Nick Cassavetes, a nagy John Cassavetes (New York árnyai, Egy kínai bukméker meggyilkolása) fia érdekes jelenség: mellékszerepeket játszik jobb-rosszabb hollywodi filmekben és párévente rendez egy olyan szívhez szóló drámát, mint amilyen a My Sister's Keeper is. A történet egy kislányról szól, aki azért született meg, hogy ritka vércsoporttal bíró leukémiás nővérének vér- és csontvelődonora legyen. Amikor azonban vesetranszplantációról lenne szó, ügyvédet keres és bepereli szüleit, mondván, joga van a saját testéhez.
Halálos beteg a családban, egy emberi lény joga a saját testéhez, a család mint intézmény által az emberre rótt kötelességek, egy gyerek joga az életéről szóló döntésekhez — olyan kérdéseket feszeget a film, olyan határhelyzet a témája, amelyhez lehetne világmegváltó módon is nyúlni, a My Sister's Keeper azonban korántsem világmegváltó film. Dramaturgiai bátortalansága néha a Hallmarkon tömegével futó tévédrámákat juttatta eszembe, van pár jellemzője azonban, amik azért e produktumok fölé emelik.
Ezek egyike a visszafogott, mégis kiváló színészi játék, mely nemcsak a beteg gyermeke életéért egyre elvakultabban küzdő anyát alakító Cameron Diazról, hanem a gyerekszínészekről is elmondható. Az eddig jóformán csak straight-to-DVD felejthetőségekben és tévéfilmekben felbukkanó Sofia Vasilieva teljesen meggyőzően alakítja a leukémiás tinédzsert, de a kishúgot játszó, idén e filmen kívül a Zombielandben feltűnő Abigail Breslinre sem lehet panasz. A másik tényező, ami komolyan vehetővé teszi a filmet, az az a vizuális szókimondás, naturalizmus, mellyel a címben szereplő nővér betegségét ábrázolja. Vért hányni még csakugyan senkit nem láttam a Hallmarkon, ezt a tévé médiuma ebben a műfajban nem bírná el.
Amitől azonban mégsem lesz annyira hatásos a My Sister's Keeper, az dramaturgiájának esetlensége. A szereplők érzelmeinek, motivációinak ábrázolása itt-ott hiányosan derül ki a párbeszédekből és a bemutatott cselekvésekből, ezt pedig a film az egyes szereplők narrátorként való alkalmazásával igyekszik elfedni. Az még hagyján, hogy a főszereplő kislányt túl sokszor halljuk így, de megszólal ilyenformán az apa, sőt a családi vitába bevont ügyvéd is, ami már végképp túl szájbarágós.
A másik mód, ahogy a karaktereket útközben mélyíti a film, az a flashbackek alkalmazása. A család múltját, a rákos kislány szerelmi élményeit és más, a későbbi fordulat tükrében fontosnak bizonyuló részleteket elmesélő visszatekintések egyrészt érzékletesen készítik elő a végkifejletet, másrészt azzal, hogy újabb és újabb érzelmi szálakat vonnak be, megtörik a film elején megismert konfliktus lendületét.
Nem akarok spoileres lenni, annyit azonban elárulok, hogy a film végén lévő fordulat más megvilágításba helyezi az eleinte csak egészségesen önzőnek tűnő hugocska motivációit, ez pedig úgy oldja fel a konfliktust, mintha az lényegében nem is lett volna — a szívszorító morális dilemma részben blöffnek bizonyul, ez pedig szintén ront kicsit a film merészségén.
Nem remekmű tehát a My Sister's Keeper, de tanulságos film, mely hihetően ábrázol végtelenül emberi reakciókat egy nagyon komoly szituációra. Két karfa-szorongatós látványorgia közt igazán érdemes megtekinteni.
| Történet | | 71 |  | 7.4 |  | 46% | |
| Alakítások | |
| Rendezés | |
| Látvány & hang | |
| Zene | |
| Összhatás | |
