Box Office Hírek Előzetesek Kritikák Filmzene Főoldal

Tel Aviv város Jaffa részének egyik igen vegyes kerülete Ajami, ahol ez az izraeli film játszódik. Vallásilag és fajilag is megosztott területről van szó, ahol az évszázados arab-zsidó ellentét sokszor véres eseményekben csúcsosodik ki. Az Oscar-jelöltek között a legjobb külföldi filmek jelölései között is megtalálhatjuk az Ajamit, melyben öt fejezetetben mesélik el nekünk a gyűlölettől és bosszútól vezérelt kerület mindennapjait, ahol törvényszerűen érvényesül már a szemet szemért elv. Okosan felépített történet és kilátástalan helyzetjelentés egyenesen Izrael szívéből.

Izrael tavaly is szerepelt Ari Folman révén az Oscar-díjkiosztón, aki egy animációs filmet készített a libanoni háborúról. Most a Scandar Copti és Yaron Shani rendező/író páros alkotása került be az öt legjobb külföldi film közé, mely egy sokkal hétköznapibb, mégis hasonló témát dolgoz fel, hiszen itt is ugyanúgy mindennapos a lövöldözés, a halál és az embertelenség. Tel Aviv 1950-ben egyesült a főként arabok lakta Jaffával, ám az a városrész túl sokat nem fejlődött, és Tel Aviv felhőkarcolói néhány évtized alatt elnyomták Jaffát. Ajami kerületben igen megosztott etnikumú és vallású lakosság él, hiszen a többség zsidó, míg az arabok között is megoszlik a vallási hovatartozás, hiszen némelyikük keresztény, a másik fele pedig muzulmán. Így az alap felállás adott, az ősi ellenségek mindennapjai- szomszédokként.

A film egy többszereplős dráma, minden egyes fejezetben más-más karaktert ismerhetünk meg jobban, mélyedhetünk el az ő szemszögéből a történetben, és így több nézőpontból értelmezhetjük a csleekményt is, ezzel elősegítve, hogy ne csak feketén-fehéren lássunk, hanem árnyaltabb képet kaphassunk a dolgok miértjéről és a szereplők motivációiról. A középpontban mégis leginkább Omar áll, a muszlim arab fiú, akinek nagyon sok pénzt kell összegyűjtenie, hogy békén hagyják a családját. Mellette megismerhetjük Maleket, szintén muszlim arab, akinek szintén egy vagyon kell, hogy beteg anyját megműthessék. Abu Elias a keresztény arab, aki étteremtulajdonos és mindenki tiszteli a környéken, viszont lánya Omarba szerelmes. Ott van még Dando, a zsidó rendőr, aki pedig eltűnt katona öccsét kutatja, és nap, mint nap konforntálódik az arab kisebbséggel az utcákon.

A történet nem-lineáris felépítése segít, hogy minél részletesebben elmélyedhessünk a történésekben. A képzeletbeli idővonalon előre hátra ugrálunk, mígnem a végén teljesen összeáll a kép, és megértjük, hogy egy-egy karaktert mi vezérelt cselekedeteiben. A rendezők ügyeltek arra, hogy elfogulatlanul mutassák be az összes szereplőt, és ne alkossanak véleményt róluk és ne törjenek pálcát senki felett. A film egy-két pillanatot leszámítva végig fenn tudja tartani az érdeklődést, még ha igen távol is áll tőlünk a téma, a helyszín, de még a karakterek attitűde is. Pont ez az, amiért jó filmnek tekinthető az Ajami. Idővel magával ragadja a nézőt a hangulata, a szűk poros, koszos utcákon a legújabb autókkal döngető arabok, miközben a mélynyomóból kiszűrődő arab-disco megrengeti az igen romosnak tűnő agyagfalakat. Más kérdés, hogy zeneileg nagyjából ennyit kapunk, de a hangulatát leginkább a Gomorra című filmhez tudnám hasonlítani, ami a nápolyi maffiáról szól, azzal a különbséggel, hogy itt az arab-zsidó ellentétek feszülnek egymásnak.

A színészek meglepően hitelesen alakítják szerepüket annak ellenére, hogy lényegében a legtöbbjük teljesen amatőrnek tekinthető filmek terén, ugyanis gyakorlatilag elsőfilmes színészekről beszélhetünk jelen esetben.  Omart Shahir Kabaha formálja meg, Abu Eliast Youssef Sahwani játsza, míg Dandot Eram Naim testesíti meg. Az egyik rendező, Scandar Copti is feltűnik a filmben, ő Binj, Omarék egyik cimborája. Összességében egy kellően pozitív meglepetést okozott a film, főleg úgy, hogy egy demagóg elcsépelt kliséhalomra számítottam. Ehhez képest nagyon nem az. Ellenben elgondoldolkoztató és valamilyen szinte szomorúságra is okot adó film ez, hiszen nem egy szívet melengető témát ölel fel.

 

Történet
90
78
IMDB logo 7,0
Rotten Tomatoes logo 95%
Alakítások
85
Rendezés
90
Látvány & hang
70
Zene
50
Összhatás
80


 

Címkék: kritika oscar 2010

A bejegyzés trackback címe:

https://alfaomega.blog.hu/api/trackback/id/tr411850011

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.