Hatalmas elismerésnek örvend külföldön a The Blind Side című alkotás, mely az USA-ban az év legnézettebb sportfilmje lett. Kicsi a valószínűsége annak, hogy kis hazánkban is be fog futni a dráma, ugyanis középpontjában az Európában kevéssé ismert amerikai foci és a játék szenvedélyes űzői állnak. Kemény, brutális sportágról beszélünk, melyben nincs helye bajtársiasságnak. Mint mindannyian tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt, így ebben a közel két órás történetben megismerhetjük egy melák pacák, Big Mike korántsem tündérmesébe illő kalandjait. A film igaz történeten alapszik.

Who would've thought we'd have a black son before we met a Democrat?

Kissé klisés ezt a mondatot minden második alkotásnál elsütni, mégis van egy egyfajta hordereje annak, ha tudjuk, hogy a kivetítőn látottak egy részét az élet írta. Megnyugtató lehet, hogy vannak még ilyen csodálatos sztorik, még ha egyre kevesebbet is érdemel meg a mai modern világ. A főszerepben a Michael Ohert alakító Quinton Aaron áll, aki habár legalább két méter magas, és úgy fut mint a nyúl, szelíd természetű ember, a légynek se tudna ártani. Egyik fő erősségét jelentik a labdás sportok, azonban teljesen kétségbeesik, amikor az iskolapadban kell ülnie. Zárkózott személyiségről beszélünk, aki sosem hagyja, hogy teljesen megismerjék őt az emberek. Gettóbeli életmódja megváltozik, amikor egy híres focista beajánlja az egyik jónevű középiskolába, ahol végre azzal foglalkozhat, amivel akar. Az edző is első látásra "belészeret", úgy hiszi, igazi gyöngyszemre talált a nagyra nőtt srácban. No persze ez nem az a klasszikus Disney mese, így kiderül, Big Mike-nak nincs hová mennie aludni. A véletlen persze közbeszól, és egy jóhiszemű, kedves család befogadja.

You threaten my son, you threaten me.

Abszolút hiteles, és kedves környezetbe kerül a szerencsés gyerek, ahol mindent megtesznek azért, hogy befuthasson, sikeres sportoló legyen. A kezdeti nehézségeken felülkerekedve kissé Mike is feloldódik, azonban amikor fény derül sötét hátterére, illetve a gettóban töltött nehéz életszakaszára, a családi idill felborulni látszik. Itt kell említést tennünk a remekül játszó Sandra Bullockról, aki abszolút hitelesen adja elő a védelmező, idegeneket is otthonába fogadó nő szerepét. Talán még nem is láttam ilyen jól játszani az előbb említett szupersztárt, így kellemes élmény volt brillírozása ebben a szívbemarkoló történetben. A legkisebb Tuohy kellően "nagyfiús" volt, ahogy edzette az órmotlan tehetséget, illetve nagyszerűen kerekedett felül a sokat tapasztalt sportpolitikusokon.

A családapa kellően paranoid életszemléletével dobta fel az egyébként is hiteles családi összképet, a Lilly-Big Mike kapcsolat mibenléte azonban sajnos kissé kidolgozatlan maradt. Így a későbbi sportfenomén nem került komolyabb érzelmi kapcsolatba a film egyetlen szereplőjével sem, amely nem megszokott egy Hollywoodban forgatott "mesés" drámánál, itt azonban különösen pozitívan hatott, azaz segítette a cselekménnyel való teljes azonosulás megvalósulását. A rendező mestermunkát végzett, hiszen hihető történetet tálalt a nézőközönség asztalára, annak ellenére, hogy mesés elemeket is a cselekménybe kellett töltenie, hogy az amerikai nézőközönség se rohanjon ki sikoltozva a mozikból.

A látvány témakörét tekintve a tökéletes tengerentúli, paradicsomi környezetet kapunk, a percek múlásával pedig üde színfoltot jelent az, amikor végre igazi stadionban játszik a csapat. A morális kérdések sem maradhatnak ki az alotásból, így nem unjuk meg a filmet, ugyanis Big Mike-nak tanulnia is kell a sport mellett, a két életmódi közti vizuális váltakozás pedig egyszerűen lenyűgöző. A zene kellően meghitt, amikor kell és pörgős, ha éppen játék közben kapcsolódunk be a sportolók hétköznapi életébe. Bátran kimondhatjuk tehát, hogy nem hiába meg annyian a The Blind Side-ot külföldön, szívbemarkoló és rendkívül emberséges darabról van szó, melyet ha jelölnek, akár Oscar-esélyes is lehet.
 

Történet	80	82	7,9 72%
Alakítások	85
Rendezés	80
Látvány & hang	80
Zene	85
Összhatás	85