Antoine Fuqua, aki a Training Day (Kiképzés) című alkotásával, ami kétségtelenül eddigi legjobb filmje, örökre beírta magát a realista krimi történetébe, és bevéste nevét a krimikedvelők emlékezetébe. Most új művel örvendezteti meg a bűnügyi sztorik rajongóit. A Brooklyn's Finest (Brooklyn mélyén) persze több mint egy szimpla megfilmesített, tucat rabló-pandúrosdi. A néző töményen kapja az erkölcsi kételyeket, a kilátástalan helyzeteket, és szubkulturális betekintést. Mert Fuqua ettől sem ijed meg, de a nézőnek sem kell félni hiszen ez a film kellően pörgős és szórakoztató, ahhoz hogy "átélhető" legyen.
New York City legnépesebb városrésze Brooklyn, főhőseink is itt dolgoznak élik mindennapjaikat a 65-ös rendőri körzetben. A film három szálon futó története három rendőr küzdelmes munkálkodásáról szól. Egyik főszereplőnk a kiégett rendőr Eddie Dugan (Richard Gere), aki teljesen megcsömörlött a két évtizedes utcai járőrözéstől és mivel csak egy hajszál választja el a nyugdíjba vonulástól már régóta érdektelen számára a hivatása. Második főhősünk Sal Procida (Ethan Hawke) a kábítószerrel kapcsolatos ügyek nyomozója. Ő már attól sem riad vissza, hogy a drogkereskedők "piszkos pénzét" saját családjának, "féltucat" gyereke és nélkülöző feleségének életkörülmény javítására eltulajdonítsa. Harmadik központi figuránk Clarence "Tango" Butler (Don Cheadle) a drogkereskedők közé beépült rendőrtiszt, aki már olyan régóta játssza a szerepét, hogy a másik oldalon tevékenykedő hírhedt drogkereskedő, Casanova Phillips (Wesley Snipes) pártjára áll, miközben kezdi elveszíteni eredeti önmagát.
A történeti szálak több helyen érintik egymást mígnem természetesen a végén össze futnak a történetnek helyet adó kietlen és hírhedt BK lakótelep tömbjei közt.
Történetvezetésileg elég jó munkát végzett a rendező, a három karakter ténykedésének szálai jól kiegészítik egymást egyik sem nyomja el a másikat, a történet egészére nézve jelentéssel bíró életképeket kapunk a szereplők érzelmeiről, mindennapi túlélési gyakorlatukról. A rendező a lehető legközelebb hozza hőseit a nézőhöz. Olyannyira, hogy érzelmileg akár lehet is azonosulni a karakterekkel, de cselekedeteik jó része durva morális ellentmondásokat hordoz magában. Ami Fuqua rendezéseiben a legjobb az a jól kidolgozott, realista feszültség keltés a nem egyértelmű kimenetelű, bizonytalan helyzetek színre vitele. Ezekben tobzódhatunk leginkább és nem az autós üldözésekben (ami ebben a filmben nincs), de a rajtaütéses akció jelenetek kárpótolnak mindenkit. A film jó dinamikusra lett vágva, nincsenek benne üresjáratos bambulások.
Az alakításokról szólva, annak ellenére hogy eléggé klisés szerepeket kaptak a színészek, de ki tudták belőle varázsolni azt amitől a jó klisék működnek és nem hagyták az "ezt már láttuk" cikis kategóriájában, hanem hozzá tették egyéni tehetségük ismertető jegyeit. A legsúlyosabb jelenésekre Ethan Hawke kapta meg a lehetőséget, aki igen kiválóan élet azzal, hogy megmutathatja hogyan kell megformálni az elszántnak tűnő, de vívódó, lelkiismeretétől szenvedő, neurotikus, rossz katolikus családapa de kemény zsaru szerepét. Don Cheadle kicsit olyan átlagosnak tűnt mondjuk javarészt feszengő és dühös érzelmeket kellet közvetítenie. Richard Gere karaktere annyira kiégett a, hogy a színésznek schwarzeneggeri faarcokat kellett kellet előhúzni a a bűvészkalapjából, természetesen nem lehetett kihagyni a sármőr vonulatot sem, ott olyan szokásos Richard Gere-ként alkot, csak mosoly mentes kiadásban. Wesley Snipes visszafogott alakítást nyújtott de azt teljesen hitelesen és ezzel valamelyest tompíthatja az őt övező B-kategóriás jelzőt.
A látványra nem lehet panasz, persze számítógépes trükkök garmadáját nem volt igény. A valós helyszíneken forgatott jelenetek egészen hitelessé teszik a filmet hatásos "szocio" hátteret adva a különböző karaktereknek és eseményeknek.
A film zenéjét tekintve van saját Marcelo Zarvos által szerzett filmzenéje és a különböző helyszíneken szóló különböző előadók által jegyzett főként hip-hop kategóriába sorolható számok. Az egyébként ismeretlen Zarvosnak sikerült olyan filmzenét komponálnia, ami hangulatilag megy a filmhez, de a végére már olyan mintha kilencven másodpercbe besűríthető lenne az összes motívuma.
A Brooklyn's Finest összességében megfelel a műfajjal szemben támasztott elvárásoknak. Fuqua most nagyobbat próbált meríteni mint előző filmjeivel és ha ebből adódóan maradt is benne egy-két kiaknázatlan lehetőség mindenképpen javasolt megnézni ezt a filmet.
| Történet | | 75 |  | 7,2 |  | 40% | |
| Alakítások | |
| Rendezés | |
| Látvány & hang | |
| Zene | |
| Összhatás | |
