A horror filmekhez hasonlóan a jó szamurájos, vagdalkozós, fölösleges testrészektől rövid úton megszabadítós akciófilmeknek is híján vagyunk, Kuroszava mester elismert filmjei óta pedig kevés stílusos alkotást láttunk a témában. A Ninja Assassin ezen volt hivatott változtatni, és az átlagosnál jobb művet tudott a rendező, azaz James McTeigue összehozni, tekintve hogy a cselekmény első néhány percében máris kettészeltek néhány rosszfiút, ezzel megadva a kellően gyilkos szellemű alaphangot a filmnek. Rövid gondolkozás után bevallhatjuk, hogy régen láttunk ehhez hasonlóan jó ninjás akciófilmet, és habár Hollywood keze nyoma itt-ott azért látható az alkotáson, mégis beleélhettük magunkat a tökéletes elzártságban élő klánok életébe és véres háborúiba.

"Just because I was asleep, doesn't mean I couldn't hear you."

A történet szerint ugyanis az elmúlt közel ezer év során bárki igénybe vehette a különleges harcosok képességeit, aki száz aranynak megfelelő összeget kipengetett, ennek hatására pedig hullottak ám a látni nem kívánt emberek százával. Természetesen a kormány sem hagyhatta figyelmen kívül ezt a rendkívül bizarr, de hasznos lehetőséget, így számos alkalommal bérelték fel a különleges képességekkel rendelkező harcosokat. Érdekes módon akár a törökök, ők is árvákból kívánták legjobb embereiket kiképezni, így a gyermekeket elrabolva, azokat kiképezve törtek uralomra. A film erősen összpontosított erre a motívumra, hiszen főhősünk visszaemlékezéseinek nagy része egészen a kezdettől mutatta, hogyan is válik valaki igazi ninjává, és a látottak alapján higyjük el, egyikünk sem kíván olyan borzalmakon keresztülmenni mint ők. A film legelején is megmondta az öregember, ők bizony már távolról sem emberek.

A Ninja Assassin címszereplője egy bizonyos Raizo, akit szintén az Ozuru klán tagja, és abból a kegyetlenségből következtetve, amellyel mestere próbálja okítani rájöhetünk, hogy bizony ő lesz a legjobb az összes harcos közül, előtte persze át kell gyalogolnia néhány kilométert a tüzes parázson, felvagdossák a lábát, valamint nem tartanak attól sem, hogy kézzel kinyomják a vakbelét. Némi romantikus szál is feltűnik a cselekmény során, hiszen az iskolában egymásba szeret két kadét, persze Raizo kedvese a klánfőnök lánya, ennek hatására pedig számos bonyodalmat és még tragikus végkifejletet is láthatunk. A flashbackek mellett nagy szerepe van a jövőnek is, amikor láthatjuk, hová is jutott hősünk, aki az utolsó próbatétel elől meghátrálva kezdett társai gyilkolászásába és megfogadta, ő bizony megöli az árnyak nagymesterét, kerül amibe kerül. A történet két szálon halad továbbá, azonban az ügynökös, jónős, átverős cselekmény kissé butának tűnik a ninja-sztorihoz képest, hiszen az Europol gondjai távol sem érdekfeszítőek egy kis japán csihipuhihoz képest.

A film ugyanis Németországban játszódik, persze ezt egy percig nem voltak képesek elhitetni velünk a készítők. Kárpótoltak azonban minket látványos harcok tömkelegével, így a lángok mardosta háztól kezdve a forgalmas, kocsiktól teli utcákon át minden szinten zajlott az adok-kapok. Természetesen nem kisgyerekeknek megfelelő módon hozták ezt össze, ugyanis rendesen folyt, pontosabban spriccelt a vér, és néhány másodpercenként repültek a testrészek a szélrózsa minden irányába. Érdekes és megemlítendő motívum volt továbbá, hogy amikor nem előttünk gyakták egymást a ninják, a sötétben lopakodtak, ezzel pedig az első perctől kezdve megadták a filmnek a hangulatot, hiszen a misztikus elemekkel átszőtt legenda megelevenedni látszott, és borzalommal, valamint mosolygó arccal nézhettük, amint Raizo először feltűnt az árnyak védelmező homályából és irtani kezdte a népet. Nem mindennapi művel van tehát dolgunk, a témája és megvalósítása alapján pedig akár kuriózumnak is mondható a Ninja Assassin.

A korántsem hétköznapi témát feldolgozó alkotás egyik leggyengébb pontja az alakítások, hiszen ki nézné ki arcra a Raizo-t játszó, Rain művésznévvel futó színészpalántából, hogy képes lenne emberek százait kegyetlenül leölni? Valljuk be, elég hihetetlenül hangzik, persze a titkosügynököt alakító, egzotikus színésznőcske sem vehette le a lábáról a közérdeműt. Az egyetlen értékelhető teljesítményt, ami meg is maradhatott a publikumnak, a főgonosz játszotta, akiről tényleg elhihette az ember fia és lánya, hogy az Isten is arra teremtette, hogy 8 éveseket kínozzon. A rendező kellően ügyesen oldotta meg ezzel szemben feladatát, hiszen amellett, hogy képes volt ütős, manapság tabunak számító véres ütközeteket megjeleníteni, látványos effektekkel spékelte meg ezeket a jeleneteket. Persze fel kell emlegetnünk ismét az Europolos szálat, ami nem egy Volkswagen fajta, inkább egy bűngyenge mellékszál, amelyet könnyedén hanyagolhattunk volna, esetleg más megvilágításban kellett volna inkább felhántorgatni.

A zenék, amelyek felcsendültek a Ninja Assassin cselekményének során kellően ütősek, pörgősek voltak, így egy percre sem csökkenhetett az adrenalin szintünk, ezt pedig megerősítette a tüzes, pengék által össze-vissza szabdalt látványvilág, hiszen szinte felperzselte és milliónyi darabkára aprította a rendező a vásznat. Összességében tehát olyan filmről beszélünk, amely unikumnak számít a mai agyatlan, Hollywood-i produkciók tengerében, és ne tévesszen meg senkit a bevezető közben feltűnő Warner Bros páncélos logó, ugyanis egy kőkemény akciófilmet láthatunk majd, amelynek során ismét feltűnik egy elfeledett népcsoport, ennek köszönhetően pedig végre bebizonyosodik, hogy tényleg nem Tom Cruise volt az utolsó "szamuráj".
 

Történet	75	72	6,6 26%
Alakítások	65
Rendezés	70
Látvány & hang	75
Zene	70
Összhatás	75