Bryan Singer, aki eddig leginkább képregényadaptációkban csillogtatta meg, avagy rejtette véka alá rendezői képességeit, ezúttal egy második világháborús történelmi thrillert, avagy "based on a true story" dokumentumfilmet rendezett Valkűr címmel. A nagy náci Németország precíziós gépezetét csak a balszerencsének köszönhetően nem döntötte meg Stauffenberg és csapata 1944-ben és tüntette el korábban a föld színéről Adolf Hitlert. A film a '44-es eseményeket dolgozza fel: a puccsisták führer elleni merényletének kitervelését és végrehajtását valamint az állami intézmények elfoglalását Berlinben. A félszemű, félkarú Tom Cruise eltörpülése színésztársai mellett. Kritika és Richard Wagner a tovább után.
A második világháború tetőpontján, miután a nácik bekebelezték szinte egész Európát, 1944 nyarán egy maroknyi csapat kísérelt meg merényletet Hitler ellen és puccsot a német vezetés ellen báró Claus von Stauffenberg vezetésével. A történelembe Valkűr-hadművelet néven vonult be a sikertelen merénylet, ám Németországban a mai napig hősként tekintenek a kiötlőire, akiknek elege lett a nemztetszocialista propagandából és kiálltak a demokratikus eszmék mellett. A film izgalmas, számomra hamar lepergett a szűk két óra, hiszen annak ellenére, hogy nyilvánvaló és egyértelmű a történelmi hűség miatt, hogy a merénylet kudarcba fullad, mégis csak a huszadik századi történelem egyik legnagyobb mumusáról van szó. Idáig rendben is van a film, azonban hiányoltam a karakterek részletesebb bemutatását. Érdekes, és izgalmas lett volna kicsit jobban ráfektetni a hangsúlyt például Stauffenbergre, hogy mik játszódnak le benne a művelet bizonyos fázisaiban.A másik bosszantó dolog az angol és német nyelv keveredése volt. Az első percekben kifejezetten zavaró a német beszéd, mivel egy amerikai próbálja előadni. Hitelesség nulla. A film közben is többször váltanak németre. De miért? Vagy akkor miért nem német végig? Vagy ha már angol, mivel brit és amerikai színészek játszák, legalább a neveket ejtsék jól ki. Stauffenberg rendre nem ment...
A színészekről alapvetően pozitív vélemény alakult ki, ugyanis mindenkinek sikerült lejátszania Tom Cruise-t a vászonról. Az észak-ír Shakespeare-színész Kenneth Branagh is visszatért, fájdalom, a film harmadától lényegében nem szerepel... Bill Nighy alakítja Olbricht tábornokot, aki szintén oszlopos tagja a hadműveletnek, olyannyira, hogy az ő nevéhez fűződött a Valkűr-parancs kiadása. Aztán ott volt még Tom Wilkinson, aki, mint általában genyó, korrupt, karrierista katonát alakít, ezúttal is kiválóan. És akkor egy lista a többiekről, akik többnyire szintén megfordultak már háborús filmekben: Carice van Houten (Zwartboek) Christian Berkel (Zwartboek A bukás), Thomas Kretschmann( Wanted, Transsiberian), Terence Stamp (Yes Man, Get Smart, Wanted). Érdekességként megemlítendő, hogy igazi kis karib tengeri blokk vett részt a forgatásban, összesen négy szereplőt találtunk, akik ott is szerepelnek. Visszatérve Cruise-ra! Alapvetően érzelemmentesnek tűnt a játéka, tehát körülbelül egy fapofával csinálta végig az egészet, lehet, hogy rendezői utasításra, és talán sokat segített volna neki is, ha van valami kis lélekrajz a karakteréhez. Az egyetlen értékelhető momentuma a karaktere kivégzésénél van, ott látni rajta némi kis átélést. Hitler karakterét egyébként David Bamber játszotta el, a mozdulatok jók voltak, de az angol beszéd csúnyát rontott az összképen, és egyébként is: A bukásban Bruno Ganz olyan időtálló Führert adott a filmvilágnak, hogy egy ideig biztosan nem lesz másik hasonló sem.
Látványban hát mit lehetne írni? Hozták a kötelezőt. Hatalmas effektekre és robbanásra nem volt szükség, igaz az elején az afrikai résznél szépen megcsinálták a bombázást. Zenében jó volt a film, néha segített eligazodni Tom Cruise játékában is az erősítéssel, vagy lágyítással. John Ottman a zeneszerző, aki már nem egyszer dolgozott együtt Bryan Singerrel. Összességében egy kiváló történelmi dokumentmfilmet láthatunk, kicsit elegánsabb köntösben, mint egy archív felvételekből összerakott Discovery-produkció.
