A nálunk novemberre kitűzött Aliens In the Attic, avagy Ufók a padláson, majd ismeretlen időpontra átdátumozott alkotást a tengerentúl már július 31-én bemutatták. A film elenyésző pénzt hozott a kasszáknál, és eleve csak az ötödik helyen nyitott a premierhétvégén. Valahogy még az amerikaiak is megérezhették ,hogy ez bizony erősen buktagyanús, és inkább mentek megnézni a Funny People-t. A film ugyanis egy nagy maszlag, ami több filmből merített ihletet, ráadásul elképesztően idegesítő karakterek vannak benne, kezdve a film legnagyobb "sztárjával" Ashley Tisdale-lel.
Maga a történet egy mondatban összefoglalható. A Pearson-család gyerekestül, unokatesóstul egy vidéki nyaralóházat kölcsönöz, hogy együtt töltsenek egy kellemes hetet a horgásztavak partján. Azonban a zirkóniai idegenek előörse, a négy fős 
agyalágyult Crazy Frog-ra hajazó mocsári ork legénység épp az ő padlásukra száll le, mert valamit baromira meg akarnak szerezni... Innentől kezdve a szülők kizárásával a fiatalok felveszik a harcot a nyomorult kis varangyokkal, és Makalukit megszégyenítő módszerekkel verik vissza a pincébe lehatolni akaró idegenek próbálkozásait. És ha már párhuzamot vontam a Reszkessetek betörők és e film között, azért tegyük nagyon gyorsan hozzá, hogy az előbbi film egy többször is megtekinthető vicces klasszikus. Erről ez sajnos nem mondható el.
A karakterek felületesek, a film tele van elcsépelt klisékkel, semmi eredeti nincs benne. A legidősebb Pearson-gyerek Bethany udvarlója, Ricky ugyan ellő néhány B-kategóriás Jim Carrey mutatványt és arcot, viszont kellően idegesítően hozza a saját karakterét. Az említett nagy név, Ashley Tisdale unalmasan, egyszerűen, és kiszámíthatóan játszik, ugyanez mondható el a gyerekszereplőkről is. A felnőtteknél sem vitték túlzásba a dolgokat, ám náluk még érezhető a remény rohadófélben lévő csírája.
Szórakozás szempontjából egy közepesen unalmas filmre kell számítani. A legnagyobb probléma, hogy vígjáték kategória létére, egyszer sem sikerült nevetnem a film alatt, és ez annak is betudható, hogy a létező egyetlen humorforrást, a karatézó mátrix-nagymamit az előzetesben már szinte végig ellőtték. Aztán jön a kislány megbarátkozik a gonosszal-faktor. no nem az Ördögűző-féle megszállásra kell gondolni, hanem arra, hogy a kis Hannah megkedveli az egyik ügyefogyott, kevésbé genyó idegent, és azonnal babusgatni kezdi.
Látványban semmi újat nem hoz a film, sőt, a vizuális effektek kifejezetten régiesnek tűnnek, mintha a kétezres évek elején készült volna a film. Azon gondolkoztam, hogy a Támad a Mars! mennyivel jobb és szórakoztatóbb volt. Nem csak azért, mert jó színészek játszottak benne, vagy voltak vicces poénok, hanem azért is, mert volt koncepció. Itt még normális gyenge pontja sem volt az idegeneknek a bénaságon kívül. Ott legalább a jódlizós country szétrobbantja a nagy fejüket...
| Történet | | 47 |  | 4,8 |  | 26% | |
| Alakítások | |
| Rendezés | |
| Látvány & hang | |
| Zene | |
| Összhatás | |
