Sam Raimi rendező visszatért ifjabb éveihez, és az Evil Dead filmekhez hasonló gyilkos humorral fűszerezett horrort rendezett újfent. A Drag Me to Hell (Pokolba taszítva) egy ügyesen lavírozó film a komolyság és a vígjáték vékony pallóján. Néha a félelemtől lesz tele a gatyád, néha meg a röhögéstől bújnak elő a tigriscsíkok. Egy biztos, Mrs. Ganush felejthetetlen karakter lett, és ráadásul magyarul átkozódik a boszorkánya! Pokoli elemzés a tovább után...
A történet egy tanyasi lányról, Christine-ről szól, aki hitelügyintézővé lesz egy nagyobb városban, ahol, hogy feljebb kerülhessen a ranglétrán, megaláz egy kilakoltatott cigányasszonyt. A fekete mágia művelője később a sötét, kihalt parkolóban Lamina szellemének átkát szórja rá, ami nem más, mint maga a pokol, az ördög. Christine élete gyökeresen megváltozik. Lamina szelleme folyamatosan kísérti, így elmegy egy médiumhoz, ahol kiderül, hogy három napja van, utána az ördögi démon magával rántja a pokol mélyére. Ez így történetileg nem túl újszerű, gondoljunk csak Stephen King Sorvadj el! című művére, melyből film is készült. Hasonló történetvezetés, az elátkozott főszereplő próbál megszabadulni az átoktól mindenáron.
Miképpen már említettem, magyarul átkozódik a cigányasszony, és később, mintha egy "szajhát" is kiejtene a száján. Egy biztos, a címben elhangzott mondattal átkozza meg Christine gombját. Később, mikor Christine elmegy a családjának házába, a cigány halotti toron is hallhatunk néhány magyar szót, ha alaposan figyelünk. Egy Gyerünk fiúk és egy Mulatság! felkiáltás is hallható. Nagy kérdés, hogy jó e nekünk, ha a sztereotípiákból táplálkozó amerikaiak előtt a filmbéli cigányok magyarul beszélnek? Pontosítok is gyorsan, mert csehül is beszélnek, szóval van egy kis lingvisztikai káosz. Egyébként végülis mindegy, mert a szlovákokat már úgyis elkönyvelték turistaölő brutális gyilkosoknak.
Az alakítások terén semmi kiemelkedőt nem tudunk modnani, a főszereplő Alison Lohman tette a dolgát, ahogy kell. Egyébként Ellen Page-t akarták állítólag a szerepére, ám végül nem ő lett a befutó, mivel nem tudta összeegyeztetni az idejét egy másik készülő filmmel. A vonzó és dekoratív Mrs. Ganush-t Lorna Raver játszotta, aki egész ügyesen gyúrt rá a magyar szövegre. Az ö betű kiejtését elnézzük neki, hiszen még nálunk is meg lehet élni fekete táncdalénekesként az ö és ü betűk teljes hiányával is. A lány aggódó, ám szkeptikus párját Justin Long fromálta meg egyébként. És ha már a szerepeknél vagyunk, említsük meg, hogy egy audionális cameo-ja volt Sam Raimi öccsének, Tednek, aki eddig minden filmjében megjelent egy pillanatra. Nos, itt nem láthattuk, csak hallhattuk, mint orvos, akinek hangja kiszűrődik a szomszédos szobából. Maga Sam is látható egy pillanatra, ő az egyik megjelenő szellem a Lamia megidézésének szeánszán.
Maga a rendezés tökéletes, csakúgy, mint a forgatókönyv. A film pikánsan vegyíti a nyomasztó, ijesztő jeleneteket, majd rögtön, szinte abban a másodpercben átcsap felszabadult nevetéssé, mert valamilyen elmebeteg, morbid poén következik. Tényleg a legdurvábbakra kell gondolni, aki képtelen fujjolás és tetsz-rosszullét nélkül végignézni egy mezei horrort, az inkább neki se lásson ennek. A történet egyébként annak ellenére, hogy semmi újat nem hoz, logikusan, okosan, és érdekesen van felépítve. Amiről még úgy éreztem ,hogy írni kell, a hangok. Nos, a hangkeverés, és vágás nagyon jól sikerült, én már néha csak a hangoktól összecsináltam magam egy-két sötét résznél. A zene pedig a szokásos hatásvadász horrorfilmeket aláfestő muzsika. Összességében egy kellemesen szórakoztató, olykor hátborzongatóan ijesztgető mozit sikerült összeraknia a Raimi-testvéreknek, úgyhogy a film nyugodt szívvel ajánlható minden horrort kedvelő jóembernek.
| Történet | | 72 |  | 7,5 |  | 92% | |
| Alakítások | |
| Rendezés | |
| Látvány & hang | |
| Zene | |
| Összhatás | |