Bryan Singer, aki eddig leginkább képregényadaptációkban csillogtatta meg, avagy rejtette véka alá rendezői képességeit, ezúttal egy második világháborús történelmi thrillert, avagy "based on a true story" dokumentumfilmet rendezett Valkűr címmel. A nagy náci Németország precíziós gépezetét csak a balszerencsének köszönhetően nem döntötte meg Stauffenberg és csapata 1944-ben és tüntette el korábban a föld színéről Adolf Hitlert. A film a '44-es eseményeket dolgozza fel: a puccsisták führer elleni merényletének kitervelését és végrehajtását valamint az állami intézmények elfoglalását Berlinben. A félszemű, félkarú Tom Cruise eltörpülése színésztársai mellett. Kritika és Richard Wagner a tovább után.
A második világháború tetőpontján, miután a nácik bekebelezték szinte egész Európát, 1944 nyarán egy maroknyi csapat kísérelt meg merényletet Hitler ellen és puccsot a német vezetés ellen báró Claus von Stauffenberg vezetésével. A történelembe Valkűr-hadművelet néven vonult be a sikertelen merénylet, ám Németországban a mai napig hősként tekintenek a kiötlőire, akiknek elege lett a nemztetszocialista propagandából és kiálltak a demokratikus eszmék mellett. A film izgalmas, számomra hamar lepergett a szűk két óra, hiszen annak ellenére, hogy nyilvánvaló és egyértelmű a történelmi hűség miatt, hogy a merénylet kudarcba fullad, mégis csak a huszadik századi történelem egyik legnagyobb mumusáról van szó. Idáig rendben is van a film, azonban hiányoltam a karakterek részletesebb bemutatását. Érdekes, és izgalmas lett volna kicsit jobban ráfektetni a hangsúlyt például Stauffenbergre, hogy mik játszódnak le benne a művelet bizonyos fázisaiban.A másik bosszantó dolog az angol és német nyelv keveredése volt. Az első percekben kifejezetten zavaró a német beszéd, mivel egy amerikai próbálja előadni. Hitelesség nulla. A film közben is többször váltanak németre. De miért? Vagy akkor miért nem német végig? Vagy ha már angol, mivel brit és amerikai színészek játszák, legalább a neveket ejtsék jól ki. Stauffenberg rendre nem ment...
A színészekről alapvetően pozitív vélemény alakult ki, ugyanis mindenkinek sikerült lejátszania Tom Cruise-t a vászonról. Az észak-ír Shakespeare-színész Kenneth Branagh is visszatért, fájdalom, a film harmadától lényegében nem szerepel... Bill Nighy alakítja Olbricht tábornokot, aki szintén oszlopos tagja a hadműveletnek, olyannyira, hogy az ő nevéhez fűződött a Valkűr-parancs kiadása. Aztán ott volt még Tom Wilkinson, aki, mint általában genyó, korrupt, karrierista katonát alakít, ezúttal is kiválóan. És akkor egy lista a többiekről, akik többnyire szintén megfordultak már háborús filmekben: Carice van Houten (Zwartboek) Christian Berkel (Zwartboek A bukás), Thomas Kretschmann( Wanted, Transsiberian), Terence Stamp (Yes Man, Get Smart, Wanted). Érdekességként megemlítendő, hogy igazi kis karib tengeri blokk vett részt a forgatásban, összesen négy szereplőt találtunk, akik ott is szerepelnek. Visszatérve Cruise-ra! Alapvetően érzelemmentesnek tűnt a játéka, tehát körülbelül egy fapofával csinálta végig az egészet, lehet, hogy rendezői utasításra, és talán sokat segített volna neki is, ha van valami kis lélekrajz a karakteréhez. Az egyetlen értékelhető momentuma a karaktere kivégzésénél van, ott látni rajta némi kis átélést. Hitler karakterét egyébként David Bamber játszotta el, a mozdulatok jók voltak, de az angol beszéd csúnyát rontott az összképen, és egyébként is: A bukásban Bruno Ganz olyan időtálló Führert adott a filmvilágnak, hogy egy ideig biztosan nem lesz másik hasonló sem.
Látványban hát mit lehetne írni? Hozták a kötelezőt. Hatalmas effektekre és robbanásra nem volt szükség, igaz az elején az afrikai résznél szépen megcsinálták a bombázást. Zenében jó volt a film, néha segített eligazodni Tom Cruise játékában is az erősítéssel, vagy lágyítással. John Ottman a zeneszerző, aki már nem egyszer dolgozott együtt Bryan Singerrel. Összességében egy kiváló történelmi dokumentmfilmet láthatunk, kicsit elegánsabb köntösben, mint egy archív felvételekből összerakott Discovery-produkció.
