Egy kissé rendhagyóbb filmkritikával örvendezteténk meg Benneteket, kedves olvasók! Sőt, már maga a megfogalmazás sem jó, hiszen, nem is igazán kritikáról lenne szó, hanem egyfajta ajánlóról. SŐT, továbbmegyek, nem egyszerű film ez, hanem egy koncert DVD, ami természetfilmnek is beillik. A Sigur Rós izlandi együttes 2006-ban világkörüli turnéja után hazatért, és a legtöbb helyen nem bejelentett koncertet adott, melyet rögzítettek, és kiadtak DVD-n Heima, azaz Otthon címmel. A film egyben zenei és vizuális élményt is nyújt a természet színfalai között. A Sigur Rós egyik ismertetőjegye az énekes Jón Þór (Jónsi) Birgisson jellegzetes, úgynevezett falsetto hangja. Andalító, pszichedelikus muzsika a világ egyik legszebb naturalisztikus adottságokkal megáldott országából a tovább után.
Az öttagú Sigur Rós együttes kiegészülve a négyfős Amiina vonósokkal hosszú turnékörút után hazatér megpihenni, hogy az övéik között lehessenek, ingyen, be nem jelentett koncerteket adva, adott esetben egy vagy két nézőnek, pusztán örömszerzésből. A Sigur Rós (A győzelem rózsája) zenéjét nehéz szavakkal körülírni, egyfajta örömzene, melyet igazán relaxált állapotban lehet átérezni. Képzeljük el, ahogy a zord magas kopár hegyek tövében a zöldellő rétre kifekszünk, és felcsendül az együttes legismertebb dala, a Hoppipolla. Pontosan ezt az érzést próbálja visszaadni a DVD, eléggé sikeresen. Az együttes pedig egészen elképesztő helyeken játszik, magányos farmokon, elhagyatott halásztelepen, ködös kisvárosban, hogy az út legvégén eljussanak a fővárosba, és több ezer ember előtt játszhassanak Reykjavíkban. A film lényegében az együttes tisztelgése a hazájuk felé, és azok irányába, akik ott élnek, Európa szélén, az izlandiakhoz.
A rendező a kanadai Dean DeBois volt, aki egyetlen filmet jegyez direktorként, az animációs Lilo&Stichet. Nagyszerűen találta meg az egyensúlyt a koncertképek, a természeti képek, vagy épp a dalok közötti interjúrészletek arányát. Mindenki elmondja a véleményét, hogy mennyire örülnek, hogy itt lehetnek, és micsoda élmény volt ez számukra. sablonosnak hangzik, de aki megnézi a filmet, elhiszi, hogy ezúttal nem lódít egy együttes, és tényleg jól érezte magát. És ha már szóba kerültek a természeti képek: grandiózus, monumentális, széles, végeláthatatlan természetet mutat be a film, egy a kontinenstől távoleső szigetet, ahol nyugalom, béke és biztonság lakozik. Hatásosan keveri a modernebb Izlandot a régi, hagyományőrző népi szokásokkal, erre kiváló példa folklóregyüttes részlete.
A Heima 97 perce összességében egy felemelő, lenyűgöző, elkápráztató, mi több elvarázsoló audiovizuális élmény, és spirituális kielégülés a mi kis poros, betondzsungelünkben. Álljuink meg a rohanó világban, és engedjük el magunkat erre a bő másfél órára, és hagyjuk megállni az időt magunk mellett.
A Sigur Rós az egyik kedvenc együttesem, két hónapja én is írtam róluk, a legutóbbi albumukról, de aztán nem szólt hozzá senki, vagy nem ismerik, vagy nem tetszik az embereknek, nem tudom, pedig elképesztően jó zene.
Jó bizony. Én sokféle zenét szeretek, és meghallgatok, de pl. a nagy kedvencek a folk-metalok. Hangulattól függ. De ez a film, és maga a zene, több albumukra is visszagondolva, tényleg lenyűgöző.
Egy kissé rendhagyóbb filmkritikával örvendezteténk meg Benneteket, kedves olvasók! Sőt, már maga a megfogalmazás sem jó, hiszen, nem is igazán kritikáról lenne szó, hanem egyfajta ajánlóról. SŐT, továbbmegyek, nem egyszerű film ez, hanem egy koncert DVD, ami természetfilmnek is beillik. A Sigur Rós izlandi együttes 2006-ban világkörüli turnéja után hazatért, és a legtöbb helyen nem bejelentett koncertet adott, melyet rögzítettek, és kiadtak DVD-n Heima, azaz Otthon címmel. A film egyben zenei és vizuális élményt is nyújt a természet színfalai között. A Sigur Rós egyik ismertetőjegye az énekes Jón Þór (Jónsi) Birgisson jellegzetes, úgynevezett falsetto hangja. Andalító, pszichedelikus muzsika a világ egyik legszebb naturalisztikus adottságokkal megáldott országából a tovább után.
Az öttagú Sigur Rós együttes kiegészülve a négyfős Amiina vonósokkal hosszú turnékörút után hazatér megpihenni, hogy az övéik között lehessenek, ingyen, be nem jelentett koncerteket adva, adott esetben egy vagy két nézőnek, pusztán örömszerzésből. A Sigur Rós (A győzelem rózsája) zenéjét nehéz szavakkal körülírni, egyfajta örömzene, melyet igazán relaxált állapotban lehet átérezni. Képzeljük el, ahogy a zord magas kopár hegyek tövében a zöldellő rétre kifekszünk, és felcsendül az együttes legismertebb dala, a Hoppipolla. Pontosan ezt az érzést próbálja visszaadni a DVD, eléggé sikeresen. Az együttes pedig egészen elképesztő helyeken játszik, magányos farmokon, elhagyatott halásztelepen, ködös kisvárosban, hogy az út legvégén eljussanak a fővárosba, és több ezer ember előtt játszhassanak Reykjavíkban. A film lényegében az együttes tisztelgése a hazájuk felé, és azok irányába, akik ott élnek, Európa szélén, az izlandiakhoz.
A rendező a kanadai Dean DeBois volt, aki egyetlen filmet jegyez direktorként, az animációs Lilo&Stichet. Nagyszerűen találta meg az egyensúlyt a koncertképek, a természeti képek, vagy épp a dalok közötti interjúrészletek arányát. Mindenki elmondja a véleményét, hogy mennyire örülnek, hogy itt lehetnek, és micsoda élmény volt ez számukra. sablonosnak hangzik, de aki megnézi a filmet, elhiszi, hogy ezúttal nem lódít egy együttes, és tényleg jól érezte magát. És ha már szóba kerültek a természeti képek: grandiózus, monumentális, széles, végeláthatatlan természetet mutat be a film, egy a kontinenstől távoleső szigetet, ahol nyugalom, béke és biztonság lakozik. Hatásosan keveri a modernebb Izlandot a régi, hagyományőrző népi szokásokkal, erre kiváló példa folklóregyüttes részlete.
