Box Office Hírek Előzetesek Kritikák Filmzene Főoldal

Heima

 2009.02.20. 17:07 | Turisas | 2 komment

Egy kissé rendhagyóbb filmkritikával örvendezteténk meg Benneteket, kedves olvasók! Sőt, már maga a megfogalmazás sem jó, hiszen, nem is igazán kritikáról lenne szó, hanem egyfajta ajánlóról. SŐT, továbbmegyek, nem egyszerű film ez, hanem egy koncert DVD, ami természetfilmnek is beillik. A Sigur Rós izlandi együttes 2006-ban világkörüli turnéja után hazatért, és a legtöbb helyen nem bejelentett koncertet adott, melyet rögzítettek, és kiadtak DVD-n Heima, azaz Otthon címmel. A film egyben zenei  és vizuális élményt is nyújt a természet színfalai között.  A Sigur Rós egyik ismertetőjegye az énekes Jón Þór (Jónsi) Birgisson jellegzetes, úgynevezett falsetto hangja. Andalító, pszichedelikus muzsika a világ egyik legszebb naturalisztikus adottságokkal megáldott országából a tovább után.

Az öttagú Sigur Rós együttes kiegészülve a négyfős Amiina vonósokkal hosszú turnékörút után hazatér megpihenni, hogy az övéik között lehessenek, ingyen, be nem jelentett koncerteket adva, adott esetben egy vagy két nézőnek, pusztán örömszerzésből. A Sigur Rós (A győzelem rózsája) zenéjét nehéz szavakkal körülírni, egyfajta örömzene, melyet igazán relaxált állapotban lehet átérezni. Képzeljük el, ahogy a zord magas kopár hegyek tövében a zöldellő rétre kifekszünk, és felcsendül az együttes legismertebb dala, a Hoppipolla. Pontosan ezt az érzést próbálja visszaadni a DVD, eléggé sikeresen. Az együttes pedig egészen elképesztő helyeken játszik, magányos farmokon, elhagyatott halásztelepen, ködös kisvárosban, hogy az út legvégén eljussanak a fővárosba, és több ezer ember előtt játszhassanak Reykjavíkban. A film lényegében az együttes tisztelgése a hazájuk felé, és azok irányába, akik ott élnek, Európa szélén, az izlandiakhoz.

A rendező a kanadai Dean DeBois volt, aki egyetlen filmet jegyez direktorként, az animációs Lilo&Stichet. Nagyszerűen találta meg az egyensúlyt a koncertképek, a természeti képek, vagy épp a dalok közötti interjúrészletek arányát. Mindenki elmondja a véleményét, hogy mennyire örülnek, hogy itt lehetnek, és micsoda élmény volt ez számukra. sablonosnak hangzik, de aki megnézi a filmet, elhiszi, hogy ezúttal nem lódít egy együttes, és tényleg jól érezte magát. És ha már szóba kerültek a természeti képek: grandiózus, monumentális, széles, végeláthatatlan természetet mutat be a film, egy a kontinenstől távoleső szigetet, ahol nyugalom, béke és biztonság lakozik. Hatásosan keveri a modernebb Izlandot a régi, hagyományőrző népi szokásokkal, erre kiváló példa folklóregyüttes részlete.

A Heima 97 perce összességében egy felemelő, lenyűgöző, elkápráztató, mi több elvarázsoló audiovizuális élmény, és spirituális kielégülés a mi kis poros, betondzsungelünkben. Álljuink meg a rohanó világban, és engedjük el magunkat erre a bő másfél órára, és hagyjuk megállni az időt magunk mellett.

Történet
96
IMDB logo 8,8
Rotten Tomatoes logo 100%
Alakítások
Rendezés
95
Látvány & hang
95
Zene
100
Összhatás
95

 

Címkék: kritika skandináv

A bejegyzés trackback címe:

https://alfaomega.blog.hu/api/trackback/id/tr34954985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nyuszisz 2009.02.22. 09:49:01

A Sigur Rós az egyik kedvenc együttesem, két hónapja én is írtam róluk, a legutóbbi albumukról, de aztán nem szólt hozzá senki, vagy nem ismerik, vagy nem tetszik az embereknek, nem tudom, pedig elképesztően jó zene.

Turisas · http://alfaomega.blog.hu 2009.02.22. 10:57:47

Jó bizony. Én sokféle zenét szeretek, és meghallgatok, de pl. a nagy kedvencek a folk-metalok. Hangulattól függ. De ez a film, és maga a zene, több albumukra is visszagondolva, tényleg lenyűgöző.