Nicolas Cage a.k.a. John Koestner egyetemi oktató, a csillagászat és atomfizika tótumfaktuma megfejt egy ötven évvel korábbi számsort, melyből helyszínre, és napra pontosan kiolvasható, hogy hány ember hal majd meg a különböző katasztrófákban. A képlet (Knowing) egy látványos természetfeletti thriller, és végre a történet sem egy tál döglött omlettre emlékeztet. Alex Proyas rendező M. Night Shyamalan utóérzetű filmjének kivesézése nem spoilermentesen ugrás után.

A történet szerint egy massachusets-i általános iskola alapításakor eltemetnek egy "időkapszulát", melyben a gyerekek rajzai találhatók a jövőről. Egy kislány azonban egy számsort vet a papírra, melyet ötven év múlva kiemelnek az iskolai jubileum alkalmával, és mit ad Isten, Koestner prof. kezei közé kerül, aki egy alkoholgőzös pillanatában simán rájön mit jelentenek a számok. És akkor azt hiszem befejezhetjük a történeten való élcelődést, mert tulajdonképp ezek után elég jó, ötletes és fordulatos történetvezetést láthatunk. A katasztrófák időpontjai stimmelnek, a mi Nicolas Cage-ünknek az utolsó feladata a Föld elpusztulásakor biztonságban tudni kisfiát, aki különös suttogást hall, és feketeruhás próbababa merevségű férfiakat lát.

A történet több szálon fut, a film felénél bekapcsolódó Diana (Rose Byrne) szála is elég jó húzásnak ígérkezik. Arról nem is beszélve, hogy simán meghal, igaz nem csak ő... Végre egy film, ahol végül tényleg szanaszét hullik a földgolyó, nem csak fenyegetve van attól. Ugyanis az utolsó számsor szerint mindenki meghal, ezt pedig a Nap bazi nagy mágneses kitörése okozza, és mindenki elporlad. A főszereplők közül csupán két túlélőnk van, méghozzá John fia, Caleb, és Diana lánya, Abbey, akik kiválasztottak között vannak. Ugyanis — és itt jön a Shyamalani fordulat — a fekete ruhás suttogókról kiderül, hogy bizony extraterresztriális humanoidok — gyengébbek kedvéért földönkívüliek — és elviszik a két gyereket egy Földhöz hasonló lakható bolygóra, ahol más gyerekekkel együtt újraindíthatják az emberiség történetét.

Különösen tetszettek a vallási vonatkozású utalások, szimbólumok. A film eleve valahogy megpróbálja szembeállítani a tudományt a vallással, amiről tudjuk, hogy egy örökké tartó, véget nem érő felesleges vita. A filmben John apja lelki pásztor, és hát igen fagyos a viszonyuk. Az igazán vallási jelképek a film közepe felé bújnak elő, amikor is az Utolsó Prófécia, az Apokalipszis, az Ítélet napja szóba kerül. A nagy finálé előtti családi összeborulás jelképezheti a megváltást, és megtisztulást, míg a záró képsorok a két gyerekkel fehér ruhában a tiszta lappal való indulást, az újrakezdést jelképezik. jegyezzük meg, azért az a bizonyos fa ott volt a háttérben, és ez kiváló üzenet, hogy a bűneink a génjeinkben vannak...

A látványra, mint mondottam nem lehet panasz. A nagy finálé előtt két szuper kis katasztrófát is sikerült összehozni, egy repülőgép szerencsétlenség és egy alagúti metrókarambol formájában. A végső pusztulás képei pedig egyfajta zajos rekviemként szántották végig a hangfalakat. Rendezői szempontból sem volt rossz a film, igaz Aley Proyas otthonosan mozog a sötét hangulatban, hiszen ő jegyezte Brandon Lee utolsó filmjét, A hollót, valamit az I, Robot című filmet is.

Nicolas Cage a tőle megszokottat hozta, a szenvedő drámai hős, megszokott grimaszok, megszokott szerepek is tán... Se több, se kevesebb. Diana Byrnes egy picit tán túlsipákolta a szerepét, engem főleg a vége felé irritált a szokásosnál picit jobban. A gyermekszínészek (Chandler Canterbury és Lara Robinson) is jó teljesítményt nyújtottak, bár a Calebet játszó Canterbury néha olyan idegennek tűnt a vásznon. A film zenéje rendben volt, a hang és dallam megtalálta a harmóniát a képpel, igaz nem hallhattunk fülbemászóan egyszerű, ám nagyszerű melódiákat.

Összességében kellemes csalódást nyújtott a film, ugyanis történetileg végre kaptunk valami kis extrát. Igaz Hollywood belehalna, ha csak egyszer is happy end vagy reménysugár nélküli befejezést adna. Csak egyszer... de azért ez elég szép darkos befejezés így is.

Történet	75	78	6,7 32%
Alakítások	70
Rendezés	80
Látvány & hang	90
Zene	80
Összhatás	75