A DreamWorksnél régóta tervezgették, hogy rászabadítják a szörnyeket az űrlényekre. Egy ötlet, ami valóban rengeteg poénnak, vagy látványos akciónak adhatna teret. Ezzel szemben a Monsters Vs. Aliens, vagyis a megvalósult Szörnyek az űrlények ellen című alkotás minden téren várakozáson alul teljesít.
Susan Murphy-re, aki esküvőjére készül, rázuhan egy meteorit, aminek hatására háztömbnyi 
magasságúvá, és szupererőssé alakul. Azonnal megjelennek a kormányerők, hogy Susant elzárják a többi, az évtizedek alatt összegyűjtött szörny közé. Eközben Galaxar, a gonosz űrlény, a Susant is átmutáló meteorit ritka anyagát akarja megszerezni, így egy puszító robotot küld a Földre és később maga is megérkezik, hogy elfoglalja azt. Susanra és a többi szörnyre, Dr. Csótányra, az agyatlan masszára, B.O.B.-ra és a Hiányzó Láncszemként emlegetett halemberre hárul a feladat, hogy megakadályozzák a Föld elleni inváziót. Mellettük még ott tipeg a sugárzástól gigantikusra nőtt lárva, Rovaroszaurusz is.
A történetet végig Susan szemszögéből látjuk, aki rádöbben, hogy eddig egy álomvilágban élt és nem is szeretik egymást vőlegényével, a helyi, századrangú csatorna időjósával. Arra is rájön, hogy mégis jobb az élete újdonsült alakjában, és szeretné még sokszor megmenteni a Földet. Az ő története lényegében ennyi és ez adná a film keretét, hiszen a többiekről még ennél is kevesebbet tudunk meg. A fő probléma tehát a végletekig lebutított történettel és a túlságosan is karikaturisztikusra sikerült figurákkal van. Főleg a szintén DreamWorks Kung Fu Panda után furcsa, hogy a főgonosz ennyire komolyanvehetetlen és egy kicsit sem misztikus, sőt, mindjárt több ezer is van belőle.
Ha lehet ilyet mondani, a Monsters Vs. Aliens túl gyerekcentrikus lett, de ami jól működött a Boltban, az itt szinte abszolút nem. A film ennek ellenére nem igazán tekinti partnernek a gyerekeket, a felnőtteket pláne nem, és ráerőlteti a nézőkre a saját szabályait. Sem a történetben, sem a látványvilágban nincs olyan valóságos dolog, amihez viszonyíthatnánk. Susan és a szörnyek különböző méretei amúgy is nehézkessé teszik az arányok felmérését, és ezen a világ elemeinek túlságosan lekerekített, játékszerű megjelenítése végképp nem segít. Ez mind nehezen átélhetővé teszi a filmet, a háromdimenzió ellenére is.
Ezúttal a szinkron sem sikerült jól. A fordítás és nyelvezet a magyar változatban még inkább a gyerekekre lett hangolva és pontatlan. Lényegében csak a helyzetkomikumból adódó poénok jönnek át. Kulka János teszi, amit tud, megpróbálja Hugh Laurie helyében itt is Dr. House-t adni. Epres Attila a szörnységébe belefáradt Láncszemként megfelelően fáradt. Csankó Zoltán kihozza Galaxarból azt, amit lehet. De az nem sok.
| Történet | | 58 |  | 7,1 |  | 72% | |
| Alakítások | |
| Rendezés | |
| Látvány & hang | |
| Zene | |
| Összhatás | |
