Talán az első klasszikus road-movie volt a Cool-túra, melyet olyan méltó (és kevésbé méltó) alkotások követtek, mint az Euro-túra, Szextúra és sorolhatnánk. Steve Rash most látta megfelelőnek az időt arra, hogy elkészítse a kultikus film folytatását. A Road Trip: Beer Pong című alkotás hivatott tehát betölteni az elődje után keletkezett űrt. Mivel azonban csak DVD-re érkező folytatásról van szó, a nézők elvárásai jelentős mértékben csökkennek.

Persze nem ok nélkül. Ugyanis Hollywood-ban "ősi" recept szerint próbálnak minél több bőrt lehúzni egy-egy jól sikerült filmről. Így járt a Cool-túra is, melynek folytatása tényleg csak a road-moviek elkötelezett rajongóinak ajánlott. De nekik nagyon. Évek teltek el, mióta az első rész főhősei útnak indultak, hogy visszaszerezzék a rossz helyre küldött kazettát. Túrájuk során férfivá értek, ittak, füveztek. Azonban az élet nem állt meg. Évről-évre érkeznek új diákok a főiskolára, akiket meg kell győzni arról, hogy a jó helyen járnak. Ki más lehetne erre alkalmasabb, mint a kretén (tiszteletbeli PhÖCS) Kyle Edwards (DJ Qualls), aki maga is részt vett a sorsfordító kiránduláson. Időről-időre ugyanis egyes kiválasztottak megismétlik elődjeik nagy tettét, és útnak indulnak. Az ő történetüket meséli el a jövendőbeli nebulóknak Kyle.

Andy a tipikus "egy lány mellett maradok életem végéig" srác. Korkin és Jake a legjobb haverjai, akik ha éppen nem csajoznak, akkor kedvenc sportjukat játsszák, a sörpongot. Amerikában óriási kultusszal rendelkező játékról van szó, melyben ping-pont labdákkal kell az ellenfél sörös poharaiba beletalálni. A három "muskétás" ebben a legjobb. Így nem is csoda, hogy meghívást kapnak az állami döntőre, ahol Andy első barátnője, a francia sörpong-lány vár rá. Őrült útjuk során csatlakozik hozzájuk Arash, egy ismeretlen ország névtelen diktátorának fia is. Számos akadály kerül elébük, többek közt dögös "apácanövendékek", több száz liter sör, rengeteg fű, és Raz-R, aki sörpong-ban már-már verhetetlennek számít. Ők azonban harcolnak, szenvednek, boltot rabolnak és a nap hőseivé válnak. Nem meglepő módon. A csattanós happy end-et követően a néző azon kaphatja magát, hogy a sablonoktól fuldokolva az óráját vizslatva csóválja fejét. Ugyanis a Cool-túra 2 vígjátéknak elmegy, de a kultikus előd folytatásának korántsem nevezhető.

Csalódásban nincs hiány. A történet eleve koppintás, az előző rész — csak nem teljes — másolata. Egy véletlen miatt a főiskolások útra kelnek, végül pedig kisebb-nagyobb nehézségek árán célt érnek. A végén felbukkanó enyhe morális kérdés még inkább gyengíti a cselekményt. Kis túlzással talán egy óvodás is ki tudott volna találni egy ehhez hasonló filmet. Abszolút csalódás tehát, pedig az alakításokról még nem is beszéltünk. A film egészéhez hasonlóan középszerűek, talán csak a Tandor-i Arash játékában fedezhetünk fel egyfajta egyéniséget. A többiek annyira feltűnőek, mint szürke szamár a ködben. A rendező nagyot bukott tehát.

A látvány viszont magáért beszél.A film legváratlanabb pontjain tűnnek fel igen dekoratív lányok, rendkívül alulöltözötten. Persze ez sem felel meg a valóságnak, hiszen ha a fiatalok példáját követve Cool-túrára indulnánk, nem fogadna efféle látvány. Mégis a szemnek kellemes, így a film kevéske pozitívuma közé sorolhatjuk, bár a tinivígjátékokban ez már kötelező elemnek számít. A lányok mellett természetesen nagyobb hangsúlyt kap — a történet elhanyagolása folytán — a zene is, mely kellően laza, kikapcsoló számokból áll. Összességében tehát a Road Trip 2 nem nevezhető folytatásnak, inkább egy — a rajongóknak készült — extra, melyet csak akkor érdemes elővenni, ha már tényleg nincs más szórakozási lehetőségünk.
 

Történet	20	46	4.7 N/A
Alakítások	40
Rendezés	50
Látvány & hang	60
Zene	55
Összhatás	50