volt mindezt megvalósítani, így a beépített szépség szerepkörét végre maga mögött hagyva sziporkázott az elmúlt hónapokban, ugyanis az előbb említett remek, sporttörténetileg is hiteles film után az All About Steve című filmben is sziporkázó teljesítményt nyújtott, hiszen egy nem mindennapi figurát játszhatott el, aki nem csupán felforgatta környezetét, de adhatott is némi pluszt a nézőközönségnek.
A történet szerint egy magának való, keresztrejtvényeket készítő félkottás nőszemély korántsem hétköznapi történetét láthatjuk megelevenedni, ugyanis az idősebb kora ellenére még mindig szüleinél élő Mary Horowitz amellett, hogy karriernapokon tart tanácsadást gyerekeknek, egy helyi újság utolsó oldalának szerkesztője. Az igazat megvallva sosem gondokozhattunk még azon, hogy vajon ki írja a fejtörők ezen különleges formájának feladványait, hiszen számos alkalommal megfejteni is elég ezeket, nemhogy megírni. A film mondanivalója persze sokkal több ennél, ugyanis egy esős éjszakán beállít a különös nőhöz, egy vakrandi keretében a hozzá nem illő Steve, aki egy híres televízió, a CCN alkalmazásában áll, és riporterként járja be a világot. Hogy, hogy nem a kettejük sorsa összekapcsolódik, és egy őrült kaland kerekedik a mű cselekményéből.
Szó szerint őrült filmről beszélünk, hiszen a főszereplő amellett, hogy kirívó, piros gumicsizmában rója Amerika sivatagjait, a hiperaktív jelzővel lehetne leginkább jellemezni, ugyanis örökké pezsgő személyiségével és be nem álló szájával nem csupán kidobatja magát egy buszról, de komoly slamasztikába is keveredik. A romantikus, amerikai filmek többsége egy lányról és egy fiúról szól, akik hosszú megpróbáltatások után egymásba gabalyodnak, végül fehér lovon, megmentőként viharzik el a srác a lemenő nap felé. Nos, ahogy korábban már a 500 days of Summer című fanyarédes komédiában láthattuk, a stílus leghitelesebb és kiemelkedőbb darabjai szakítanak ezzel a hagyománnyal és egy sokkalta hitelesebb világba próbálnak meg minket elkalauzolni, ahol nem mindig boldog a vég, inkább tanulságos, hiszen nem feltétlenül változik át az a bizonyos béka herceggé. A film továbbá erős kritikát is megfogalmaz a mai modern társadalom, és mindenek előtt média felé, hiszen kegyetlen világ az újságírás. Tekintve, hogy a média minden esetben tökéletes, hibázni nem tudó embereket keres magának, így nem meglepő módon hősnőnk is gyorsan elveszíti állását, ennek köszönhetően pedig minden erejét a Steve utáni koslatásba fekteti.
A rendező tehát megpróbálkozott egy egyedi hangvétel megfogalmazásával, ami többé-kevésbé hiteles is lett, azonban annak ellenére, hogy számos jelenetnél a gyomrunk összeszorulhatott és a karakterekért való izgulás emésztett fel minket, mégis némileg a vígjáték rovására ment ez az egész, ugyanis sok helyütt ment át a film a drámai vonalra jellemző művek kategóriájába, így a karakterfejlődés mellett megrendítő pillanatokban is részünk lehetett dögivel. Az alakításokra sem lehet panasz, ugyanis a remekül drámázó, a cselekmény nagy részében idétlen frufruval és kirívó, vörös csizmában botladozó Bullock ezért a szerepéért is simán megérdemelt volna egy Oscar-díjat, ami persze lehetetlenné vált azzal, hogy a The Blind Side című filmnek köszönhetően egyet már bezsákolt. Kellően hiteles volt az, ahogy szempilláit rezegtetve, a félőrült mégis szerethető karaktert előadva lejátszott mindenkit, hiszen a másik főszereplőt, a plátói szerelmét játszó Bradley Coopert is jócskán maga mögé utasította. Nem szabad persze elfeledkeznünk, hogy olyan színészek támogatták a produkciót, mint a szemmel verős D.J. Qualls, így a mellékszereplőkre sem igazán lehetett panaszunk.
Szerencsére a történet számos helyszínt ölelt fel, így a betondzsungeltől kezdve az elhagyatott, tornádó által háborgatott sivatagig számos területet bejárhattunk, azonban az élményt kissé tönkretették a zenék, amelyekkel a készítők próbálták feldobni kissé a film tempóját. Elsősorban ugyanis a cselekmény sokkal lassabb ütemben haladt, mint azt a betétdalok előrevetítették, másrészt pedig kissé zavaró volt, hogy a Chuck betétdalát játszották újra és újra, a tévés körökben jártas füleket pedig ez a fogás nem gyengén irritálhatta. Persze ha ezeken az apróságokon felül tudott emelkedni az ember, egy szerethető darabot láthatott, azonban nem igazán emelkedik ki a mű a nagy átlagból, ennek köszönhetően pedig nem is kaphat olyan értékelést mint mondjuk annak idején a Spancserek zsebelt be. Stílusában és hangvételében leginkább az Extract című filmhez hasonlíthatnánk, ami, mondanunk sem kell, hogy szintén egy rétegfilmnek tudható be.
| Történet | | 62 |  | 4,9 |  | 6% | |
| Alakítások | |
| Rendezés | |
| Látvány & hang | |
| Zene | |
| Összhatás | |
