Box Office Hírek Előzetesek Kritikák Filmzene Főoldal

Talán az első tinivígjáték, amit még anno VHS-ről láttam, a Forró rágógumi volt, mely vulgáris világszemléletével és kifejezésmódjával igencsak megrengette az akkori igencsak prűdnek mondható társadalmat. Aztán olyan klasszikusok jelentek meg, mint a sok részt megérő, és évről-évre gyengébb Amerikai Pite, valamint a különféle túrák. Gondolok itt a Cooltúrára, Eurotúrára, Szextúrára, és azóta Dunát lehetne fakasztani a különböző feelgood filmekből. Sablonpoénok tömkelege hangzik el ezekben, néhánynak pedig nagyobb a füstje, mint a lángja. Mi különbözteti meg a The Jerk Theory-t ezektől? Másfél óra szórakozás az ára, hogy megtudjuk.

No meg persze egy rövid kritika elolvasása, hogy kedvet kaphassunk hozzá. Ki ne ismerné azt az unalomig ismételt tényt, hogy a nők a bunkókra buknak? Ugye. Rúgj bele, hagyd ott, csapd el a kocsiddal, garantáltan le se tudod majd vakarni magadról. Lehet ezen vitatkozni, ütni az asztalt, hogy ez nincs így, de csak magunk alatt vágnánk a fát. Az a bizonyos ág pedig könnyen letörhet. A filmnek mondanivalója van, melynek stílusát bár egy óvodás is felül tudna szárnyalni, érdemes egy körre befizetni rá, ugyanis a karácsonyi punnyadás, esetleges lerészegedés után kell a szilveszteri ráhangolódás. A főszerepben Adam, azaz Josh Henderson áll, aki kedves ember hírében áll, persze a lányok egy csapásra lekoptatják, összeállnak a focicsapat kapitányával és a legrosszabbkor szembesítik vele hősünket. Mit lehet hát tenni? Megszoksz, vagy megszöksz. Adam is beáll a sorban, de eközben fel is veszi kalandjait az utókornak.

Mindenkibe belerúg, akivel csak összehozza a balsors és eközben önfeledten játsza szerepét az élet színházában. Nem is megy neki rosszul, míg nem találkozik egy rendkívül dekoratív és a mai átlag emós csajoktól szinte mindenben különböző Molly-val. Előre bocsátható, hogy a film akár oktatóanyagként is szolgálhat a gyengébbik nem képviselői számára. Ugyanis bárki viszontláthatja magát, hogyan is viselkedik azokkal, akik megalázzák magukat előtte. Tulajdonképpen gyönyörű példája a visszavágásnak az a jelenet, amikor a kocsiba próbálja besegíteni hősünk szíve választottját, de mindig elfelejti kötelességét. Számos, akár még viccesnek is mondható szituáció kerekedik ki a probléma fejtegetése közben, végül pedig egy klisés, de tanulságos megoldást kapunk az arcunkba.

A történet tehát egyszerű, mint az egyszer egy, az alakítások pedig próbálják utánozni az eddig unalomig ismételt karaktereket. Azaz, van dagi gyerek, aki elkeseredetten próbálkozik, hogy összeszedjen valakit, azonban a maximum, amit ki tud hozni magából, hogy az ízlésficamos pincér ráveti magát. Többek közt megismerhetjük az érzékeny, nem tudok a nőkhöz szólni típusú szereplő századik alteregóját is, a legnagyobb újdonságot pedig a medencéket áruló boltban dolgozó fiú, vagy lány jelentheti, akiről a mai napig nem lehet megállapítani, melyik csapatban is játszik. A muzsika hangja persze itt sem elkerülhető, így remek zenék szolgáltatják az aláfestést a közepesen sikerült alkotásnak. Fiatal csajok, laza történet, klisétenger. Röviden így foglalhatnánk össze a Bunkó vagyok, így hódítok című filmet, amit a tapasztalatok szerint csak a legelvetemültebbek fognak megnézni.
 

Történet
50
50
IMDB logo 4,3
Rotten Tomatoes logo N/A
Alakítások
40
Rendezés
50
Látvány & hang
35
Zene
75
Összhatás
55

 

Címkék: kritika humor

A bejegyzés trackback címe:

https://alfaomega.blog.hu/api/trackback/id/tr31627914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.