Romantika, monumentalitás, grandiózus jelenetek, sok száz statiszta, vér, könnyek túlcsorduló érzelmek. Ezekkel a szavakkal jellemezhető Oroszország legnagyobb költségvetésű filmjének kikiáltott alkotása, Az admirális. A 20 millió dollárból forgatott történelmi film a pénztárak előtt is dobbantott, hiszen körülbelül négyszeresét hozta vissza a befektetett összegnek. Hazánkban a múlt héten mutatták be, igaz, elég kevés helyen tekinthető meg. A monarchia és a vörös forradalmárok harcáról szóló moziban rengeteg giccses dolgot fedezhetünk fel, azonban az orosz romantikus és realista irodalomra emlékeztető cselekmény és történetvezetés könnyen magával sodorhatja az embert...
Alekszander Vasziljevics Kolcsak orosz háborús hős, aki az első világháborúban kűzdötte fel magát a fekete-tengeri flotta főparancsnokává a Balti-tenger ellentengernagyi 
pozíciójából. Ügyes taktikai lépéssel megsemmisíti a Pillaunál támadó német hadihajót, majd a II. Miklós orosz cár Szevasztopolba küldi, hogy a fekete-tengeri flotta főparancsnoka legyen. A szocialista forradalom idején pedig hű marad a korábbi rendszerhez és embereket toboroz, hogy főkormányzóként a bolsevikok ellen irányítsa seregeit. A történetbe belekerül egy szerelmi szál is, méghozzá Anna Vasziljevna megjelenésével, aki Kolcsak első tisztjének felesége. A két ember kiolthatatlanul lángra lobban egymás iránt, és Anna követi a katonát mindenhová, elhagyva férjét.
A látványra panaszunk nem lehet. A befektetett pénz meg is látszik a filmen. Az elején még némi CGI-t is kapunk a tengeri ütközetnél. A csatajeleneteknél nem spóroltak a statisztákkal, bár jegyezzük meg, hogy az Egri Csillagoknál jóval többen voltak azért. A nagy orosz föld szépségei viszont nem helyettesíthetők semmiféle effekttel. A film közben lényegében a Baltikumtól egészen a Bajkál tóig eljutunk, kezdve Helsingforssal (Helsinki), ahol állomásozott az orosz balti-tengeri flotta. Aztán Szentpétervárra jutunk, onnan Szevasztopolba, majd a Transszibériai vasút mentén Omszk és Irkutszk az irány. tehát a Balti szigetvilágtól kezdve a Szevasztopoli tengeri üdülőn át Szibériai végtelen havas pusztaságain át mindenfelé megfordulnak a filmben.
A főszerepben Konsztantin Habenszkijt láthatjuk, mint Kolcsak (és nagyon hasonlít az igazira), Annát pedig a bájos és elragadó Elizaveta Bojarszkaja alakítja. A film zenéje természetesen követi a cselekmény magasztos, fennkölt vonulatát, így elemi erejű, fennséges szólamok csendülnek fel olykor. Kifogásolható, hogy ritkán, mert ami zene szól, az egészen jó és fülbemászó. A végefőcímben felcsendülő orosz popdalt persze nem ide vesszük... A film dialógusai a legnagyobb orosz költőkét idézik, a rapszódikus egymást kerülgető szerelmes pár évődésével az élen. A film készítői nagyon eltalálták az akkori hangulatot, ráadásul megspékelték azzal, hogy az akkori írásrendszer szerint írták ki a neveket, illetve akkoriban hsználatos szavakat adtak a szereplők szájába.
Puskin, Dosztojevszkij, Toljsztoj, Lermontov mind a romantika és realizmus stílusán belül mozogtak. Szentimentalista, érzelgős hősöket teremtettek, akik képesek szerelmükért az egész végeláthatatlan vad vidéket bejárni Szentpétervártól Vlagyivosztokig, ugyanakkor meg is jelenítették az orosz emberek valós helyzetét, problémáit. Andrej Kravcsuk rendező filmje hasonlóan súrolja a a két stílus határát, ám jóval hangsúlyosabb benne a monumentális romantika, ellenben a sokak által Titanichoz hasonlított filmre, melyben az érzelmi szál motivált főként. Összességében egy sokszor giccses, banális, és eltúlzott filmet láthatunk, mind érzelmi, mind pedig történelmi szempontból, ugyanakkor aki szereti a mozgalmas háborús filmeket, annak bátran ajánlhatjuk, a film bőven az élvezhető kategórián belül mozog, noha nem kiemelkedő alkotás.
| Történet | | 71 |  | 6,9 |  | N/A | |
| Alakítások | |
| Rendezés | |
| Látvány & hang | |
| Zene | |
| Összhatás | |
