A rock több mint műfaj. Életérzés. A második világháborút követő időkben, a politikai feszültség korában tört utat magának, ezzel kulturális forradalmat elindítva. A The boat that rocked ebbe a korszakba vezényel el bennünket...1954. április 15-én Bill Haley Rock around the clock című dalával egy csapásra a múzeumba küldte a kor leghíresebb és legelismertebb előadóit. Ez, a mai napig páratlan zenei stílus lehetőséget adott a fiatalok számára arra, hogyan is fejezzék ki érzéseiket, gondolataikat. Futótűzként kezdett terjedni az irányzat, majd a '60-as évekre meghódította az egész világot.
Azonban volt egy időszak, amikor nem nézték jó szemmel a rock 'n' roll fanatikusait és számos — ezzel a stílussal foglalkozó — rádióállomás volt nehéz helyzetben. Itt az ideje, hogy közelebbről is szemügyre vegyük egy letűnt kor legendáinak korántsem hétköznapi kalandjait. A történet szerint létezett egy hajó, mely éjjel-nappal nyomatta a rockot, bármi történjen is. Tették ezt persze illegálisan. Ami pedig illegális, nos az minden esetben kapós. Az emberek pedig — legyen szó kisgyerekről, tiniről, vagy nagyszülőről — mivel akkoriban más szórakozási lehetőségük nem volt...hallgatták a Rock-rádiót. Éjjel-nappal. A rádiót, mely az akkori bigott életszemléletet tekintve megváltást jelentett a mindennapokba belefásult hétköznapi emberek számára. Változatos műsorok, nagy egyéniségek, provokatív stílus. Ennyi kell ahhoz, hogy valaki sikeres médiaszereplővé váljon.
Nagyon jól tudta ezt Quentin, a hajó kapitánya és a rádió főnöke, amikor először felcsendült az éterben a rock 'n' roll a Rock-rádió előadásában. Természetesen, mint minden filmben, ebben is szükség van egy főhősre. Jelen esetben a fedélzetre az ifjú Carl pottyan, akinek gondjai vannak a nőkkel, illetve anyja a hajóra küldi, hogy fogja vissza magát a dohányzást és füvezést tekintve. Nos, mondani sem kell, ezzel a hölgy a lehető legrosszabb döntést hozta, hiszen a Rock-hajó mindezek fellegvára. Egy hely szabályok, kötöttségek, szülők nélkül. Ehelyett találhatunk a "stábban" egy leszbikus szakácsnőt, egy DJ-t, aki a legrövidebb házasság rekordját tartja, illetve Bobot...na de várjunk csak. Ki az a Bob? ... Minden szép, szól a rock, míg egy szép napon a jazz-imádó kormány azt a határozatot nem hozza, hogy a kalóz-adóknak pusztulniuk kell. Megkezdődik hát a csata, hippik és bürokraták közt. A végén mégis csak egy dolog számít. Mégpedig a rock 'n' roll.
Abszolút korhű filmről beszélünk tehát, mely tökéletesen visszaadja a kor hangulatát. Rendkívül jól látható a besavanyodott bürokrácia és a mindössze szabadság után áhítozó ifjúság életvitele közti különbség. Abszolút feelgood hangulatú alkotással van dolgunk, melynek megtekintése közben könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy ujjainkkal csettintve, fejünket rázva, lehervaszthatatlan mosollyal az arcunkon bámuljuk a történéseket. A történet természetesen egyszerű, mint az 1x1, mégis amikor a kormány a nyomukba ered, amikor szorul a hurok, együtt izgulunk ezekért a bugyuta, tunya alakokért, akik mást sem csinálnak, mint az Északi-tenger közepén zenélnek. Az ismertnek mondható színészek — mint Philip Seymour Hoffman (A nagy Lebowski, Mission Impossible III., Charlie Wilson háborúja, Kétely), Kenneth Branagh (Sok hűhó semmiért, Frankenstein, Hamlet, Vadiúj Vadnyugat, Harry Potter és a titkok kamrája, Mesterdetektív, Valkűr), Emma Thompson (Apám nevében, Junior, Harry Potter és az azkabani fogoly, Felforgatókönyv, Harry Potter és a Főnix Rendje, Szerelem második látásra) vagy Nick Frost (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok) mivel angol filmről van szó hozzák a britek által jól képviselt retardált, fanyar humorérzékkel rendelkező, néha már-már betegnek mondható karaktereket. Szerethető, ám rendkívül sarkított tulajdonságokkal rendelkező alakok tucatjával ismerkedhetünk meg a történet megismerése közben.
A látvány tökéletes, az Északi-tengeren úszó hajó képe, illetve a kor Angliájának bemutatása már-már elképesztőnek mondható. Ezeket csak tetézik a rendkívül fülbemászó betétdalok, melyek hol a rádióban, hol pedig csak a nézők szórakoztatására csendülnek fel. Összesítve tehát egy remek zenés filmmel van annak a nézőnek dolga, aki hajlandó több mint 2 órát áldozni a Rockhajó és fedélzetének kalandjaira, ám nem számítsunk többre, mint fanyar humorra, szép nőkre, fülbemászó dallamokra és olyan mértékű szórakozásra, amely megragadja az ember torkát és addig el sem ereszti, amíg tiszta szívből nem üvölti, hogy rock 'n' roll.
| Történet | | 78 |  | 7.6 |  | 55% | |
| Alakítások | |
| Rendezés | |
| Látvány & hang | |
| Zene | |
| Összhatás | |
