Az előzetesek alapján eléggé megosztotta az embereket Spike Jonze Where the Wild Things Are című filmje. A Maurice Sendak képeskönyvéből készült filmadaptációt a tengerentúl már bemutatták, és elég jónak mondható fogadtatásban részesítették a kritikusok. A filmet lehet szeretni, nem szeretni, mindenkinek szíve joga, ám az nem vitatható tény, hogy Jonze és csapta rengeteget dolgozott vele. Hat éven át tartottak az előkészületek, a forgatás, és az utómunkák. Az egyik legidőigényesebb rész a szőrmókok makettjeinek létrehozása volt, valamint az életnagyságú kosztümök megteremtése, ugyanis a film nem végig használ számítógépes animációt, mivel sokkal élethűbben lehet megjeleníteni a Vad Dolgok szőrnyű fogait, és borzasztó karmait, amik a könyvben például visszatérő elemnek számítottak. Jonze ezt a munkát a Jim Henson Creative Workshopra bízta, az ő munkájukba tekinthetünk be a tovább után.
Sendak rajzait Sonny Gerasimowitz illusztrálta újra a Jim Hensonnak, ezzel segítve őket, hogy miképpen adjanak élethű látszatot a behemótoknak. Jonze-ék úgy gondolták, hogy a CGI tökéletesen megfelel animálni a szörnyek arcait, ám ahhoz, hogy a könyv visszaadja a maga groteszk szépségét, és valósnak hassanak a Vad Dolgok, muszáj volt élő emberekkel eljátszatni őket.
A műhely részéről Peter Brooke fülegyelte a munkálatokat, és mesélt a kosztümök keletkezéséről. Az újragondolt rajzokat agyagból formázták meg.Alapesetben műanyaggal vonták volna be és lefestik a szükséges színűre az így kapott makettet, ám a Vad Dolgok esetében egészen precíz és aprólékos munkát végeztek. A megformált lényeket szőrrel és tollakkal borították be, illetve üvegszemeket helyeztek a szemgödrökbe. Így 100%-osan élethű maketteket hoztak létre, méghozzá minden egyes szörnyről.
A kész kosztümök készítésének első fázisa a fejek előállítása volt. A fejeket beszkennelték, majd kiöntötték egy kilencven centiméter átmérőjű hablabdába. Ezután az arcot a Jim Henson emberei latexből formálták meg, a szemeket tiszta akrilból készítették, majd elhelyezték a szőrt és hajat. A szintetikus szőr mellett természetes anyagot is találhatunk rajtuk, némely Vad Dolog némely része ugyanis igazi jak-szőrzetből készült. A legérdekesebb dolog a fejekben, hogy belehelyeztek mindegyikbe egy pici monitort, hogy a bennük lévő művészek figyelemmel követhessék, hogy Jonze-ék hogyan látják őket kívülről, így tudtak reagálni, és változtatni a mozgásukon és helyezkedésükön egy-egy jelenet forgatása közben is.
A legnehezebb feladat a nyaktól lefeleé található jelmez készítése volt. Élethűnek kellett lennie, a nézőknek nem szabad arra gondolnia film közben, hogy ebben egy élő ember van. Akkor végeztek jó munkát, ha eszébe sem jut az embereknek ez. A jelmez összetevői: szintetikus porc, sűrű, lemezelt hab, puha, alakítható hab,és persze szőr minden mennyiségben.Noha Brooke-ék mindenből a létező legkönnyebb anyagot használták, a jelmezek súlya így is 25-35 kilogramm között voltak.
A mozgásra is ügyelni kellett, méghozzá azt figyelembe véve, hogy a Vad Dolgok bizony csudamód lomha, és döcögős karakterek. A talpakba puha, tuganyos anyag volt beépítve, amitől a színészek felemelkedtek a földtől, amikor jártak benne. A futásos jeleneteknél kiszedték ezeket az emelőket. A kezeket betették a kézfejekhez erősített gyűrűkbe, így könnyedén tudták mozgatni a színészek a sokkal nagyobb mancsokat is. Amikor a jelmezek megérkeztek Ausztráliába, ahol forgatták a filmet, Brooke ráragasztott egy kis piszkot a földről, mire Jonze lelkesen kiabálni kezdett, hogy: "Többet, többet, rakj néhány levelet is rájuk." A végén a színészek két hetet kaptak, hogy megszokják a jelmezeket és a mozgásokkal is tisztában legyenek, míg a forgatás megkezdődik.
Brooke így összegezte a munkát: "Mi nem szörnyeket építettünk egy szörnyes filmhez, mi személyiségeket és karaktereket építettünk Spike képzeletéhez. Banálisnak hangzik, de filozófiai különbség van ebben a megközelítésben. Az egész nagyon együttműködőnek és kreatívnak érződött."
