Box Office Hírek Előzetesek Kritikák Filmzene Főoldal

Miután Peter Jackson az elmúlt éveket eposzi léptékű filmek megalkotásával töltötte, most egy személyesebb drámának, Alice Sebold Komfortos mennyország (The Lovely Bones) című regényének megfilmesítését tűzte ki céljául. Az Oscar-díjas rendezőnek ugyan korábban voltak már kisebb, csendesebb filmjei, de az elmúlt években A Gyűrűk ura trilógia és a King Kong után, az epikus filmek mestereként vált igazán ismertté. Ha Jackson pont ebből a lassan kialakuló skatulyából szeretett volna kitörni ezzel a filmmel, akkor ez nem sikerült neki.

A 70-es évek közepén élő, 14 éves Susie Salmon csak most tapasztalja meg igazán a körülötte lévő világot, most fedezi fel mi érdekli igazán az életben, most lenne először szerelmes. Azt azonban nem sejti, hogy a szomszédjukban élő, gyilkos vágyakkal küzdő férfi már régóta kiszemelte őt magának. A naiv Susie-t végül eléri a végzete és egy új világban találja magát, ami valamelyest mégis ismerős számára. A lány meghalt, de még fel kell készülnie a mennyországba való belépése előtt, ezért a saját képzeletéből építkező, időtlen világból figyeli, hogy milyen hatással van halála megrendült szüleire, barátaira, és mi lesz gyilkosának sorsa.

A filmen végig érződik, hogy bár ezúttal is A Gyűrűk ura trilógia íróhármasa, köztük maga Jackson dolgozott az eredeti mű adaptálásán, most nem sikerült nekik jól lefordítaniuk a regényt a filmek műfajára. A lehetőségük adott volt, hiszen ezúttal is számos változtatást eszközöltek a cselekményen, a filmbéli történet azonban sosem áll össze igazán. A cselekményt furcsává teszi, hogy egyszerre dráma, fantasy, és thriller jellegű elemeket, azonban a végeredmény inkább egyféle fáradt káoszba torkollik, sem mint értékelendő, vagy akár megható eredetiségbe. A legnagyobb problémát talán az jelenti, hogy nincs igazi főszereplője a filmnek, hiszen még maga Susie is csak néha-néha bukkan fel, a játékidő nagy része pedig a gyászoló szülők, barátok és a lány gyilkosa között osztódik meg. Ennek következtében egyikük motivációi vagy érzelmei sincsenek annyira kifejtve, ami igazán érdekessé vagy egyedivé tehetné őket, így pedig nehéz átélni bármelyikük fájdalmát, vagy akár a Susie előtt álló, az ismeretlenbe vezető útjának izgalmát. Az anya úgy próbálja meg feldolgozni a történteket, hogy elmenekül, az apa pedig egyre értelmetlenebb és reménytelenebb spirálba kerül, ahogy a maga módján megpróbálja kinyomozni, hogy ki állhat a gyilkosság mögött.

Saoirse Ronan, akit a Vágy és vezeklés mellékszerepéért Oscar-díjra is jelöltek, hihető és természetes alakítást nyújt a 14 éves Susie szerepében, ugyanakkor nincs túl sok lehetősége arra, hogy a film egy-egy pillanatában igazán kiemelkedjen, de ez igaz a film többi szereplőjére is. Stanley Tucci remek munkát végez az ösztönei által hajtott, ám ugyanakkor kellően megfontolt, és a tetteit hidegvérrel kitervelő gyilkos megformálásában. Összességében az ő karaktere sem annyira átgondolt, motivációiról, vagy esetleges vívódásáról pedig nem sokat tudunk meg, de ettől függetlenül sem lesz misztikus vagy rémisztő. Rachel Weisz Susie édesanyjaként szintén csak azt tudja elérni, hogy hihető legyen az alakítása, de a valódi gyász megjelenítésére nem sok esélyt kap. Nem úgy, mint Mark Wahlberg, aki a lány apjaként nem könnyen nyugszik bele Susie elvesztésébe. Wahlberg viszont egyféle fájdalmas őrület, és a bosszúra vágyó, kapkodó apa nem igazán egyedi karakterén túl, nem találja meg magát jól a szerepben. Susan Sarandon a család nagymamájaként tűnik fel egy mellékszerep erejéig, de alkoholista, hippi jellegű karaktere nagyon kilóg a filmből, és csak egy-egy abszurd, vagy komikus mozzanat fűződik hozzá.

A film vizuális világa egyedi, ugyanakkor kissé erőltetett szimbolikájú. Susie, mielőtt belépne a mennyországba, képzeletbeli világában próbálja meg feldolgozni az eseményeket és a maga módján elbúcsúzni a szeretteitől. Amit maga körül lát, párhuzamban áll azokkal a tárgyakkal, helyszínekkel, amiket éltében láthatott. Ez a világ vizuálisan érdekesen tárul a nézők szemei elé, ugyanakkor, talán pont az ismert elemek összesége miatt, nem hat annyira egyedinek, vagy varázslatosnak. A rendező egyúttal olyankor is használ különleges képi hatásokat, amik a valódi világban talán nem indokoltak, és a nézőt inkább még jobban kiszakítják a film amúgyis megtépázott aurájából, pont az elvárt hatás ellenkezőjét érve el ezzel.

A filmnek, mondhatni, a kegyelemdöfést Brian Eno zenéje adja meg.  Miután Jackson és A Gyűrűk ura trilógiáért három Oscart nyert Howard Shore útjaik, a King Kong kapcsán támadt nézetelétréseik miatt elváltak, James Newton Howard jó második választásnak bizonyult és végül remek munkát végzett a filmen, a rendelkezésre álló rövid idő alatt is. Ezúttal azonban Eno olyan túlkoncepcionált, de mégis túlontúl egyszerű és rossz hangszerelésű zenét komponált a Komfortos Mennyország alá, amelynél talán még a licencelhető is jobb lehetne. Ahelyett, hogy kiemelné a szereplők lelki vívódását, vagy akár fokozná a feszültséget, csak annak érzetét növeli, hogy a filmben semmi sem illeszkedik egymással megfelelően.

Peter Jackson szeretett volna egy egyedi filmet készíteni, egy olyan regény történetéből, ami egyszerre drámai, komikus, fantasztikus, vagy éppen elgondolkodtató, de a végeredmény filmként nem igazán áll össze, és csak egy érdekes képi megjelenítéssel bíró, ám teljesen generikus, önmagában drámaként, és thrillerként sem működő alkotás vált belőle.

Történet
55
65
IMDB logo 6,9
Rotten Tomatoes logo 40%
Alakítások
75
Rendezés
70
Látvány & hang
80
Zene
50
Összhatás
62

Címkék: kritika lovely bones oscar 2010

A bejegyzés trackback címe:

https://alfaomega.blog.hu/api/trackback/id/tr191654655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bolomba (törölt) 2010.01.18. 19:10:43

85 | 85 | 75 | 80 | 70 | 80

a rottenben ahogy elnezem meg mindig megbizhatok. ha valami jonak igerkezik es lehuzzak, az nekem altalaban bejon.:)