Box Office Hírek Előzetesek Kritikák Filmzene Főoldal

Ein! Zwei! Die!- hangzik Tommy Wirkola norvég rendező új horrorfilmjének jelmondata, mely enyhén sugallja mire is számíthatunk. A Død Snø (Dead Snow) című zombivígjáték elképesztően humoros, de azért műfajához hűen vértől tocsogó is egyben. A nagyjából másfél órás film alatt olyan mélységű morbid humorból kapunk nagymennyiségű dózist, hogy olyat ritkán lát a világ. Történetileg nyilván egyszerűbb, ugyanakkor technikailag és hangulatilag kárpótol minket a film, melyet a 2009-es Sundance Filmfesztiválon is bemutattak. A maroknyi orvostanhallgató egyetemistát náci zombik hordája támadja meg, hogy visszaszerezzék a háborús időkben ellopott kincseket, melyet a fiatalok jó érzékkel megleltek. Achtungscheisse a továbbiakban!

Az alaptörténet, mint említettem, egyszerű: hét fiatal norvég egyetemista elautózik a messzi Finnmark (norvég Lappföld) hófödte hegyeibe, a mesés északi fjordokhoz, hogy a húsvéti szünetet együtt töltsék egyikük barátnőjének vityillójában. A barátnő maga síel valahol a környéken, ám hamar kiderül, hogy ő már nem ér oda az összejövetelre. A diákok mit sem sejtve mulatoznak, amikor egy magányos, ám de annál prosztóbb férfi toppan be hozzájuk (amolyan baltával menten kettéhasít fazon), hogy ez itt bizony elátkozott föld. A srácok persze nem veszik komolyan, nem sokkal később találnak egy kis kincsesládikát, amiben az évszámok alapján a náci katonák által ellopott kincsek lapultak. Innentől kezdve pedig ugye elszabadul a pokol...

Kik is a náci zombik? Avagy zombi nácik, kinek hogy tetszik... Szóval ők sorvadóbőrű zombinak látszó zombik, akik tökéletes, időtálló SS tunikákban rohangálnak fürgén a hóban. Másik fajtájuk egyenesen téli fehér álcaruhát hord. Jellemzően intelligensebbek a többi zombifilmben látott fajtársuknál, viszont ugyanúgy harapnak, ami rossz szokás. Nem bizonyított tény, hogy aki apai ágon félig zsidó, az nem változhat zombivá, hiszen nyilván nem fogadnák be maguk közé. Erre sajnos végülk a filmben nem derül fény, mert a kritériumnak megfelelő alany is bevégzi idő előtt. Elpusztíthatók kalapáccsal, láncfűrésszel, baltával, puskával, de még hómobil motorjával is. A katonák egyébként az északi régiót megszálló német egységekből kerülnek elő, a rendkívül jóképű, és bájos mosolyú Herzog tábornok vezetésével.

Tommy Wirkola egy egészen újszerű, kreatív filmet dobott össze szülőföldjén, ugyanis a rendező Altából származik, ahol nagyrészt forgatták a filmet. Aki látta a Shaun of the Deadet, az legfeljebb csak sejtheti, mire számíthat. A Død Snø jobb annál! Egyrészt szinte tabumentes, másrészt Wirkola úgy játszik a zombibelekkel, mint kisgyermek a kedvenc csörgőjével, és a szétlocsolt művér mennyisége is talán rekordokat döntöget. Ugyanakkor szórakoztató, és ördögien vicces poénokat sorakoztat fel (kitépett zombibél kötélnek használva). Őszintén szólva rég nevettem ennyit filmen. A gagek maguktól jönnek szinte, gördülékenyen viszik a történetet, és nem érezni rajtuk az izzadságszagot. A nyögvenyelősebb bevezetésnél (kötelező karakterbemutatás) is bedob egy abszolút önirónikus poént, amivel a néző megbocsátja az epilógus sablonosságát. Ötletes, és kreatív kameraállásokat is láthatunk, mint például a zombik szemszögéből látott táplálkozás, ami az ausztrál Matthew Weston érdeme, akivel Wirkola korábbi két filmjét is forgatta.

Másik megemlítendő komponens a zene. Igazából a film előzetese adta a kedvet megnézni ezt a viking remekműt, ahol a zombiírtás az Örömóda taktusaira megy. Nos, a filmben ugyan örömóda nincs, ám van másik klasszikusnak mondható klasszikus zene, és a norvég alternatív és nem-alternatív rock színe java. Az elejénél van majdnem-country is. Szóval, visszatérve a klasszikusra. A legelső jelenetben hallhatjuk, és igazából már ott eldöntöttem, hogy ez a film nekem tetszeni fog. Egy fiatal lányt láthatunk, aki pánikszerűen menekül az erdőben, miközben valami üldözi őt. Mindezalatt Edvard Grieg norvég Liszt Ferenc Peer Gynt szvitjéből a híres Manók tánca hallható, ami szürreálisan groteszké teszi a kezdő jelenetet.

Összességében egy élvezetes, jó humorú, ám ízig-vérig belezős horrort kaphat, aki megnézi a filmet, és egy újabb varázst a skandináv és európai filmgyártás színes palettájáról. Ezt kapd ki Hollywood!

 

Történet
70
70
IMDB logo 7,8
Rotten Tomatoes logo N/A
Alakítások
50
Rendezés
80
Látvány & hang
75
Zene
75
Összhatás
70

Címkék: kritika horror skandináv zombi

A bejegyzés trackback címe:

https://alfaomega.blog.hu/api/trackback/id/tr871025964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2009.03.31. 21:54:33

Nem volt rossz ez a norvég horror, jobb, mint a mostanában látott amcsi hasonló műfajű filmek.

Deviáns szinglibolsilibsibibsi 2009.11.14. 10:03:15

Jah, jó kis film volt. Igazából harsányan csak egyszer röhögtem. Igen, annál a jelenet sornál, amiben kifejtik, miért nem fog zombivá válni a szereplő annak ellenére, hogy megharapták a karját. Akkor jön ugye a morfondírozás, hogy most mi legyen, aztán amolyan Ashley J. Williams-esen (Evil Dead) levágja láncfűrésszel a karját. Mikor végez, diadalmasan feláll, hogy megoldotta dolgot, erre beleharapnak a lábába is :-D Nnna, az az arc, amit akkor vág :-DDD

Swarley666 2009.12.19. 22:56:17

nekem a sarlo kalapácsos rész tetszett:) a végefele :)