Hosszú idő óta várat magára, hogy a megannyi képregényadaptáció után, a műfaj kritikailag tulajdonképpen legelismertebb alkotása, a Watchmen is megfilmesítésre kerüljön. Alan Moore 1986-os, 12 részes képregénysorozatát a 300 rendezője, Zack Snyder álmodhatta vászonra.

A történet egy alternatív 80-as évek beli világban játszódik, ahol sokminden egy kicsit más és mégis kísértetiesen hasonlít a saját történelmünkre, annak egyfajta szatirikus paródiája. A Watchmen politikai fennhangoktól sem mentes, jóval sötétebb és mélyebb alkotás, mint sok más képregény. A hősök maguk sem biztosak benne, hogy hősök, a gonoszság látszólag szükségszerű, és senki nem nyeri el méltó büntetését vagy jutalmát.

Újra éleződik a hidegháború az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, a világ egy nukleráis háború felé közelít, látszólag elkerülhetetlenül. A maszkos hősök fénykora már régen letűnt, a harmadszor is megválaszott Nixon elnök betiltotta az önbírásokdást. Egyedül a megszállott, Rorschach járja még az utcákat éjjelente, kíméletlenül megbüntetve a züllött alakokat. Mindössze két hőst ismer még a világ: az egy baleset után istenszerű lényként visszatért kutató, Dr. Manhattant, és a "világ legintelligensebb" emberének kikiálltott Ozymandyas, aki felfedte kilétét és jól meg is él korábbi imidzséből. 1985. őszén történik valami: valaki megöli a Komédiást, a régi idők egyik legnagyobb hősét. Rorschach nyomozásba kezd, hogy kiderítse ki akarja eltűntetni a régi igazságosztókat a színről, és mi áll a háttérben.

Bizonyos jelenetek, mint a Komédiás temetése és Dr. Manhattan interjúja, a filmben is kiválóan működnek, és a megfelelő pillanatban, hatásos módon árnyalják a karaktereket. Ugyanakkor a szálak összekapcsolása és egymás mellett futása néha a filmet is olyanná teszi, mintha különálló epizódokból állna és csak néha egy-egy pillanatra kapcsolódunk be a szereplők életébe.

Kiégett, a normális életbe visszailleszkedni próbáló, vagy éppen az emlékekbe menekülő maszkos igazságosztók jelennek meg előttünk, akik már tehetetlennek érzik magukat az egyre jobban körvonalozódó nukleáris apokalipszissel szemben. Az egyetlen aki nem hajlandó feladni a régi életét, egyben talán a legösszetettebb karakter, Rorschach. Az állandóan változó mintájú maszkban járó alak valóban egy szociopata, akinél kissé elmosódott a határ a jó és rossz között. Elveihez azonban megalkuvások nélkül, keményen tartja magát. Egy másik érdekes személyiség a Komédiás, Eddie Blake, aki azt testesíti meg, hogy a hős is csak ember, és nem is feltétlenül jó ember. Dr. Manhatten, az emberből lett istenszerű lény igazán érdekes kérdéseket sző a történetbe. Egyre inkább egyfajta kivülállóként tekint az emberiségre, elhidegül tőle, pont akkor, amikor a legnagyobb szükségük lenne rá.

Snyder és a forgatókönyvíró két út közül válaszhatott. Vagy megpróbálják szinte szóról-szóra visszaadni a képregények történetét, a lehető legkisebb változtatással, vagy egy olyan adaptációt készíteni, ami ugyan az írott anyagból merítkezik, de a film sajátosságait és eszközeit tartja szem előtt. A döntés nem lehetett egyszerű, hiszen a képregényeket ismerők és rajongók adott esetben a legkisebb változtatások miatt is elfordulhatnak a filmtől, ugyanakkor azok, akik a történettel nincsenek tisztában egy rövidebb és a szereplők hátterét részleteseben bemutató filmet várhatnak. Snyderék az eredeti történethez való hűséget választották, igaz ehhez a film második felében kevésbé tartják magukat. Itt ki is ütköztek azok a nehézségek, ami a Watchmen, mint képregény megfilmesíthetőségével kapcsolatban jelentkeznek.

A Watchmen alapvetően egy konzisztens, sötét, allegorikus vizuális montázs lett, ami a képregény világának hangulatát jól ragadta meg. Az eredeti alkotásban felvetett morális és filozófiai kérdések is mind megjelennek, azonban ezeknek a részletesebb interpretációjára nem marad idő.

Történet	75	79	8,3 66%
Alakítások	70
Rendezés	75
Látvány & hang	95
Zene	80
Összhatás	80