Box Office Hírek Előzetesek Kritikák Filmzene Főoldal

Lee Daniels rendező nagy erejű filmet alkotott a Precious-szel, az 1996-ban megjelent Push című regény adaptációjával. A dráma, ami sokszor éppen hétköznapisága miatt megdöbbentő, egy olyan lányról szól, aki ki akar törni abból az ördögi körből, hogy segélytől segélyig éljen, és hiszi, hogy halmozottan hátrányos, reménytelennek tűnő helyzete ellenére is elérhet valamit az életben. Ha mást nem, csak az alapvető boldogságot és önbecsülést.

A történet 1987-ben, a New York-i Harlemben játszódik, ahol Clarisse "Precious" Jones él anyjával, sérült gyermekével. A 16 éves, súlyosan elhízott Precious, aki még az általános iskolát járja és szinte analfabéta, éppen a második gyermekével terhes. Apja rendszeresen megerőszakolta kiskora óta, és valójában tőle várja második gyermekét is. Kislánya, Mongo, Down-kóros és Precious nagyanyjánál él, azonban a megemelt segély érdekében a nehéz sorsú lány anyja az undorral küszködve a szociális munkás látogatásának idejére magához veszi. Precious semmilyen módon sem támaszkodhat anyjára, akinek egy átlagos napja lánya verbális megalázásból, TV-zésből és a Precious-szel megfőzetett étel megevéséből áll. Mikor Precious-t második terhessége miatt eltanácsolják az iskolájából, anyja nem is bánja, és azt akarja, hogy Preicous továbbra is őt szolgálja ki miközben egyel több főre vehetnek fel segélyt. A lány azonban érzi, hogy fontos lenne tanulnia, így beiratkozik egy speciális iskolába. A viszonylagos felemelkedés azonban nem megy könnyen, hiszen az őt érő megaláztatások miatt állandó önbizalomhiány hátráltatja és saját anyja is mindenáron visszahúzná a megszokott, tespedt körforgásba.

A rendező sok, színészi tapasztalattal nem rendelkező lányt meghallgatott, hogy megtalálja közülük a címszerepre legtermészetesebbnek hatót, azonban nem akarta, hogy egy "valódi" Precious álljon a kamerák előtt, aki hasonló körülmények közül jött, hiszen akkor etikátlan módon kihasználta volna saját helyzetét. Így a választása végül a szintén kezdő Gabourey Sidbie-re esett, aki más társdalmi rétegben nőtt fel, de úgy tűnik tökéletesen megértette Precious személyiségét. Végig természetes és hihető alakítást nyújt, legtöbbször a lány kezdeti passzivitásának megfelelően visszafogottan, élénk fantáziájának megjelenésekor pedig a kellő energiával. Monique Ines, aki művésznevén, leginkább Mo'Nique-ként ismert, Precious anyjaként egy első benyomásra egyszerűnek ható, ösztönök és indulatok mentén élő, mégis nagyon összetett karaktert formál meg. Mary saját lányára is féltékeny, és nem tudná elviselni ha tőle elszakadva többre vinné az életben, mint ő. A magánytól rettegő és a saját kudarcaival való szembesülésre képtelen nő valójában legalább ugyanannyi szánalmat érdemel, mint megvetést.

Mariah Carey és Lenny Kravitz is feltűnnek egy-egy mellékszerepben, akik a lehető legjobbkor kerülnek Precious életébe, a saját lehetőségeikhez mérten próbálnak meg segíteni az elveszettnek tűnő lányon. Carey a családsegítő szociális munkás Ms. Weiss, döbbenten szembesül hasonló formában ő is csak ritkán láthat. Kravitz élete első filmszerepében jóé helytáll a kórházi ápolóként, aki talán az első férfi Precious életében, aki kedvesen közelít hozzá. Paula Patton kissé idealista tanárnőt, aki bár sosem értheti meg igazán Precious-t és hasonló sorsú társait, azt mégis látja, kutatja, hogyan tudna segíteni rajtuk, hiszen talán ő az utolsó, aki még esélyt adhat változásra.

A film viszonylag hihetően ábrázolja a '80-as évek Harlemjét, de nem erre kerül a hangsúly, hiszen a felvázolt problémák és élethelyzetek sokak számára a mindenkori hétköznapok részét képezik. Hasonlóképpen, a zene, inkább a csend dominál, ami nem vonja el a figyelmet az erőteljes alakításokról és meghagyja annak esélyét, hogy maga a kibontakozó cselekmény és a szereplők váltsanak ki érzelmi reakciót a nézőből.

Precious a történet végére megérti, hogy csak önmagára számíthat, de nem szabad ellöknie magától a segítő kezet. Ebben segít, hogy új célt talál magának abban, hogy nem csak saját maga miatt, de gyermekei érdekében is kitörjön abból az életből, amitől hiába várna igazi boldogságot vagy megbecsülést. Az örök tanulság az, hogy csak azon lehet segíteni, aki tenni is szeretne valamit a felemelkedése érdekében, ami csak másodsorban függ az őt hátráltató körülményektől, de legfőképpen, elsősorban saját elhatározás, kitartás és akaraterő kérdése.

Történet
80
81
IMDB logo 7,6
Rotten Tomatoes logo 91%
Alakítások
88
Rendezés
85
Látvány & hang
75
Zene
75
Összhatás
82

Címkék: kritika oscar 2010

A bejegyzés trackback címe:

https://alfaomega.blog.hu/api/trackback/id/tr1001796706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása