A sajátos stílusáról ismert Wes Anderson ezúttal Roald Dahl gyerekregényét, a Fantastic Mr. Foxot filmesítette meg, mégpedig olyan egyedi és kreatív módon, hogy a film egyszerre élvezhető szatirikus vígjátékként, lenyűgöző bábjátékként és akár egyféle tanulságos fabulaként is. Anderson egy vizuálisan érdekes és egyedi világot teremtett, amiben a állatfigurák is önmagunkat tükrözik vissza, ugyanakkor persze nem veszi túl komolyan magát.

Mr. Fox, a ravasz róka születésétől fogva igazi csirketolvajnak termett. Mindig is az hajtotta, hogy minél furfangosabban járjon túl csirke. Ám közbeszólt az élet, Mr. Fox családot alapított, így felesége unszolására kénytelen volt felhagyni a veszélyes és erkölcstelen tevékenységgel, hogy ha ezentúl szerényebb körülmények között is kell élniük, de biztos megélhetést és biztonságot teremtsen immár három tagúra bővült almának. Az eltelt évek során azonban a dolgok természetesen nem úgy alakultak, ahogy azt a róka elképzelte: elégedetlen újságírói állásával, mindig is tágasabb, föld feletti odúra vágyott, és nehezen jön ki serdülő fiával Ash-sel, aki képtelen kitörni apja árnyékából. Ám Mr. Foxban élete derekán újra fellobban a tűz és furfangos tervet eszel ki, hogy megdézsmálja három farmer szárnyas állományát. A három gazdálkodó azonban nem veszi jó néven, hogy túljárt az eszükön egy róka, így hajtóvadászatot indítanak annak egész családja ellen. A konfliktusba később az erdő összes állatfaja belekeveredik, így Mr. Fox vezetésével együtt kell kiutat találniuk a szorult helyzetből.

Wes Anderson és Noah Baumbach remekül adaptálták Roald Dahl gyerekkönyvét, hozzáadva saját ötleteiket és egyedi stílusukat. A történet egyértelműen több, mint egy egyszerű gyerekeknek szóló mese, és inkább az emberi lét hétköznapjainak, és a sokféle, de valahol mégis kiszámítható, és egy húrra pendülő személyiségek paródiája. Mr. Fox ugyanazokkal a nehézségekkel és választási helyzetekkel szembesül, mint bármelyik ember. Ugyanúgy szeretne egyszerre megfelelni családjának, miközben legszívesebben saját álmait követné, és mindenkitől függetlenül azt tenné, amihez mindig is értett. Sőt, ugyanúgy káromkodik, mint bármelyik a hétköznapokba belefáradt ember, ami egy ügyes húzás az íróktól, hiszen a klasszikus F-szóval alkotott szinte összes lehetséges mondatszerkezet előfordul a figurák párbeszédében, a tiltott szót az ártatlannak ható "cuss"-ra cserélve. Ez amellett, hogy sokkal életszerűbbé és komolyabbá teszi a szereplőket, az egyedi helyzetkomikumot és az olykor abszurd humort nagyon jól kiegészíti.

Mivel a film párbeszédei legalább annyira fontosak, mint a képi világa, ezért a figurák hangjai nagy jelentőséggel bírnak. A rendező impresszív színészgárdát állított össze, akikkel egy farmon játszadozva rögzítették a figurák mondatait. George Clooney magabiztosan, de kellő szatírával, vagy éppen érzékenyen formálja meg a "kapuzárási pánikon" áteső Mr. Foxot, és sikerült visszaadnia a ravasz róka karizmatikusságát. Jason Schwartzman a rókacsalád lázadó és kisebbségi érzéstől szorongó fia, Ash, aki fel akar nőni apjához, de rájön hogy az elvárásokhoz való igazodás helyett a saját útját kell járnia. Meryl Streep a szerető, de szigorú feleség, aki megpróbálja kordában tartani rosszban sántikáló férjét, akit. Bill Murray és Willem Dafoe pedig megfelelően komikussá teszik az ész érveket képviselő, ügyvédként dolgozó borz, és a semmirekellő, rossz fiú patkány figuráit.

A filmet képkockánként, a klasszikus, ám egyre kevesebbszer alkalmazott stop-motion technikával rögzítették, így minden díszlet és bábfigura kézzel készült, beleértve az utolsó szőrszálig, amelyeken valódi fény csillan meg. A szereplők mozgása ennek megfelelően kap egyféle légiességet, de attol függetlenül sem válik zavaróan darabossá, hogy kevesebb mint 24 képkockát rögzítettek másodpercenként. Az ősrégi technika még a gyors léptekben zajló helyzetkomikumnak is teret enged. A figurák annyira részletesek, hogy a rendező a közeliektől sem fél, ami segít abban, hogy a karakterek élterje keljenek, habár ez leginkább a jól megírt és nagyszerűen előadott párbeszédeknek köszönhető. Anderson szemléltetésképpen maga is eljátszotta a jelenetek nagy részét, így később a bábokat ennek megfelelően mozgathatták. A film tehát szó szerint minden elemében magán viseli a rendező kéznyomát, beleértve néhány, a rajzfilmek világából kölcsönzött ötletes geget is.

A film zenei aláfestése nem is csupán csak a jeleneteket kísérő háttérzene, hiszen jellege a szokásosnál is jobban is meghatározza a filmet és gyakran kerül teljesen az előtérbe, mintha a cselekmény fő mozgatórugója lenne. Alexandre Desplat saját szerzeményei mellé remek, az adott jelenetbe tökéletesen illő betétdalok kerültek, amik kapcsán Anderson és a zeneszerző még arra is figyeltek, hogy a dallamok egymással is illeszkedjenek, így azok nagyszerű egységben forrnak össze és nagyban hozzásegítik a rendezőt a film egyedi hangulatának megteremtéséhez.

A Fantastic Mr. Fox egy olyan alkotás, ami bizonyos szempontból kívül esik bármilyen műfaji meghatározáson, és nem csupán egy újabb animációs film, de főleg nem egy egyszerű "mese", hanem egy lenyűgöző és egyedi látványvilággal megáldott, vicces, akár tanulságokat is tartogató történet, ami nem csak a gyerekeknek, hanem főleg a felnőtteknek szól, akik magukra ismerhetnek a figurákban és jókat derülhetnek szatírába illő kalandjaikon.
 

Történet	85	85	8,3 93%
Alakítások
Rendezés	85
Látvány & hang	85
Zene	85
Összhatás	85